Szakály Sándornak, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatójának a Magyar Hírlapban közölt nyilatkozata szerint az 1920-as numerus clausus „sok félreértésre” ad okot. Szerinte a jogszabályi „szövegben konkrétan nem is szereplő zsidóságba pedig csak az izraelita hitűek, vagyis azok tartoztak bele, akik nem keresztelkedtek ki” – fogalmaz a Mazsihisz közleménye.

Szakály Sándor megismételte azt a sokat hangoztatott álláspontját, miszerint a numerus clausus „még nem jogfosztás, hanem jogkorlátozás, és semmiképp nem helyes zsidótörvénynek nevezni”.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége sajnos ismételten kénytelen felhívni a figyelmet, hogy Szakály Sándor sokadjára tesz közösségünk számára sértő, tudományosan cáfolt nyilatkozatokat. Történeti szempontból téves megnyilvánulásai nem csak megtévesztők, de veszélyesek is. Az általa képviselt megközelítés és szóhasználat kifejezetten méltánytalan a zsidósággal szemben.

Történelmi oldalról megfelelő válaszként a Mazsihisz Kovács M. Mária facebook posztját idézi:

„Néhány korabeli idézet arról, hogy mennyiben irányult a numerus clausus a zsidók ellen, illetve arról, hogy a zsidó származás az ország több egyetemén, főként az orvoskarokon beleszámított a kvótába függetlenül attól, hogy a fiatalnak mi volt a vallása.

Klebelsberg Kunó kultuszminiszter arról, hogy „a zsidók” korlátozása a zsidó származásúakra is vonatkozott, nem csak a zsidó vallásúakra. „A törvényhozás ugyanis – mondta a zsidókvóta létrehozása után hét évvel Klebelsberg a nemzetgyűlésben – „azzal a nyílt szándékkal” alkotta meg a numerus clausus törvényt, hogy „a zsidóságot fajnak jelentse ki.(…) Mert ha fajnak van egyszer minősítve a zsidóság, akkor nem lehet a fajtól menekülni úgy, mint – mondjuk – a felekezettől az áttéréssel, vagy a nemzetiségnél azzal, hogy az ember más nemzetiségűnek vallja magát.” Vagyis a zsidókat azért kellett származás szerint osztályozni, nehogy vallási, vagy anyanyelvi szempontokra hivatkozva „menekülhessenek” a korlátozások alól.

A numerus clausus beterjesztőjének, Bernolák Nándornak indoklása az országgyűlésben:”Ily körülmények közt nem tagadhatom, hogy abban a propozicióban, amelyet előterjesztek, tendáltatik az is, hogy a zsidóság ne vegyen részt ilyen túlnyomó számban az intellektuális pályákon. Igenis én azt óhajtom és egészen világosan megmondom, hogy ugy a magyar nemzetnek, mint a Magyarországon élő zsidóságnak is eklatáns érdeke az, hogy a főiskolákon a zsidóság arányszáma alászálljon. Nagyon szükségesnek tartom ezt a társadalmi béke, az egyetem nyugodt működése érdekében és főkép azért, hogy az országban újból a magyarság szelleme jusson vezető szerephez.”