Csontok a Dunában – az EMIH vinné a Holokauszt-emlékezetet is?

Immár minden fronton kihívta az EMIH a Mazsihiszt, és ehhez magyar állami, sőt izraeli hátszelet kap. 

Emlékszünk, néhány éve találtak már emberi maradványokat a Dunában. Igazságügyi orvosszakértői véleménnyel megerősítve azonosították a minden bizonnyal a nyilasok által a Dunába lőtt áldozatokat, és bár a Nemzeti Örökség Intézete ökumenikus temetést javasolt – mert nem lehetett kizárni, hogy vannak nem zsidó vallású áldozati maradványok – a csontokat végül a Mazsihisz szervezésében, a Kozma utcai zsidó temetőben, 2016 áprilisában, a holokauszt emléknapja előtt temették el, Balog Zoltán EMMI miniszter jelenlétében. Akkortájt még a magyar származású Jair Lapid centrista izraeli politikus, volt pénzügyminiszter kezdeményezte a magyar miniszterelnöknél és külügyminiszternél, hogy izraeli szakértők kutathassanak a Dunában, és az áldozati maradványokat Izraelben temessék el.

Ezúttal az EMIH vezető rabbija, Köves Slomó kíséretében Izraelben tartózkodó magyar államtitkár, Soltész Miklós jelentette be az MTI által a hírt, hogy izraeli segítséggel kutatnak majd, és a maradványokat eltemetik – igaz, a honi politikus nem ejtett szót a temetés helyszínéről.

A nyilván összehangolt folyamat részeként, másnap az izraeli belügyminiszter, Arje Deri jelent meg Budapesten a Dunaparton, majd a magyar belügyminiszterrel való találkozása hírét és Pintér Sándor ígéretét tette közzé, miszerint a magyar kormány segíti az izraeli szakembereket a maradványok felkutatásában. Igaz, Deri azt is hozzátette a hírhez, hogy az áldozatok testi maradványait Izraelben temetik majd el – ami nyilván felvet pár kérdést.

Mi jut az ember eszébe?

2019 a magyarországi vészkorszak 75. évfordulója.

Erkölcsileg méltó megemlékezni erről kormánynak, társadalomnak és a zsidó közösségeknek is. A kérdés csak az, hogyan emlékezzünk, mi legyen ennek tartalma és formája, és mi legyen a vitakérdésekkel, amelyekben a jobboldali politikai tábor és a zsidó közösségek túlnyomó része nem tud azonos platformra helyezkedni.

A Horthy-korszak zsidóellenes politikájának és tetteinek megítélésében vannak komoly viták. Az 1944 őszén nyilasok által elkövetett gaztettek meg- és elítélésében egyetértés van a kormány és a zsidó szervezetek között, ezért erre könnyebb közös hangsúlyt helyezni.

Továbbá 2019 tavasza az izraeli parlamenti választások és az európai parlamenti választások ideje. Magyarország, illetve a visegrádi négyek és Izrael nemzetállami eszmei alapokat valló közeledéséről a transznacionalista EU-val szemben sokat írtunk. Se Magyarországra, se Izraelre nem néznek jó szemmel az EU-ban, melynek elsődleges eszmei hivatkozási alapja az antifasizmus, az antirasszizmus, a multikulturalizmus, illetve a kisebbségvédelem.

A vészkorszak magyar földön meggyilkolt áldozatainak felkutatása és eltemetése szimbolikus gesztus az EU felé is, és némileg eltereli a figyelmet azokról a vádpontokról – az emlékezetpolitikai vitákról, a Soros elleni kampány által felkeltett eshetőleges antiszemitizmusról és a Sorsok Háza körüli éles nézetkülönbségekről –, amelyek Magyarország képét sötétítik az autoriter hatalomgyakorlás és a klientúrarendszer mellett.

Mi jut még az ember eszébe?

Néhány éve, amikor a Mazsihisz a csontok feltárásával és a maradványok elföldelésével foglalatoskodott, az EMIH szimbolikusan bejelentette, hogy az Újlipótvárosban közösségi házat nyitnak (a ház egyelőre nem nyílt meg). Az EMIH akkor, az emlékezetpolitikára összpontosító Mazsihisszel szemben hangsúlyosan a jövő jelszavát tűzte zászlajára.

Azóta – a világra nyitott zsidóság jelszava jegyében – a Mazsihisz is próbál eloldozódni a vészkorszak emlékezetét középpontba helyező identitásától, és a jelenre, a szélesebb közösségre próbál fókuszálni. Eközben az EMIH, mely korábban főleg vallási, oktatási, szociális, média és a jelenkori antiszemitizmus mérésével kapcsolatos intézménygyarapodási célokra fókuszált – kormányzati iniciatívára –

beszállt a korábban általa távolságtartóan kezelt emlékezetpolitikába is.

Átvették a Sorsok Házát, és most kezdeményezték vagy vállalták, hogy a kormány zsidó partnerévé válva – minthogy Orbán Viktor kormánya emlékezetpolitikai fronton és a Soros elleni kampány okán továbbra is vitában áll a Mazsihisszel –, az újabb csontok felkutatásában és temetésében közreműködnek.

A Sorsok Háza ügye időlegesen ismét lefékeződött a nemzetközivé terebélyesedett honi tiltakozás miatt, de nem került le a napirendről. A magyar kormánynak és az EMIH-nek ebben a kérdésben hátrébb kellett lépnie, újragondolni a lehetőségeket és a lehetséges kompromisszumokat, de nem tettek le arról, hogy ezen a téren is erősítsék együttműködésüket a Mazsihisz rovására.

Bár a vészkorszak Dunába lőtt áldozatainak ki tudja, hová sodort maradványait próbálják majd felkutatni és minden bizonnyal eltemetni 2019-ben, az ügy lényege abban rejlik, hogy az EMIH „sakkot ad” a Mazsihisznek. Magyar kormánytámogatással, izraeli kormány- és vallási tényezők segítségével kezdeményezően lép föl az emlékezetpolitika terén, hatáskörébe vonva egy újabb ügyet, amivel korábban a Mazsihisz foglalkozott és vívott ki elismerést.