A kaliforniai szocialista zsidó csirkefarmok története.

Életem javát Kaliforniában éltem le és sok mindent láttam, tapasztaltam ebben a hatalmas államban, de ma is akad számomra új, meglepő történet Ez az írás a petalumai zsidó csirketenyésztőkről szól akik egy évszázada egy mezőgazdasági közösséget hoztak létre ezen a környéken.

A mindig zsúfolt San Francisco városától északra járunk, alig egyórányi autóútra. Csodálatos napsütéses vidék ez, lankás dombok, patakok, legelésző tehenek és rengeteg gyümölcsfa. A békés tájon alig egy évszázada egy sikeres zsidó mezőgazdasági közösség élt és Petaluma, ez az akkoriban isten háta mögötti kisváros, egyfajta zsidó központtá vált.

Több történet kering arról, hogy hogyan kerültek ide egykoron az orosz zsidók. Voltak akik Szibériából menekültek az 1860-as években és a Csendes Óceánt átszelve San Francisco kikötőjében találták magukat. Arra már nem volt pénzük hogy New York-ba utazzanak és kényszerből maradtak. Másokat már Petalumában lakó rokonaik hívtak meg; lelkendezve írtak a csodálatos vidékről.

Az orosz zsidók földhöz akartak jutni, hiszen Oroszországban az lehetetlen volt. Gyűlölték a cári rendszert és sokuk szimpatizált a szocialista eszmékkel.

A Petaluma környéki farmok kicsik voltak, a vidék gabonatermesztésre alkalmatlan, így néhány év alatt zsidó csirkefarmok tucatjai létesültek. A jóminőségű petalumai csirkének és tojásnak hamar híre ment, a portékát a közeli, egyre növekvő nagyvárosban, San Francisco-ban adták el.

A zsidó farmok ugyan önállóan működtek, de bevezettek egy szövetkezeti rendszert ami ismeretlen volt Kaliforniában. A csirkék és a tojások szállítását, a tápanyagok beszerzését, az oltóanyagok elosztását közösen végezték. Még egy „csirke patikát” is működtettek és a közösség tagjai mindenben segítették egymást. Anyagi forrásaikat összeadták hogy olcsóbban termelhessenek.

1925-ben nyitották meg a zsidó kultúrközpontot és a többszáz családból álló közösség egyetértett abban, hogy rabbit nem fogadnak fel. A vallást elvetették, de a zsidó hagyományokat megtartották. A hangsúly a jiddis (és orosz) kultúrán volt és jiddis színészeket, költőket, irókat hívtak meg a Szovjetunióból. A közösséget meglátogatta Golda Meir is, aki a kibuc egyik működési mintáját látta bennük.

A petalumai farmerek az 1930-as években konfliktusba kerültek gyümölcstermesztő szomszédaikkal, mert úgy vélték, hogy azok kizsákmányolják az idénymunkásokat. A zsidó farmerek támogatták az idénymunkások szakszervezeteit, erre szomszédaik a „kommunista” jelzőt aggattak rájuk.

Többen csatlakoztak a Lincoln-brigádhoz is és a spanyol polgárháborúban a fasiszta Franco ellen harcoltak. A második világháborúban is önkéntesek voltak az amerikai hadsereghez. A közösség ellenezte a cionizmust és Izrael Állam létrehozásának támogatása sem volt általános. Viszont a petalumaiakat megrázta a zsidó költők 1952-es moszkvai kivégzése és ezután kapcsolataik az orosz zsidókkal megszűntek. Mélységesen csalódtak a Szovjetunióban és Sztálinban.

A zsidó csirkefarmok hanyatlását a mélyhűtés megjelenése okozta. Az ötvenes években Kaliforniában is megjelent az olcsó texasi fagyasztott csirke és Petaluma nem tudott versenyezni a texasi és alabamai „csirkegyárakkal”.  A jóminőségű de drága petalumai csirkét egyre kevesebb üzletben tudták eladni.

Az 1960-as évekre a csirkefarmok megszűntek. Sokan felparcellázták földjeiket és azokat hétvégi házhelyként eladták. Ma már kevés farm működik a környéken, azok gyümölcstermesztéssel foglalkoznak, vagy a turistaipart szolgálják ki.

Az egykori zsidó csirkefarmerek leszármazottai a közeli nagyvárosokba költöztek, de évente egyszer összejönnek, hogy bemutassák őseik történetét. Én is velük töltöttem el egy felejthetetlen hétvégét ezen a csodálatos vidéken.

 

A szerző fotói Charlie Baum egykori csirkefarmján készültek a Petaluma melletti Sebastopol városkában.