Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke beszédet mondott a budapesti gettó felszabadulásának és Raoul Wallenberg eltűnésének 77. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a néhai svéd diplomata emléktáblájánál a főváros XIII. kerületében 2022. január 17-én.
Az alábbiakban a Mazsihisz elnökének az Újlipótvárosban található Raoul Wallenberg emléktáblánál elmondott beszédét olvashatják.
1944-ben egy 19 éves egy zsidó fiú, két barátjával Újlipótváros svédek által védett házában talált menedéket. Onnan szökdöstek ki – az idősebbek tanácsa ellenére – hol élelmet beszerezni, hol éppen egy Fradi meccsre, mert egyikük fanatikus Ferencváros drukker volt. A nyilasok kétszer fogták el őket. Mindkét alkalommal menetoszlopba állították a zsidókat és irány a Duna part. Első alkalommal egy nagy fekete kocsi kanyarodott eléjük, kipattant belőle egy magas, ballonkabátos ember és hallatlan bátorsággal, magabiztossággal a fegyveres nyilasokat szétzavarva kiszabadította a halálraítélteket.
A második alkalommal a nyilasok újra elfogták a három fiatalt. Menetoszlop, Duna. Cipőket levenni – máig sem értem, ez hogyan vált a tömeggyilkosságok koreográfiájává – és gépfegyvertűz. 25 zsidó fogoly teste zuhant a Duna parti kövek közé. A 19 éves fiú homlokáról egy lövedék lepattant, egy a nyakán úgy fúródott keresztül, hogy elkerülte az életfontosságú szerveket. A fájdalomtól ájultan zuhant a kövek közé, két legjobb barátjának holtteste rázuhanva befedte, s védte életét. A nyilasok Duna parti vérengzésének túlélője, ma 96 évesen Izraelben él. Apai nagybátyámról van szó. Ő az, aki a Mindenható akaratából túlélte a sortüzet, Wallenberggel való találkozására, életének megmentésére mindig emlékezik. Wallenbergről, mint a világ legbátrabb emberéről beszél.
Esterházy Péter, a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakja mondotta: „Másképp beszél és máskép hallgat az, aki ott volt, ezért másképp beszél és másképp hallgat az is, aki nem volt ott”.
Vélemény, hozzászólás?