A magyarországi zsidó közösség él és erős, a holokauszt feldolgozásában viszont Magyarország még csak ott tart, ahol az egykori Nyugat-Németország a hetvenes években – mondta Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára hétfőn Berlinben a magyar nagykövetség rendezvényén, amelyen bemutatták a Nem tűntem el – Richter Gedeon története című portréfilmet.

A modern magyar gyógyszeripar alapítójáról szóló 2014-es alkotás bemutatója újabb része volt a külképviselet évek óta tartó rendezvénysorozatának, amelynek témája a zsidó élet Németországon és Magyarországon.

A nyilasok által 1944 végén a Dunába lőtt zsidó származású gyógyszerészről Spáh Dávid rendezésében készült portréfilm vetítése után tartott pódiumbeszélgetésen Kapronczay Károly történész, egyetemi tanár, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum címzetes főigazgatója egyebek között rámutatott: Richter Gedeon vállalkozásának fejlődéséhez az is hozzájárult, hogy a trianoni szerződés nem érintette a gyógyszeripart.

Günter Morsch, a Berlin mellett fekvő egykori sachsenhauseni koncentrációs tábor területén működő múzeum vezetője kiemelte: a film egyik gyengesége, hogy a kevésbé tájékozott néző nem tudja meg, mit is jelentett a nyilasok vérengzése. A néző továbbá nem tudja meg, hogy a magyarországi zsidóság kiirtására irányuló törekvésnek egy másik fő formája is volt, a deportálás a koncentrációs táborokba, és az sem derül ki belőle, hogy az antiszemitizmusnak „mélyebb gyökerei” voltak Magyarországon.

Egyebek között hozzátette: megfigyelhető, hogy „új mítoszok” teremtődnek a múlttal való „kíméletlen szembenézés” helyett. Ezt jelzi a budapesti Terror Háza koncepciója, amely a nyilasok szerepére „összpontosít”, és „messzemenően elhallgatja” a magyar állam szerveinek szerepét a holokausztban – vélekedett a német szakember.

Latorcai Csaba a többi között kiemelte: a kormány mindig is elismerte, hogy a deportálások az akkori magyar hatóságok közreműködésével valósultak meg, „ennélfogva a magyar állam felelős volt 500 ezer magyar zsidó honfitársunk haláláért”.

Hozzáfűzte, hogy a kormány egyebek mellett a Terror Háza körüli kritikák miatt döntött a zsidó áldozatokra emlékező budapesti Sorsok Háza létrehozása mellett, amely ugyan már felépült, de csak akkor nyithatja meg kapuit, ha a magyar zsidó közösség és a nemzetközi szakértők egyetértésükről biztosítják a kormányt a „belső tartalmat” illetően. A kormány ezzel biztosítani kívánja, hogy a Sorsok Háza „narratívája” körül ne legyenek olyan viták, mint a Terror Háza ügyében.

A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy a kommunizmus alatt a holokauszt „tabuvá vált”, és a „szembenéző feldolgozás” csak a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején indulhatott el.

*

A Sorsok Háza facebook oldalán reagált a helyettes államtitkár fenti nyilatkozatára:

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány közleménye

Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára egy berlini filmbemutatón úgy fogalmazott, a kormány a Terror Háza Múzeum kiállítási „narratívája” körüli viták elkerülése érdekében a Sorsok Házát csak a magyar zsidó közösség és a nemzetközi szakértők egyetértésével kész megnyitni.

Latorcai tehát elhatárolódott az első Orbán-kormány által létrehozott szimbolikus intézménytől, melyet megnyitása óta több mint 5 millió látogató keresett fel! Súlyosbító körülmény, hogy a helyettes államtitkár szerint a Közalapítványunk által működtetett múzeum elhallgatja a magyar állam szerepét a holokausztban.

A valóság ezzel szemben az, hogy a Terror Háza Múzeum kiállítása a régió népeinek történelmi tapasztalatára építve mutatja be a náci önkény bűneit is, és sosem hallgatta el a magyar állam szerepét e bűncselekmények elkövetésében. Szomorú, hogy a Miniszterelnökség nem áll ki azokért az értékekért, melyek nemzeti közösségünk identitását meghatározzák, hanem ehelyett elfogult és hamis véleményeket erősít.