Miféle turisták ezek?
Az emlékezet sötét kutyái rájuk dobják sötétségüket.
Belépőjegy nélkül lépnek be a zsinagógába,
fekete papír sapkácskáikat a kapu mellől vették, egy dobozból.
A mennyezetről aranyozott vezeklés forog el csöndesen
az üres padsorok fölé, melyekben nincs bűnös, se bűn.
A falakon fohász-üledék tapad mint mészkő-réteg a régi üstben.
Kik ők, akik víztelen városokból jönnek
s átkelnek számtalan hídon
olyan országokban, ahol a vasútállomások neve
mindig ״Bejárat” vagy ״Kijárat”?
S aztán eltüntetik tányérjukról a húst
a vendéglőben, késsel, villával
és szomorú etikettel.
Kik ők? Egyikük néha-néha
a nyugodalmas feledékenység egy pillanatában
csuklójára néz, hány óra van,
de nincs ott óra.
״Azt hiszem, a retúrjegy
nagyon izgalmas dolog – szólt az asszony.
-És teli van ígéretes szeretettel. ”
Gergely Ágnes fordítása