A főszerkesztő szavai szerint nagy író hunyt el, aki megtapasztalta a 20. század két nagy totalitárius diktatúrájának mindennapjait. Zsidóként Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportálták, majd mindezt túlélve ez a tapasztalat vált írói pályájának meghatározó témájává, illetve olyan élményanyaggá, amely a 20. századi totalitárius világrendről szóló egész életművét megalapozta.

„A vészkorszakot civilizációkritikai perspektívába helyezte: a Sorstalanság című művében az élményanyag feldolgozása azon a nézeten alapul, amely szerint a civilizáció kiszolgáltatottá teszi az embert mindenféle hatalommal szemben, kezdve a gyerekkorban az apai hatalomnak, a szülői hatalomnak való kiszolgáltatottsággal. Ez a későbbiekben szófogadóvá teszi az állampolgárt, így lényegében minden megtehető vele. Így alakulnak ki a diktatúrák, a totalitárius társadalmak: a nevelés teszi kiszolgáltatottá a civilizált embert a későbbi elnyomó hatalmaknak. Ez volt az a világnézet, amelyből Kertész Imre unikális, egyedi perspektívájú regényt tudott létrehozni, a Sorstalanságot. Ezzel az élményanyaggal birkózott aztán egy életen át” – fogalmazott Szántó T. Gábor.