A Kádár-kori Magyarország állambiztonsági hatóságai nem fogadták tárt karokkal a palesztin és más terrorszervezetek képviselőit, akik többnyire átutazóban voltak az országban vagy a tevékenységükhöz kapcsolódó nyugodt „háttérmunkát” szerették volna itt elvégezni. De kiutasítani sem tudták mindig a „testvéri” szervezetek ügynökeit, így egyensúlyozni próbáltak a gyanakvás és kényszerű elvtársi együttműködés között.
