Színre szín
Fényre fény
így játszom
és lábammal hegyeket rontok szét
és talpam alatt tenger fröccsen szét
és iszonyú haragom népemre öntöm
és csendesen süt a nap
a Canale Grande felett
az olasz fiú csak néz
bőre fehér
nem meleg: jogos kíváncsiság
eszembe jut
ez nem a Kébár folyó
s a próféta nem én vagyok
zsebemben szobakulcs, fizetek
egy gondola túlpartra visz
amely most otthonom
