A Szombat zsidó politikai, kulturális és tudományos folyóirat online változata
Mindhárom – ezt a címet viseli a Ziffer Galéria új kiállítása. A kiállítás tárgya a XX. század három talán legmeghatározóbb fotósa: André Kertész, Robert Capa és Moholy-Nagy László életműve. A kiállítás helyszíne találó: a három, zsidó származású művész alkotásait az egykori ortodox zsinagógában tekinthetjük meg. A kiállítás a három művész életművéből válogat. Három különböző látásmód, […]
Continue Reading
Egyszer volt, hol nem volt, élt Bonyhádon egy szegény ember. Amolyan ezermester féle. Barátságos, mosolygós, nem sok szavú, szegénynek lenni pedig megszokta régről és nem is volt különös, hiszen akkor ,az 1940-es évek végén mindenki szegény volt körülötte. Mindenki ismerte a kisvárosban és ő is ismert mindenkit. Bibliai neve volt, meg hát székely is, mert […]
Continue Reading
Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus, érdemes és kiváló művész életének 95. évében, február 6-án elhunyt – tudatta a család pénteken az MTI-vel, egyúttal kérve a sajtó és a közvélemény megértését, hogy további nyilatkozattétel céljából ne keressék őket. Keleti Éva 1931-ben született Budapesten. 1949-től az ELTE Természettudományi Karán fizika-kémia szakon tanult. 1951-ben otthagyta az […]
Continue ReadingKlein Rózsa Budapesten született, de Rogi André néven Párizsban lett elismert portréfotós. Legendás, hogy a magyar zsidó fényképészek milyen jelentős mértékben hozzájárultak a világ fotóművészetéhez. Moholy Nagy Lászlóra gondolok, aztán Robert Capa-ra, vagy Marcel Sternbergerre (Franklin D. Roosevelt elnök fotósára), Muray Miklósra, aki lefényképezte H. G. Wellst, G. B. Shawt, Claude Monet-t, Frida Kahlot és […]
Continue Reading
Májusban jelent meg a Szombat online oldalon beszélgetésem Ari Tóth Millerrel: „Az emlékezet önkéntes őrzői” alcímmel. Ari 1956-ban született Budapesten, és 1984 óta az USA-ban él. Még itthon, 15 éves korában kezdett régi zsidó képeslapokat gyűjteni, majd az országot, Erdélyt, Szlovákiát járva fényképezte a zsidó múlt emlékeit, zsinagógákat, temetőket. az USA-ban aztán a múlt kutatásba […]
Continue Reading
A képhez fűzött magyarázat szerint a kilencéves Mahmud Ajjour „családja egy izraeli támadás elől menekült, Mahmoud visszafordult, hogy másokat is továbbhaladásra buzdítson. Egy robbanás levágta az egyik karját, a másikat pedig megcsonkította.” A World Press Photo zsűrije régóta érzékeny a palesztinok szenvedése iránt. 2024-ben egy halott rokonát ölelő palesztin asszony képe szerepelt a díjnyertes fotók […]
Continue Reading
Írásomban a Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve[1] címmel nemrég megnyílt, alkotói életutat feltáró kiállításról a Révai Ilkát ábrázoló portrék mentén számolok be. A kiállítás, bár sűrűn installált, mérete jól mutatja, hogy valóban fajsúlyos hiányról van szó: egyfelől egy töredékeiben fennmaradt életmű szilánkjaiból próbál meg teljességre törekedni, másfelől egy olyan felkiáltójelet is megformál a […]
Continue Reading
Pécsiként egy fiatal pécsi fotós képeiből válogattam. Svastits Krisztián Így vall önmagáról: „Fotósként szinte kizárólag pécsi városfotókat, utca- és hangulatképeket készítek. Tüke pécsiként szoros kapcsolat fűz a városhoz. A személyes gyerekkori élmények és a családi történetek folyamatosan inspirálnak az alkotás során. Szeretném Pécset úgy bemutatni, ahogyan én látom, vagy amilyennek láttatni szeretném.” […]
Continue Reading
A magyar zsidóság sorsa 1944 nyarán bevégeztetett. Öt évvel később, túlélő szülők gyermekeként megszületett Benda Iván. Őt bemutató sorozatunk végén álljanak itt fotóművész barátom töprengő, meditatív gondolatai „Az apám utolsó üzenete” című kötetéből. Fekete gyászünnep. 2019 telén régi zsidó temetőket fényképeztem Észak-kelet Magyarországon. Mád és Tokaj között az országút mellett, Szegi falutól nem messze, egy […]
Continue Reading
A Benda Ivánnal készített életútinterjú negyedik részét közöljük. Hogyan állsz a digitális fényképezéssel? Ma már tényként megállapíthatjuk, hogy a digitális forradalom berobbanásával a fotográfia legjelentősebb korszaka lezárult. Új fejezet kezdődött el. Az idősebb fotográfusok közül csak kevesen tudtak talpon maradni, a többség kiszorult az egyre szűkülő piacról. A tanítványaim mutatták meg először a digitális fényképezőgép […]
Continue ReadingA Benda Ivánnal készített életútinterjú harmadik részét közöljük. Évtizedekig fényképezted a kultúra csodás világát. Ma már csak emlék mindez számodra? Ha visszatekintek a kilencvenes évekre nosztalgiát érzek. Nem mintha abban az időben minden rendben lett volna. De napjainkban elkeserítő a kereskedelmi csatornákból kiömlő arctalan celebek vég nélküli, hahorászgató hada, megfejelve a kíméletlenül ránk zúduló reklám […]
Continue Reading
A Benda Ivánnal készített életútinterjú második részét közöljük. Az első rész itt olvasható. A beszélgetésünk elején már megkérdezem, mikor és hogyan kezdődött a fotóművészeti karriered. Kérlek, mesélj erről! Az ember életében vannak döntő pillanatok. Abban a pillanatban nem tudjuk, hogy onnantól kezdve minden megváltozik. Később, sokszor jóval később ráébredünk, hogy akkor ott történt valami, ami […]
Continue Reading
Fénytől sugárzó, árnyaktól, árnyékoktól szabdalt fotókat láthatunk Székesfehérváron a Vörösmarty Színház galériájában Mozaikok a zsidóság életéből címmel. Villányi András fotóművész finoman játszik a fekete-fehér monokróm fényképben rejlő lehetőségekkel és mivel hívő ember, hasonlóan vallásos áhítattal fotózza az (időtlen) zsidó életet, és az évezredek óta töretlenül élő hagyományt. Egyszerre szól a személyes tapasztalatáról, élményéről és a […]
Continue ReadingBenda Iván fotóművész 75 éves. Zavarba ejtően sokoldalú, gazdag az életpályája, az ember azt sem tudja, mit mutasson be és mit hagyjon ki belőle. Nem nevezik portréfotósnak, pedig készített képet Solti Györgyről, Yehudi Menuhinról, Isaac Sternről, Kocsis Zoltánról, Markó Ivánról, Jancsó Miklósról, Heller Ágnesről, Göncz Árpádról. Képeket alkotott a színpadok világáról, táncról, drámákról és koncertekről. […]
Continue ReadingRészlet a szerző közeljövőben megjelenő „Az apám utolsó üzenete” című könyvéből. Nem az én édesapámról van szó, ezért az idézőjel. Egy történet miatt választottam ezt a címet. Kétezertizenkilenc telén régi zsidó temetőket fényképeztem Észak-kelet Magyarországon. Mád és Tokaj között az országút mellett, Szegi falutól nem messze, egy kis erdő szélén leltem rá egy zsidó temetőre. […]
Continue Reading
Interjú Schiller Noával, a Dokuforte alapítójával Kérlek, mutasd be röviden a Dokuforte projektet, és beszélj arról is, hogy miért tartod fontosnak! A Dokuforte egy online, szabad felhasználású közösségi fotóarchívum, melyben Izrael-diaszpóra vonatkozású fényképeket gyűjtünk 1998-ig, azaz Izrael állam megalapításának 50. évfordulójáig. Reményeink szerint ez az amatőr családi fényképek, valamint professzionális fotók által is őrzött vizuális […]
Continue Reading
Az alábbiakban Cseri László fotóművész felvételeit láthatják a pécsi zsidó temetőről. Pécs szabad királyi város 1780 és 1840 között – más, hasonló státuszú városokokhoz hasonlóan – akadályozta területén a zsidók letelepedését. Az első néhány zsidó családot csak a helytartó-tanács illetve a királyi biztos nyomására tűrték meg. A zsidóknak saját temetőjük nem volt, az elhunytakat a […]
Continue Reading
Az alábbiakban Cseri László fotóművész képeit láthatják, melyeken a pécsi zsinagóga jelenik meg, a művész látásmódjával. A kísérő szöveget Sós Csaba írta. A város központjában álló zsinagógát Feszl Frigyes, Gerster Károly és Kauser Lipót tervezte romantikus stílusban, és nagyszabású ünnepség keretében 1869. július 22-én Lőw Lipót szegedi, Jakob Heinrich Hirschfeld augsburgi és Ehrlich Ede pécsi […]
Continue Reading
„Tényekből és legendákból, kimerevített pillanatokból egybeálló „kis” történelem, mely azonban talán a világon sehol nem kapcsolódik annyi szállal a másik, a nagy történelemhez, mint ezen a tájon.” (Parti Nagy Lajos: Egy kiállítás elé) Zsidó családban született fotóművész. Előbb még építész, és újságíró. Képeivel megmutatja nekünk, hogy mit nem veszünk észre nap-mint nap. Hogy annyi csúf […]
Continue ReadingElza nagyanyám gyakran mondogatta: Kisfiam, jegyezd meg, hogy a hála a legrövidebb életű. Nem értettem, hogy a hálának egyáltalán hogyan lehet élete, pláne rövid. Különösen azért nem értettem, mert már akkor is nagyon hálás voltam neki, hogy édesanyámat megszülte. Ami azt illeti, ma is van egy-két ember, akinek egész életemben hálás leszek. 2000-et írtunk. Régi szép idők… Még […]
Continue Reading