…aki állattal… nyomtat… Zsákot akaszt az állat nyakába és azt megtölti hasonló fajta maggal, így nem kínozza az állatot és nem eteti szentelt adománnyal.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Brachot, Peá, Demáj, Kilájim és Sviit traktátusok után most a Trumot traktátust közöljük folytatásokban. Az első rész itt, a második rész itt, a harmadik rész itt, a negyedik rész itt, az ötödik rész itt, a hatodik rész itt, a hetedik rész itt, a nyolcadik rész itt olvasható.

 

TRUMOT: MISNA 9 /1

Aki tévedésből trumának szánt magból vet, felássa. Ha szándékosan, meghagyja. Ha már kinőtt az egyharmada, akár tévedésből, akár szándékosan, meghagyja. Len esetében, ha szándékosan vetette, felássa.[1]

 

TRUMOT: MISNA 9 /2

[Ami az elvetett trumá magjaiból nő], abból köteles a leket, a sikhehá és a peá részét kifizetni. Izrael szegényei és szegény kohaniták szedhetnek a termésből. Izrael szegényei az adomány árán adják el a kohanitáknak, és az érte járó pénz az övék. Rabbi Tarfon azt mondja: Csak a szegény kohaniták szedhetnek (gyűjthetnek) a termésből, mert mások elfeledkeznek és esznek belőle.[2] Erre így válaszolt Rabbi Ákivá: Ha így van, akkor csak a tiszták szedhetnek a trumá terméséből.[3]

 

TRUMOT: MISNA 9 /3

[Ami az elvetett trumá magjaiból nő] az tizedre is köteles, és a szegény tizedet Izrael szegényei és a kohaniták szegényei viszik el, de szegény Izrael el kell adja a papoknak trumá árán, és a pénz őket illeti. Szép dolog, az, ha saját maga [bottal] csépel. Hogyan teszi, aki állattal [csépel – más szóval nyomtat]? Zsákot akaszt az állat nyakába és azt megtölti hasonló fajta maggal, így nem kínozza az állatot és nem eteti szentelt adománnyal.

 

TRUMOT: MISNA 9 /4

Ami a trumá magjából nő, az trumá. Az elvetettből kinőtt újra elvetve, hulint  (közönséges, nincs benne szentség) terem. De a tevel, (melyből nem vonták le a különböző tizedeket, adományokat) az első tized, a szfihé sviit (hetedik évben magától termett), külföldi trumá, a medumá, a bikurim (első zsengék) termése mind hulinnak számít. Hekdes és második tized termése szintén hulin, és a vetés idéjében megválthatja őket.

 

TRUMOT: MISNA 9 /5

Ha száz sávon ültetett trumá magjaival és abból egy hulin, mindegyik terméséből ehet, feltéve ha a mag átalakul (elvész) a talajban. Ha azonban a mag nem változik később sem, nem ehet a termésből még akkor sem, ha száz hulin sávot és egy trumá sávot ültetett.

 

TRUMOT: MISNA 9 /6

Tevel: termése megengedett, ha a mag átalakul (elvész) a talajban.[4] Az olyan termés melynek magja nem pusztul el, a termésnek termése is tilos. Melyek azok a fajták, melyek magja nem pusztul el a földben? A luf, a fokhagyma és a hagyma fajták.[5] Rabbi Jehuda azt mondja: A fokhagyma ebben a tekintetben hasonlít az árpára.

 

TRUMOT: MISNA 9/7

Aki idegennel együtt póréhagymát gyomlál, annak ellenére, hogy a termés tevelnek számít, ideiglenesen ehet belőle. Trumá tisztátalan magjából kikelt palánták megtisztulnak,[6] de nem szabad enni belőle, csak ha lenyesi az ehető részt. Rabbi Jehuda szerint másodszor is le kell nyesni.

[1] Felássa: hogy ne nőjön a helyén semmi. Meghagyja, hogy nőjön a vetés, mert a trumát tilos szándékosan kigyomlálni.

[2]Trumának (papi adománynak) számító termésről van szó, amit csak kohanita ehet.

[3] Nem elég, hogy kohaniták, hanem még tiszták is kell legyenek.

[4] Tevel, mint említettük, olyan termés, amelyből semmiféle tizedet nem vontak le. Fogyasztása ideiglenesen megengedett, pl. termés közben.

[5] A luf termése hasonló a hagymáéhoz.

[6] Megtisztul: mert a talajban fejlődnek, és nem számítanak  tápláléknak.