A katolikusok ne próbálkozzanak a zsidók áttérítésével – hangsúlyozza egy jelentős súlyúnak tűnő, új vatikáni dokumentum.

A kereszténység és a judaizmus összefonódik, Isten sohasem bontotta fel szövetségét a zsidó néppel.

A katolikusoknak nem szabadna a zsidók áttérítésére törekedniük, és az antiszemitizmus legyőzése érdekében össze kellene fogniuk a zsidókkal – áll a 2015. december 10-én napvilágot látott hivatalos vatikáni okiratban, mellyel az egyház még inkább elhatárolja magát a terhes múlttól.

A kereszténység és a judaizmus összefonódik, Isten sohasem bontotta fel szövetségét a zsidó néppel – tartalmazza a Vatikán zsidókkal fenntartott kapcsolatokért felelős bizottsága által kiadott dokumentum.

„A Katolikus Egyház tehát köteles az egyistenhitet valló zsidók hittérítését más vallások és világnézetek híveitől megkülönböztetett módon kezelni.”

Kijelenti továbbá, hogy a katolikusoknak különösképpen érzékenyen kell viszonyulniuk a zsidók számára nagy jelentőségű Soá kérdéséhez, és „zsidó barátainkkal közösen minden tőlünk telhetőt megtenni az antiszemita tendenciák visszaszorítása érdekében.”

„Egy keresztény sohasem lehet antiszemita, legfőképp a kereszténység zsidó gyökerei miatt nem.”

A dokumentum kibocsátása egybeesik a nagy jelentőségű vatikáni nyilatkozat, a Nostra Aetate kibocsátásának 50. évfordulójával, mely elutasította a kollektív zsidó bűnrészességet Jézus halálában és teológiai párbeszédet kezdeményezett – amit akkor a konzervatív tábor elutasított.

Utóbbiak ma is úgy gondolják, hogy joguk van a zsidók áttérítésére, az úgynevezett „zsidó misszióra”, amiért a zsidók nem fogadták el Jézust, mint a messiást. Így a hittérítésről kiadott új, hivatalos álláspont óhatatlanul elégedetlenséget vált majd ki köreikben – jegyezte meg egy magas rangú vatikáni tisztviselő.

„Konkrétan ez azt jelenti, hogy a katolikus egyház nem végez vagy támogat semmilyen, a zsidók térítésére irányuló intézményes misszionárius tevékenységet”, fogalmaz az okmány, hozzátéve, hogy „az intézményes zsidó hittérítés elvi alapon elutasítandó”.

A katolikus–zsidó párbeszéd egyik szakértője megállapította, hogy ez volt az első alkalom, amikor a zsidók aktív térítésének tilalma ennyire világosan szerepel egy vatikáni iratban.

Egészen az 1960-as évekig nagypénteken – a Jézus haláláról megemlékező napon – a katolikus gyülekezetekben elhangzott az az imádság, amely a zsidókat „szószegőnek” bélyegezte és megtérítésükre szólított fel. Ezt az imádságot törölték az imarendből, miután az 1962-1965-ös II. Vatikáni Zsinat új misekönyvet vezetett be.

Viszont később megengedték, hogy egy hasonló imádság a zsidókért megmaradjon a régi stílusú, időnként tridenti rítusúnak nevezett latin nyelvű misében, melyet olyan fundamentalisták használnak, mint a II. Vatikáni Zsinat reformjait elutasító Szent X. Piusz Társaság tagjai.

2008-ban Benedek Pápa újból átalakította a fundamentalisták által mondott imákat, hogy eltávolítsa azokból a zsidó csoportok által sértőnek talált nyelvezetet, mint például „azon népek vaksága”.

A 2015. december 10-én nyilvánosságra hozott dokumentum azt az álláspontot vallja, hogy a katolikusoknak „Jézus Krisztusba vetett hitükről a zsidók előtt is tanúskodniuk kell”, viszont „szerény és tapintatos módon kellene tenniük ezt, elismerve, hogy a zsidók Isten igéjének hirdetői”.

A Jerusalem Post cikke nyomán: Mika Klára

*

Kapcsolódó cikk:

A fenti vatikáni nyilatkozat előtt néhány nappal jelent meg az Ortodox rabbinikus nyilatkozat a kereszténységről.