-
Bárcsak zokogna!
Anyám túlélte. Azután a túlélést élte haláláig. Anyám htb., ez kerül az iskolai naplóba. A munkába állás szóba sem jöhet, még házimunkát is csak az apám segítségével tud végezni. Már Auschwitzból betegen hozza Pestre a vöröskeresztes vonat, onnan kerül a zsidó kórházba. A kétoldali vesemedence-gyulladás egész életét végig kíséri. Hazakerül, de hazát és Istent már…
-
Egy város, ahol mesélő a bor
Haifai kirándulásunk után már visszafelé autóztunk barátaimmal Tel-Aviv felé. Körülbelül harminc kilométert tehettünk meg, amikor Avri barátom megkérdezte, hogy jártam-e már Zikhron Ya’akovban (Zihron Jakov). Nem, még nem, mondtam kicsit törődötten a túl hosszúra nyúlt délelőtti programok után. Ellentmondást nem tűrő hangon rögtön közölte: Ezt nem hagyhatod ki! Örültem is, meg nem is. Pár perc…
-
Beer Iván és a Kalapcsere
Beer Iván Egyszer a Balatonról hívott – szokás szerint rémes vicceket meséltünk –, mondtam neki, hogy reménytelenül elromlott a tévém, aztán még körbebeszéltük az időszerű ügyeket. Mire befejeztük, a tévé működött. – Csodarabbi vagy öregem – mondtam neki, mert azonnal visszahívtam (még üzemelt a stabilom). – Még rendes rabbi se, nem hogy csoda, de köszönöm,…
-
Hanukarácsony
December 1. Mégiscsak lesz karácsonyfa. Eldöntöttem, punktum. Na jó, az igazság az, hogy ebben a döntésben négyéves kemény, megfeszített előkészítő munka lakozik. Dani születése óta ugyanis szisztematikusan oltom Laciba, hogy ha a gyerek megnő, nincs jogunk elvenni tőle az élményt, amit egy karácsonyfa jelent. A munka meghozta gyümölcsét. És amikor ma bejelentettem, hogy az idei…
-
Emma és Eszter
Emlékszem, lassan harmincöt éve, hogy a két nagyanyám – egyik zsidó, másik katolikus – összefogott, s kibéreltek egy házat a Szabadsághegyen, hogy ott legeltessék az unokáikat… Gyerekkoromban nem értettem, miért mondták néha, összenevetve: „Ha ezt az Emma és az Eszter látnák!”… Mármint, hogy ők ketten ilyen békésen együtt cseresznyéznek… Csak felnőtt koromban tudtam meg, hogy…
-
Visszanézve félutamból…
Hogy hol születtem – véletlen; ám a világot, ahol most élek, magam választottam! Igaz, bizonyára. De miért, mégis, hogy úgy érezzük: véletlen az, hogy hol élünk, s cseppet sem az, hogy hol születtünk… Bécsben beállítottam Viktor bácsihoz. Ez abban az időben történt, amikor „Mátyás bús hadát nyögte Bécsnek büszke vára”, tehát 1956 őszén. Viktor bácsi…
-
Napló
Marhafartő Kint ültünk, a teraszon. Éjfélre már kicsit lehűlt a levegő, de ennek arányában fogyott a seprőpálinka, a gulyás és a vörösbor is. Beszélgettünk. A kutya már végignyalt mindenkit, szuszogó subaszőnyegként az asztal alá rogyott, s csak néha horkantott egyet. Ki tudja, mit álmodhatott Aztán két óra tájt a vendégek szedelőzködtek. Szennyes edény a konyhába:…
-
Egy nem vágyott kebel
Bencsik András úr keblére akarja ölelni a magyar zsidókat. Azok pedig – érthetetlen, hálátlan, sőt nemzetellenes módon – még mindig nem sietnek a bencsiki kebelre. Pedig már március 15. előestéjén megjelent felhívása „A magyar zsidókhoz”. De talán a magyar zsidók sajnálatosképpen nincsenek tisztában azzal, kié azon kebel. Talán nem tudják, hogy a ma működő számos…
-
Műhelytitok
A szerkesztő a lapzárta előtti hektikus szerkesztőségi értekezletről hazatámolyog, szatyrában vagy kétszáz kéziratoldal, zsebében a még este, telefonon elérendők listája, fejében a „slussz” kavargó gondolatai, vajon minden fontos téma bekerült-e a lapba, nem sértődik-e meg X., hogy cikke megint egy hónapot csúszik, s vajon mit szól Z., hogy a faxon küldött ötleteit, cikk-javaslatát elvetettük. S…
-
Ötven éve deportált – ma díszdoktor
A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Tanácsa Dr. Pasternák Alfréd úrnak, a School of Medicine, University of California in Los Angeles klinika társprofesszorának DOCTOR HONORIS CAUSA kitüntető címet adományoz… Pasternák Alfréd a Tokaj-hegyaljai Tállyán született. Még nem volt tizennégy éves, amikor szüleivel, családtagjaival, rokonaival együtt Auschwitzba hurcolták. Fiatal kora ellenére csodával határos módon életben maradt. Édesapjával…
-
Hogy hal meg egy író?
Hihetetlen, de mifelénk az utóbbi ötven évben betiltották a halált. Na, nem a tényét. De a hírét. Te is, fiam, Brutus mondta állítólag Ceasar március idusán a Capitolium előtt, majd belehalt a tőrdöfésbe. Ha ez megtörténhetett, akkor minden lehetséges, kommentálta az udvaronc XIV. Lajos halálát. Kutyának kutyasors rántott vállat a cár, mikor a párbajba provokált…
-
Visszatérés Altendorfba
Idősebb hölgy szólított meg egy jeruzsálemi buszmegállóban: „Melyik országból származik?” – érdeklődött. ,,Eredetileg Amerikából, de most Izraelben lakom.” „És az édesapja?” „Ő is Amerikában született?” „És az ő szülei?” – makacskodott. Kicsit ingerült lettem, ezért röviden válaszoltam. Látva bosszúságomat, a hölgy zavarba jött. „Bocsásson meg, de tudja, egész családomat kiirtották a Holocaust során. Ezért mindenkit…
-
A zsidókról
Amennyiben a statisztikai adatok helyesek, a zsidók az emberi fajnak körülbelül egy százalékát teszik ki. Leginkább ködös, homályos csillagpor-parancsnak foghatjuk fel őket a Tejútrendszer szikrázó ragyogásában. Következésképp a zsidóknak híre-hamvát sem kéne hallanunk; ezzel szemben halljuk, mindig is hallottuk. Éppoly fontos helyet foglalnak el ezen a planétán, mint más népek jelentőségük a gazdasági életben elenyésző…
-
Konrád
Ül a színpadon. Le-lecsukódik szem a többiek felolvasása alatt. Nyilatkozta már, képtelen huzamosabban figyelni a monoton élőbeszédre. Felcsattan a taps, megrebben a szempillája, ütemesen mozgatja addig széke karfáján pihentetett kezét, majd észbekap, illendően tapsol ő is, utóbb csönd lesz, konstatálja, hogy más nem mozdul, ő következik. A színpad közepére megy, zakója belső zsebéből veszi elő…
-
Másnak lenni
Mindannyian mások vagyunk. Mindannyian kisebbségiek agyunk. Mindannyian különbözünk. Én is, te, ő is. A román, a magyar, a német, a francia, az angol, a zsidó, a holland, az arab, az urbánus, a népies, az avantgarde, a konzervatív és mind-mind, a többiek. Az elkövetkező évszázad erről a különbözőségről, a másságról, a sokszínűségről szól majd. És a…
-
Három találkozás
Az első Buchenwaldban találtam rá. Hamarjában kiszámítottam, hány éves is lehetett akkor. Tizenhárom-tizennégy? A nyolcas barakk „lakója” volt. Gyerekbarakknak neveztük. Pedig hol voltak ők már a gyerekektől? Mindnyájan, még azok is, akik a legkevesebb meghurcoltatáson mentek keresztül, azok is többet szenvedtek, mint bármelyik mai felnőtt. Hadd mutassam be az olvasónak: Kóser Sándor a neve, s…
-
Az emlékezés tárgyai
Történetek a második KUT találkozásról A nagymama bögréje Klári szüleit vidékről deportálták. Sok-sok évvel később felnőttként barátnőjénél vendégeskedett. Amikor kinyitotta a konyhaszekrény ajtaját, a polcon egy régi teáskészletet pillantott meg. Elbűvölve állt a kincs előtt, mert rádöbbent, hogy az ő otthonában egyetlen olyan régi tárgy sincs, mely a gyerekkorából származott volna. „Mi úgy éltük át…
-
Magyarságtudatom „zavarairól”
ELEMÉR MONDTA egyszer: Lacikám, írjál szépirodalmat. Csillogott a szeme, teljesen átszellemült. Hidd el, csak szépirodalmat érdemes írni. Akkor megkapott ez a mondása. Elemér jó fiú volt és nagyon gyenge író. Igazában véve nem is volt író, se történész, aminek egy időben kénytelen volt kiadni magát. Ti. hadtörténésznek. Nagy darab, bevert orrú – boxolt régen -,…
-
Pillanatkép
ESTE KILENCRE JÁR, már néptelen a ferihegyi repülőtér csarnoképülete. Ketten-hárman ődöngünk a jókora teremben: hamarosan leszáll a ma este még várható két utolsó menetrendszerű járat. Induló gépet sem jelez mára többet az elektronikus közlőberendezés, „fájront” lesz nemsokára. A két-három várakozó nyolc-tízre szaporodik, az ajtónál terepszínű overallt viselő fegyverest pillantok meg. Ni, amott is egy! Derékszíjukon…
-
Sárga csillaggal
1944. március 19-én egy vasárnap délután gépek zúgása hallatszott a levegőből, majd nemsokára fasiszta páncélos csapatok jelentek meg halálfejes jelvényekkel sapkájukon. Ezen a napon a német SS fegyveres katonák tízezrei szállták meg hazánkat. A fasiszta egységek Debrecenben is gyorsan megjelentek, és ezen a vasárnapon már nemcsak a főutcán, hanem a mellékutcákon is fekete egyenruhába bújtatott…
