Döntése, mint írja, már jó pár hete érlelődik. A végső lökést az adta, hogy a cég tulajdonosai megvétózták egy HR-döntését: helyettese leváltását és egy másik kollégája kinevezését a főszerkesztő-helyettesi pozícióra.

„A tulajdonosok vétója két szempont miatt is problémás” – írja a volt főszerkesztő. „Egyrészt főszerkesztői szuverenitásomat és szakmai tudásomat veszik ezzel semmibe. Jobban szeretem én eldönteni, kikkel dolgozom együtt, mint nem. Pláne, ha az illető inkább történész, mint újságíró, és az elmúlt hónapokban alapvető újságírói, médiaetikai szabályokkal, értékekkel kapcsolatban kell vitáznom vele.

Seres László „szolgálati közleményében” azt is leszögezte, hogy ha a NER iránt elkötelezett beosztottja elmozdíthatatlan, akkor nyilván az egész projekt is hasonló elkötelezettséggel bír, ebben pedig ő nem szeretne részt venni. „Olyanban sem” – írja -, „ahol – mint az elmúlt hetekben tapasztalom – tulajdonosi elvárás a másik, neológ zsidó hitközség folyamatos támadása.”

A főszerkesztő köszönetet mond Köves Slomónak és Bodnár Dánielnek az eddigi együttműködésért, de elismeri, hogy „pár olyan cikket is átengedett közlésre, amit nem kellett volna”, és jelzi: elérkezett kompromisszum-készsége határához.

„Anyukám mindig azt tanította nekem, a legfontosabb az életben, hogy minden nap tudjunk tükörbe nézni. Én a továbbiakban is ehhez fogom tartani magam” – zárul a Neokohn főszerkesztőjének búcsúja.