Éles kritikák érték Köves Slomót, az EMIH vezető rabbiját, mert arcát és mondatait adta a Fidesz KDNP színeiben induló Hollik István kampányához.

A kritikák hatására Köves az EMIH saját lapjának adott interjújában önkritikát gyakorolt.

Többek között így fogalmaz:

„Mint zsidó vezető kötelességem minden olyan politikussal és demokratikus politikai párttal keresni az együttműködést, akik segítik a zsidó hitélet és oktatás ügyét (…) Hollik Istvánnal csak egyszer-kétszer találkoztam, de a szocialista Steiner Pállal, Pásztor Tiborral vagy éppen Rogán Antallal és Puskás Andrással jól ismerjük egymást, és velük ennek az építő együttműködésnek a jegyében telt az elmúlt másfél évtized. Lokális szintű támogatásomat ők is megkapták, vagy megkaphatják a jövőben, csakúgy mint bárki a demokratikus pártok jelöltjei közül, aki a belvárosi zsidó hitélet és közösségi élet ügyét fontosnak tartja és cselekedetekkel is megerősíti. Erről szólt ez a támogatás, de ha ez a kampányba való beszállásként értelmeződött, akkor lehet hogy hiba volt, ezért elnézést.”

A kérdésre, hogy mit szól ahhoz, hogy Hollik államférfinek tartja Horthy Miklóst, Köves így felel:

„Sajnálom, ha ilyet nyilatkozott. Fogok vele beszélgetni erről, ugyanis Horthy nem volt államférfi. Egy a nemzet sorsát megbélyegző – sok esetben gyenge akaratú – opportunista volt, akinek a lelkén szárad 200.000 doni és 600.000 auschwitzi áldozat vére. Ahogy már Orbán Viktor nyári nyilatkozata kapcsán is kifejtettem, csakúgy mint most legutóbb az emlékére szervezett emlékmise kapcsán: Semmilyen módon nem tartom elfogadhatónak Horthy példaképként állítását.”

Egy másik felvetésre, miszerint egy-két hete azt nyilatkozta a 24.hu-nak, hogy nem tartja szerencsésnek, ha egyházfők a szószékről politikai jelölteket támogatnak, s nem esett-e ugyanebbe a hibába, Köves így reagál:

„Az említett nyilatkozatban kifejezetten a szakrális közegről volt szó. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nagyon finom mezsgyével van dolgunk, hiszen egy egyházi vezető – ha hite értékeit akarja hirdetni, kénytelen kilépni a templom falai közül és – a kölcsönös értékek és érdekek mentén – szövetségeseket keresni az általa fontosnak tartott ügyek érdekében. Vannak, akik a konkrét pártpolitizálásig is elmentek ennek érdekében, mint például (az áldott emlékű) Raj Tamás, Donáth László vagy Iványi Gábor, akik konkrét pártpolitikában vállaltak részt egy adott történelmi időszakban. Én ezt ma – és lehet hogy annak idején is – határátlépésnek tartottam volna. Ugyanakkor lokális szinten, ha az Mszp és a Fidesz példanélküli összefogásával létrejött egy a belvárosi zsidó hitéletet és kulturális életet támogató környezet, akkor szerintem nem tehetjük meg, hogy ez ne kapjon elismerést.”