A bugaci rendezvényen kiderült: sokkal izgalmasabb IX. századi sámánnak öltözni, mint például múlt századi szociáldemokratának. Az ősi összejövetel szigorú házirendje egyébként nem tiltja, hogy bárki Szálasi-pólóban feszítsen.
A bugaci rendezvényen kiderült: sokkal izgalmasabb IX. századi sámánnak öltözni, mint például múlt századi szociáldemokratának. Az ősi összejövetel szigorú házirendje egyébként nem tiltja, hogy bárki Szálasi-pólóban feszítsen.
hirdetés
A bugaci Kurultájon, a Magyar Törzsi Gyűlésen az egyik kamion árnyékában hűsöl mellettem egy bő pásztorgatyát viselő úr, akinek a pólóján „Trianon: Nem, nem, soha!” felirat szerepel, s aki egyszerre csak ízes magyarsággal rákiált a hatéves forma kislányára:
– Ha még egyszer a ló alá mész, igen megverlek!
Majd a kislány megszeppenését látva, békülékenyen hozzáteszi:
– Na jól van, énekeld el a székely himnuszt!
– Jaj, ne, azt utálom! – vágja rá a kislány. – Nem lehetne Shakirát?
Az apának olyan szép kiejtése van, csíki magyarnak vélem.
– Székelyföldről jöttek maguk? – fordulok hozzá, de nemet int:
– Á, sokkal messzebbről!
– Honnét? – nézek rá, mire nyugat felé mutat:
– Nagykanizsáról.
A szomorú pásztornak öltözött nagykanizsai ember később leveszi a pólóját, s látom, hogy a széles, szőrös hátára rátetováltatta Nagy-Magyarország térképét kékkel. Erről persze rögtön a feleségére gondolok. Szegény asszony. Ezek szerint még a hitvesi ágyban is történelemleckében van része, ha férje aludni tér. De a következő pillanatban megjön az asszony, s látom, aligha bánja azt a tetoválást, hiszen ő is hagyományőrző: honfoglaláskori menyecskét alakít, vélhetően László Gyula rajzai alapján. Jobbjában visszacsapó íj, s látom, használta is, mert a bal alkarja már teljesen vörös, szétverte az íj húrja.
– Miért nem vett föl alkarvédőt? – kérdem tőle sajnálkozva, mire büszkén legyint:
hirdetés
– Az őseink sem hordtak! Akkor én is kibírom!
– Szerintem hordtak, mert attól, hogy régen éltek, még nem voltak hülyék – válaszolom neki, de nincs vitatkozós kedvében. Úgyhogy sétára indulok a több ezer fős tömegben, de folyton meg kell állnom, mert hihetetlen figurák jönnek szembe.
A rendezvény házirendje szerint „a Hagyományőrzők mind ruházatukkal, felszerelésükkel és viselkedésükkel méltó módon képviselik honfoglaló őseink, valamint a Kárpát-medencében élő hun és avar ősök hagyatékát, példát mutatnak a társadalomnak emberségből, magyarságból, hazaszeretetből. Nem megengedett a pártok, politikai szervezetek szimbólumainak, jelszavainak szervezett megjelenítése vagy olyan megnyilvánulás, amely a magyarság és a rokon népeinek önérzetét, vallási meggyőződését, hagyományait, nemzeti szimbólumait sértik”.
Nagyon szomorúan olvasom ezt a cikket, ugyanis a Kurultay nem erről szól, mint amilyen színben itt fel van tüntetve, ez egy nagyon nagyon elfogult nézőpontból írt cikk. Én is mindig ott vagyok, a politikához (mint ott nagyon nagyon sokaknak még) semmi de semmi közöm, nem mindenki egyforma, aki oda jár, és aki saját nemzete (27 országról van szó) hagyományát ápolja. Az, hogy egy nyitott rendezvényre az alapkoncepciótól eltérő felfogású emberek is odajönnek, az pedig nem a szervezőség és a tiszta szívű résztvevők hibája, de ebből a cikkből úgy tűnik, mintha a Kurultay elveibe mindez beleillene… A szabályzatban az is ott van, hogy a Kurultay politikamentes rendezvény! Érdekességképpen elmondom, hogy a hun-turáni népek között is vannak zsidó vallásúak, például a kazárok, akik egy türk törzs, de az idők folyamán felvették a zsidó vallást. Ők ugyanúgy meghívott vendégek szoktak lenni ezen a hagyományőrző találkozón. Csak azért írtam ezt le, mert a képen pont egy nagyon jó barátom van, ő egy török fiú, mellesleg turkológus és néprajzkutató… Nekem személyesen esik rosszul, hogy ehhez a nem túl kedves hangvételű cikkhez pont egy őt ábrázoló képet tettetek fel, akinek hozzám hasonlóan semmi, de semmi köze sincs a politikához, és az itt vázolt problémákhoz. És még a cikket sem érti, hiszen magyarul sem tud. 🙁
mit vársz?Komcsik…..