Egy újonnan megválasztott polgármestertől szokatlan lépés, ha első hivatali aktusként egy Holokauszt-megemlékezésen vesz részt.

Londonban azonban minapi a polgármester-választás körülményei eltértek a normálistól: a munkáspárti Sadiq Khan először pártja, majd moszlim háttere miatt is aggodalmat válthatott ki a zsidó közösségből és az antiszemitizmust elítélő emberekből általában. (Ez később meg is látszott a választási eredményeken: a Munkáspárt visszaesett London azon kerületeiben, ahol jelentős számú zsidó lakosság él.)

A mai nyugati világban ugyanis nincs hatásosabb zsidóellenes koktél, mint a haladó baloldal és az iszlám radikálisok szövetsége. Előbbi szállítja a feddhetetlenséget: az antirasszista, kirekesztés-ellenes, kisebbségvédő lózungok biztosítják a kifogástalan haladó ideológia látszatát. Az iszlám frusztrált, dühös, polkorrektséget nem ismerő tömegei pedig az erőszakba hajló, vad antiszemita indulatokról gondoskodnak. Így az antiszemita randalírozókat a haladás zászlaja óvja az elítéléstől és megbélyegzéstől.

Mindebben maga a Munkáspártpárt vezére, az Izrael-ellenességéről hírhedt Jeremy Corbin járt elől jó példával, amikor a Hamasz és a Hezbollah terroristáit a barátainak nevezte. Ezek után az sem volt meglepő, hogy a Munkáspárt oxfordi klubjának háza táján durva antiszemita („anticionista”) megnyilvánulásokra került sor. A klubban bevett szokás volt a „zio” elnevezéssel illetni a zsidókat, s a tagok többsége támogatta az „Israeli Aparthed Week” nevű, szélsőségesen Izrael-ellenes rendezvénysorozatot.

Ezt a februári botrányt követték a közelmúltban London korábbi polgármesterének, Ken Livingstone-nak uszító kijelentései, miszerint „Hitler támogatta a cionizmust” és „Izrael megalapítása katasztrófa volt”. (Ez sem volt újdonság: polgármester korában Livingstone komoly hírnevet szerzett magának a zsidó állam elleni kirohanásokkal.)

Maga Livingstone azért ragadtatta el magát, mert felháborították a párttársát ért bírálatok: egy Naz Shah nevű munkáspárti képviselő hölgy arról értekezett még 2014-ben facebook oldalán, hogy Izraelt át kéne telepíteni az Egyesült Államokba. Az éles bírálatok után Naz Shah visszakozott és sajnálatát fejezte ki posztja miatt, de ennek ellenére felfüggesztették párttagságát, s Livingstone ezen bőszült fel. (Kirohanásai után őt is felfüggesztették.)

A fentieken túl még számos kisebb-nagyobb antiszemita ügy rázta meg a pártot, melynek nyomán Corbyn pártelnök két vizsgálóbizottságot is felállított. (Kecskére a káposztát?)

A fentiek következtében egy munkáspárti színekben induló moszlim polgármester megválasztása alighanem sokakban félelmeket keltett. Főleg ha tudjuk, hogy Sadiq Khan a korábbi években egyes iszlámistákkal is sokoldalú kapcsolatot ápolt.

A választási kampányban azonban Sadiq Khan igyekezett más arcát mutatni, így a lehető legrosszabbkor jött neki pártja antiszemita botránya, amelytől nemcsak a brit, hanem a nemzetközi sajtó is zengett. Éppen ezért mostani kampányában határozottan tartózkodott az ilyen megnyilvánulásoktól, sőt: elsőként szólította föl Corbyn pártelnököt, hogy függessze fel Ken Livingstone (hivatali elődje és barátja) párttagságát annak antiszemita kijelentései után. Khan további gesztusokat is tett a zsidó közösség (valamint a melegek és más kisebbségek) felé, és a két vallási közösség kapcsolatainak javításáért szállt síkra. Általában, jól láthatóan igyekezett maximális politikai korrektséggel eljárni.

Megválasztása után pedig Sadiq Khan (valamint nyilván tanácsadói) jónak látták ezeket a gesztusokat még a Holokauszt emlékünnepségen tett látogatással is megtoldani. A rendezvényen az újdonsült polgármester Ephraim Mirvis brit főrabbi mellett ült, aztán kezet fogott több Holokauszt-túlélővel és hangsúlyozta, mekkora megtiszteltetés ez számára. Mindennek facebook oldalán is hangot adott.

Az új polgármester ezután nyilatkozott egy zsidó lapnak, s ebben azt is felvetette, hogy kereskedelmi delegáció élén Izraelbe utazna. Hangsúlyozta, hogy a világ legkozmopolitább városában ő mindenkinek egyformán polgármestere kíván lenni. A pártját megrázó antiszemita botrányt pedig „a szégyen bélyegének” nevezte.