Az Európai Unió Alapjogi Bizottsága (European Union Agency for Fundamental Rights) terjedelmes kutatási beszámolót tett közzé: nyolc EU-tagországban mérték fel, hogy az ott élő zsidók mennyire érzékelik súlyos problémának az antiszemitizmust.
A jelentésből (noha az internetes kérdezés nem olyan megbízható, mint a személyesen kitöltött kérdőív) meglehetősen lehangoló összkép bontakozik ki.
– A válaszolók 28 százaléka minősítette „nagyon súlyos problémának” az antiszemitizmust – a lista élén Franciaország (52 %) és Magyarország (49 %);
– A válaszolók 44 százaléka mondta azt, hogy az elmúlt öt évben az antiszemitizmus erősödött – a lista élén Franciaország (74 %) és Magyarország (70 %);.
– A válaszolók 54 százaléka tart az utcán és közterületen zsidóellenes magatartástól – a lista élén Franciaország (84 %) és Magyarország (72 %);
– A válaszolók 44 százaléka panaszkodik antiszemitizmusra a politikai életben – a lista élén Magyarország (84 %) és Franciaország (50 %).
– A válaszolók 56 százaléka tartja problémának a médiában megjelenő antiszemitizmust – a lista élén Magyarország (71 %) és Franciaország (70%).
A hasonló számadatok ellenére azonban nagy hiba lenne a két országban tapasztalható antiszemitizmust összemosni.
Magyarországon a „hagyományos” jobboldali antiszemitizmus virulens, a felvétel adatai szerint az összes vizsgált ország között a legerősebb. Ezzel a szemben a baloldali – emberjogi, kisebbségvédő, Izrael-ellenes lózungokkal operáló – antiszemitizmus hazánkban „csak” az európai átlagot éri el, míg Franciaországban nagyon erős. Sokat mondó e tekintetben az alábbi táblázat.
Jól látható, hogy azokat az állításokat, amelyek a háború előtti „hagyományos” antiszemitizmus szellemében fogantak (2, 5, 6, 7), a magyarországi zsidók hallották a leggyakrabban. A Holokauszt-tagadó vagy relativizáló állításokkal (3, 4), amelyeket a régi vágású antiszemiták szintén átvettek, ugyanez a helyzet: azt, hogy a Holokauszt mítosz vagy eltúlozzák a jelentőségét, a magyar zsidók kétszer olyan gyakran hallják/látják, mint az európai átlag. Ami pedig a zsidók felelősségét illeti a gazdasági válságért, ezzel a közhellyel a magyar zsidók csaknem háromszor olyan gyakran találkoznak, mint az európai zsidó átlag.
Viszont a „korszerű”, emberjogi nyelven megszólaló antiszemitizmust (1), amelyet talán helyesebb anticionizmusnak nevezni, francia, belga és olasz zsidók hallják a leggyakrabban.
A markánsan elkülönülő jobb és baloldali antiszemitizmusra utal az alábbi táblázat is.
Világosan látható, hogy a verbális sérelmet elszenvedett zsidók Magyarországon az inzultus felelősét túlnyomórészt jobboldaliként azonosítják (79%) vagy az ehhez a fogalomhoz köthető „szélsőséges keresztényként” (36 %). Ugyanakkor a nyugat-európai országokban a „szélsőséges muszlim” vagy a baloldali az agresszor legvalószínűbb megjelenési formája. Különösen markánsan mutatkozik ez meg Franciaország esetében, ahol a sérelmet elszenvedettek 73 százaléka szélsőséges muszlimként, 67 százaléka pedig baloldaliként azonosította az inzultálót.
Jellemző, hogy Franciaországban (ahol 5 millió moszlim él) a válaszolók 73 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a közel-keleti konfliktus hatással van a személyes biztonságára, míg nálunk ez az arány csak 12 százalék. Franciaországban a válaszolók 58 százaléka érzi úgy, hogy az izraeli kormány cselekedeteiért őt is felelősnek tartják, nálunk csak 15 százalék.
A 2006-os „Kossuth téri forradalom”, majd a 2010-es „fülkeforradalom” nyomán bekövetkezett földcsuszamlás jobbra lökte az egész magyar politikai spektrumot, a baloldal összeroskadt, a szélsőjobb fölszárnyalt. Eközben a nyugat-európai politikai spektrum épp az ellenkező irányba mozdult el: a legtöbb országban (Franciaország, Belgium, Olaszország) a szélsőjobb feladta az antiszemitizmust és a beilleszkedési gondokkal küzdő bevándorlókra fókuszál. A nyugati – immár „progresszív” – zsidóellenességet a szélsőbal és a moszlim bevándorlók karolták föl. Utóbbi közegből érkezett a franciaországi (Toulouse-i) gyilkosságok tettese és nagyrészt innen jönnek a svédországi Malmö szorongatott zsidó közösségét zaklatók is.
A Holokauszt örökségével birkózó Európában egyáltalán nem tűnt el a zsidóellenesség – de míg Nyugat-Európában „modernizálódott”, addig Magyarországon visszazuhant a háború előtti korszakba és – a parlamenti padsorokban is – gátlástalan módon használja a nemzeti szocialista retorikát. És a mai európai politikai kultúrában ez tűrhetetlen.
„A válaszolók 28 százaléka minősítette „nagyon súlyos problémának” az antiszemitizmust – a lista élén Franciaország (52 %) és Magyarország (49 %)(!)”
Na kérem!
Magyarországon, azok a több generációs judeo-bolsevik, hitehagyott kommunista
családi hátterű, liberálissá átvedlett konjunktúra zsidók ajvékolnak, akik még egy Shabbat-i áldást sem tudnak elmondani héberül. Zsidóságuk halványodó emlékét olyan arányban és intenzitással halászták elő, ahogy materialista-kommunista, a Rákosi-Kádári párt nomenklatúrához tartozó zsidó felmenőik kapcsolati tőkéje, annak gazdasági és közéleti lehetőségeivel együtt elolvadt! „Mi szegény elnyomott zsidók!” Sóhajt az égre szegezett tekintettel az egykori külkeres vezérigazgató, TV -és lapfőszerkesztő, ÁVÓS ezredes , diplomata unoka. Azok siránkoznak és bújnak zsidóságuk sebtében kreált védőpajzsa mögé, akiknek a felmenői, a hatvanas és hetvenes években még átmentek az egykori CSÁKY, majd Hegedüs Gyula utca páros oldalára, hogy nehogy valaki azt feltételezze, hogy az utca páratlan oldalán lévő zsinagógából jöttek ki. A hiteles, becsületes zsidó Magyarországon nagyon jól érzi magát. teljes terjedelmében élheti meg hitéletének, zsidó közösségi életének minden pillanatát. Ha egy magyarországi ortodox rabbi felesége izraeli szülőhazáját férjének magyarországi állomáshelyére teszi át, letelepszik, félelem nélkül gyermekek sokaságát neveli, itt érzi boldognak magát, az már igen sokat jelent és bizony ez a hiteles. Bizony ez a lényeg! Nem a pozíciót vesztett egykori kommunista, aktuálisan liberálissá átvedlett „divat zsidók” nemzetközi szintű ármánykodása Heller Ági nénikével az élen!
Shabbat
shalom,
שַׁבָּת שָׁלוֹם
Az EU akármilyen Alapjogú Bizottsága Magyarországgal kapcsolatban csak negatív közvélemény kutatást fog produkálni. Sokkal inkább úgy látszik hogy akár Svédország, Németország, Hollandia, Belgium vagy Nagy Britannia akik nem a „renitens” EU tagok és ahol a mohammedán antiszemita támadásokat zsidók (és mások) ellen eltagadják elhallgatják nem szerepelnek a lista élén. Nyilván attól is függ kit kérdeznek, a magyarországi zsidók nagy része ma is baloldali és kormányellenes és az ezzel szemben álló nézeteket antiszemitizmusnak tartják. Nem beszélek a soros elleni propagandáról amit antiszemitizmusként élik meg jobb híján. Minden esetre a mai magyar kormány viselkedését többre értékelem és becsülöm mint akármelyik európai kormány viselkedését a zsidó nép országával Izraellel vagy a magyarországi zsidósággal .