Kósa Lajos szerint: a „zsidók kénytelenek voltak – vagy lehet, hogy jól is esett nekik – a nyilas vitézt megszavazni”.
Az önkormányzati választásokon elszenvedett vereségek nyomán tovább folytatódik a kormánypárti kommunikáció ámokfutása.
Az alaphangot Kövér László adta meg, aki a Nemzeti Vértanúk Emlékművének újraavató ünnepségen az ellenzéket a „Lenin-fiúk utódainak” nevezte, akik „a külföldről pénzelt istentelenséggel, hazaárulással és nemzettagadással” akarnak választást nyerni. (Tudnivaló, hogy 1989-ben, az újjáéledő antiszemitizmus nagyszabású entrée-jában ugyancsak a Lenin-fiúkat emlegette Csurka István: „Ébresztő, magyarság! Megint félrevezetnek! Elmúlt az őszirózsás forradalom, ez már a Kun Béláék időszaka, még akkor is, ha Lenint szidják az új Lenin-fiúk.”)
Túlteljesítette ezt a hangnemet Szakács Árpád, a kormányközeli médiaholding egyik vezető szerkesztője, aki az ellenzékről így nyilatkozott: „Ezek ma a Parlamentben ugyanazok, akik százezrével vitték a magyar édesapákat és édesanyákat a Gulagra elpusztítani.”
Ez az állítás nemcsak tényszerűen hazug, hiszen a magyar alkotmányos normáknak megfelelő politikai erőket azonosítja a totalitarizmus törvénytelen erőivel, hanem a tónusa közel áll a dehumanizáláshoz. Célszemélyeit ugyan nem hasonlítja állatokhoz, de olyan – minden erkölcsből és emberségből kivetkezett – alakoknak ábrázolja őket, akikre az ember megjelölés jószerével nem is alkalmazható.
Ugyan mind a két szónok tartózkodott a zsidók megnevezésétől, de tudnivaló, hogy a magyar szélsőjobboldali hagyományban a nemzetellenes, idegen zsoldban álló, hazaáruló, stb. kommunista mindenekelőtt a zsidókat jelenti.
Továbbá mindkét szónok utalt rá, vagy meg is nevezett olyan gondolkodókat, politikusokat, akik szerintük a „Lenin-fiúk utódainak” szellemi elődei lettek volna.
Kövér László beszédében felbukkant – nevének említése nélkül – Pikler Gula jogászprofesszor, Ignotus, a Nyugat főszerkesztője (aki „szellemi terrorista”), valamint Lukács György. Véletlenül mind a hárman zsidók.
Szakács Árpád beszédében felbukkannak a „Jászi Oszkárok, Szabó Ervinek, Kun Bélák”. Véletlenül mind a hárman zsidók.
Úgy látszik, eljött az ideje, hogy a zsidókra ne csak utalgassanak, hanem végre néven is nevezzék őket. November 30-án, a Fidelitas tisztújító kongresszusán felszólalt egyebek közt Kósa Lajos, a Fidesz egyik vezető politikusa, aki az ellenzéki összefogásról ironizált, ekképpen: a „nyilasok a neoliberálisokra szavaztak, a globalisták összeálltak az antiglobalistákkal, a nemzeti radikálisok meg átszavaztak a balliberális oldalra”… a „zsidók kénytelenek voltak – vagy lehet, hogy jól is esett nekik – a nyilas vitézt megszavazni a Hajdú-Bihar megyei közgyűlésben.”…
Tegyük félre most azt a kérdést, hogy vajon hány zsidó szavazott Hajdú-Bihar megyében, hány maradt életben a vészkorszak után, hány maradt itthon a kommunista diktatúra és 1956 után, honnan tudja Kósa Lajos, kire szavaztak ők, sőt, honnan tudja egyáltalán, ki a zsidó a választópolgárok közül.
Kósa szerint a zsidóknak (így, általában a zsidóknak) talán „jól esik” egy nyilasra szavazni – a zsidók tehát nyilvánvalóan egészen perverz alakok.
Ennél otrombább sértést a Holokauszt után nehéz elképzelni. Hasonló ez ahhoz a szovjet gyártmányú propaganda-tételhez, amelyben Izraelt a náci Németországhoz, az izraeli katonákat az SS-ekhez hasonlítják.
Az ellenzéki szavazókról később még ezt is hozzátette Kósa: „ezek szerint bennünket jobban utálnak, mint a globalisták az antiglobalistákat vagy a nácikat a zsidók”.
A szónok tehát megtalálja a magyarázatot: az ellenzék látszólag teljesen irracionális magatartásának valós oka az utálat és a gyűlölet. De hát tudjuk, aki heves indulattal kizárólag másokat vádol utálattal és gyűlölettel, az alighanem maga táplál ilyen érzéseket.
Kósa abszurd vádjai az ellenzék gyűlölködéséről leleplezőek: a kormánypárt soraiban uralkodnak – az önkormányzati választási vereség nyomán – olyan irracionális indulatok, melyek egyre jobban megingatják a magukra parancsolt – minimális – civilizációs normákat. A zsidók iránti indulatok ilyenkor elsőként törnek a felszínre.
Úgy látszik, a kormánypártban egyre markánsabbá válik a szélsőjobb szelleme és stílusa, midőn pozícióikat igyekeznek megerősíteni.
Kapcsolódó cikkek:
A Tett és Védelem megdöbbent Kósa Lajos szavain
Heisler András és Köves Slomó is elítélték Kósa Lajos Fidesz-alelnök zsidóellenes kijelentését
Mocskos, antiszemita beszéd, hüen idézi 1944 szellemét. Ez a Fidesz hivatalos álláspontja ?
Hivatalos az amit baloldal keblére ülelt a kisnyilaok Jobbik csinált/csinál
Ők most jó nyilasok
Rákosi et. 1946-ban válaszolta egy amerikai újságíró azon kérdésére, hogy a „kisnyilasok” miért özönlenek az MKP-be, hogy „ezek nem rossz emberek, csak megvezették őket, de az MKP majd megneveli őket.” magyarán: a bennük lévő ordas proli ösztönöket a saját céljaikra használták.
Na ja, metaforikusan beszélve, amikor egy magyar zsidót leköpnek, kihúzza a zsebkendőjét a zsebéből, letörli a köpetet az arcáról, és az égre bámulva azt mormolja, hogy esik az eső.
De persze vannak életképes alternatívák kilépni ebből a megalázó helyzetből, és faképnél hagyni a magyarokat, hogy b*szogassák csak nyugodtan egymást, de a zsidó „közreműködése” nélkül. Mert végül is fel is út, le is út, nagy a világ.
Aki pedig megmarad a magyarok között, aligha lenne értelmes részéről, hogy panaszkodjon a sértegetések felől, amit a magyar a maga bájosan sunyi módján nap mint nap leken a zsidainak egyik nemzedék után a másikban. A magyarok sohase tudták megemészteni a zsidaikat, mint ahogy a cigányaikat sem, és ki van zárva, hogy ezeket a kirekesztetteket a magyar valaha is elfogadná a „szent és sérthetetlen” magyar nemzetközösség bármiféle tagjaiként is, valódi integrálásról és teljes, feltétel nélküli befogadásról már nem is beszélve.
A magyar tökéletesen képes feltétel nélkül befogadni bármely európai nemzedékből, etnikumból származó személyt, a zsidón és a cigányon kívül. Ennek eredendő oka mindenekfelett a kereszténység dogmáiban rejlik, amelyek továbbra is élnek és hatnak a széles néprétegek között, jóllehet többnyire csak a tudatalattiban, illetve a mindennapi kultúrában, még a legszekulárisabb poszt-keresztény körülmények között is.
Tehát nemcsak hogy van zsidókérdés Magyarországon, de a különböző intenzitású zsidógyűlölet mindennapos a legszélesebb néprétegek között, aminek tagadása merő hiábavalóság lenne. Végül is a magyar antiszemitizmus minden formája „sikeresen” túlélte a kommunisták és az „antifasiszták” négy évtizedes agymosás próbálkozásait, és ma is él és virul ugyanolyan, vagy legalábbis majdnem olyan erőteljesen, mint a háború előtti időkben, elsősorban az etno-nacionalista kormányhatóságnak annyira sunyin ambivalens hozzáállása miatt ehhez a dologhoz.
Marad a tény, hogy akár tetszik, akár nem, a magyarok különálló és „idegenlelkű” etnikumként tekintenek a zsidókra – és nem úgy, mint például a kunok leszármazottaira vagy az elmagyarosodott németekere vagy szlovákokra – amit csak fokoz a zsidó ortodoxiának és ultra-ortodoxiának elzárkózása az asszimiláció külsőségeitől.
A kérdés tehát csak az, hogy az asszimiláns, illetve neológ magyar zsidók mikor fognak ráébredni, hogy akármit is csinálnak, és akármivel próbálkoznak, nem-zsidó honfitársaik szemében különálló, „idegenlelkű” etnikum maradnak még akkor is, ha cigánykerekeket vetnének ennek a „kellemetlen” ténynek sietős „orvoslására”, elfojtására, illetve elmaszatolására.
Maga a zsidógyűlölet szerves és elidegeníthetetlen része a magyar keresztény nemzeti identitástudatnak, és származékosan, de hangsúlyosan a poszt-keresztény magyar nemzeti identitástudatnak is, egy nagyon széles skálán, a véresszájú antiszemitától az úri antiszemitán keresztül a közömbös, illetve langyos antiszemitákig, így ha valami oknál fogva közöttük kíván élni a zsidó, akkor sok mást nem tehet, mint igazodni az „ez van, ezt kell szeretni” mottó elvtelenségeihez.
Ami pedig bebizonyosodott különösen 1919 óta, „harcolni” a magyar antiszemitizmus ellen vagy próbálkozni az asszimiláció különböző formáival, mint ahogy maga a neológia is erőlködött a holokauszt előtt, kész hiábavalóság Magyarországon, vagyis megannyi falrahányt borsó.
Már persze a vegyes házasságokon kívül, amik azonban csak az első lépését képezik egy legalább három nemzedéket igénylő beolvadási folyamatnak, ami persze jónéhány esetben maga sem kivétel nélkül gond és fájdalom mentes, különösen az első generáció számára.
Nagy megértéssel és együttérzéssel olvastam a sorait. Én azonban azt gondolom, hogy ebben az írásban ugyanazt a hibát követte el, mint Kósa: általában írt magyarokról. Összességében is azt mondom, hogy mindkét oldal kezd szélsőségekbe esni. Persze, amikor két oldaról írok, a legkevésbé sem zsidókra és magyarokra, hanem baloldalra és jobboldalra, vagy kormányra és ellenzékére gondolok. Igaza van Gadónak abban, hogy felbukkantak a kormányoldalon vállalhatatlan kijelentések, hangok, ám az írásában ő ezeket elhajtja a végletekig és ezzel olyan indulatokat gerjeszt, ami az Ön írásából is visszaköszön.
Iszonyatos indulatok jelentek meg a politikában, egyébként nemcsak Magyarországon, külföldön is. Tényszerűnek tartom azt a megállapítást is, hogy az ellenzék is elindult a kormánypártiak dehumanizálásának az útján (voltak, akik explicite a lámpavassal fenyegetőztek, és jóideje hallani a „forradalom” szükségességéről, bojkottról stb.), a parlamentben pedig úgy tűnik, az együttműködés minden formáját felmondták. Aki pedig az ellenzékben, vagy akár csak a magyar társadalmon belül, bármiben partnernek ismeri el a kormányoldalt, könnyen megkaphatja az áruló bélyeget. Beállt a vagy velünk, vagy ellenünk állapota az ellenzéken belül. Jakab Péter retorikája valóban ijesztő és ijesztő történelmi példákat idéz. Ezekről nem emlékszem, hogy Gadó János írt volna.
Nem elsősorban a választási fiaskó (hiszen ez végsősoron nem is volt totális vereség), hanem ez az eldurvult hangnem az, ami a kormányoldalból is előhozza a vállalhatatlant.
És akkor most megkérdezné, hogy igen, de ez miért ölti az antiszemitizmus formáját?
Igen, egyet kell, hogy értsek: egyfelől azért, mert az antiszemitizmus tényleg, búvópatakként ott van a magyar társadalomban. Másfelől viszont, óvatosabb lennék azzal, hogy kit és milyen megnyilatkozást sorolok egyből a legszélsőbb jobbra és persze azzal is, hogy ezt kiterjesztem-e az egész magyar társadalomra.
Szerintem, ha jóindulattal és a fenti kontextust, Kósát ismerve közelítünk Kósa nyilatkozatához, akkor jogosan feltételezhetjük, hogy mégha zsidókról is beszélt, nem általában a zsidókra gondolt, hanem csak az ellenzéki érzelmű zsidókra. Ezzel nem azt mondom, hogy rendben van, ami elhangzott és nagyon nagy csalódással és döbbenettel hallgattam azt, amit a tévében művelt ennek kapcsán. Ez az ember a szememben nem antiszemita, hanem egy idióta. Azt gondolom, hogy elsősorban épp a konzervatív érzelmű zsidókat sértette meg, amit jól mutatott Köves Slomó reakciója. Ő éppen azon dolgozik, hogy a zsidóságot ebből a balliberálisnak mondott skatulyából kivegye – és persze általában bármiféle skatulyából. Aki nem követ antiszemita klisséket a jobboldalon (ilyen is van!:)), ugyanolyan elkeseredetten és döbbenten hallgatta Kósa ámokfutását, mint maguk a …és most azt írtam volna: a zsidók. De hát ez sem igaz, mert másfajta indulatot váltott ki ez Gadóból, aki úgy érezte, rajtakaphatta a teljes kormányoldalt a legszélsőségesebb nácizmuson. Magas labda volt ez neki arra, hogy Kósát tökéletesen és felismerhetetlenül összemossa Csurkával. És más reakciót váltott ki viszont Slomóból, aki inkább elkeseredett azon, hogy akad még olyan ma Magyarországon, aki szerint a zsidóság egyenlő a baloldallal. És tényleg elkeserítő!
Le kellene nyugodni, hogy ne beszéljünk szélsőségesen, meg kellene tanulnunk egy országban élni, akár együttműködni is úgy, közben nem mindenben értünk egyet egymással. Sőt, úgy, hogy a magyar mellett, egyéb indentitásaink is bátran lehetnek.
Szép gondolatok, kedves Balu. A baj csak az, hogy gyakorlatban nem működnek.
Elsősorban azért, mert Magyarországon az antiszemitizmus lehet hogy csak búvópatak volt a kommunisták alatt, de utánuk irtózatos gyorsasággal ugyanolyan fősodorrá vált, mint amely előttük volt. Hogy miért? Hát azért, mert az antiszemitizmust egyik nemzedék a másiknak adja át a családi beszélgetések során a konyhaasztal körül. A nemzedékek során pedig olyan mélységesen be lett ágyazva a zsidógyűlölet a magyar mentalitásba és a magyar identitásba, és belesúlykolva már a legfiatalabb gyerekekbe is, hogy a magyar közbeszédnek és a magyar kultúra nagyon nagy szegmensének szerves és elidegenthetetlen részévé vált.
Az általánosítás ebben az esetben pedig azért érvényes, mert a magyarok óriási zöme zsigeri antiszemita, a véresszájú antiszemitától az úri antiszemitán keresztül a közömbös, illetve langyos antiszemitákig, tehát az antiszemitizmus legszélesebben vett skáláján, mint ahogy már fentebb is írtam. Minden tisztelet persze a kivételeknek, amelyek azonban sajnos csak bizonyítják a szabályt.
Az antiszemitizmussal mindig is így volt Magyarországon, még a kettős monarchia „zsidó aranykora” alatt is, csak a neológ zsidók próbáltak mindig minden erővel eltekinteni ettől a ténytől és elmaszatolni azt, addig, amíg a holokauszt után, és különösen a legutóbbi időkben már ők is kezdtek/kezdenek rájönni, hogy kész hiábavalóság még az ő sajátos magyar etno-nacionalizmus és zsidó vallás keverékükkel is előhozakodni, mert még az sem elég, távolról sem elég, hogy biztosítson számukra befogadást, feltétel nélküli integrációról már nem is beszélve.
A baloldaliság pedig a zsidóknál mára már többnyire tisztán csak szokás és hagyomány dolga, amolyan kvázi vallás a szekuláris, illetve valástalan zsidók számára, amiből Izraelben már jobbára sikerült kijózanodniuk, Angliában jelenleg mennek keresztül a kijózanodás folyamatán, és előbb-útóbb ez Magyarországon, sőt Amerikában is biztosan be fog következni.
Megjegyzendő, hogy a magyarországi zsidó származásúak óriási többsége esetében ma már persze egyáltalán nem létezik semmiféle zsidó vallásgyakorlat, és náluk zsidó származásuk szégyenbélyegkénti rejtegetése a lényegében lelkisérült/pszichis megoldás a körülöttük örjöngő antiszemitizmussal szemben, sokuk számára pedig a megoldás mindenekfelett a mielőbbi beolvadás az antiszemita magyar tömegekbe vegyes házasságok útján.
Köszönöm a válaszát. „Elsősorban azért, mert Magyarországon az antiszemitizmus lehet hogy csak búvópatak volt a kommunisták alatt, de utánuk irtózatos gyorsasággal ugyanolyan fősodorrá vált, mint amely előttük volt.” Én, de számos külső megfigyelő is, ennek épp az ellenkezőjét tapasztalja: zsidó reneszánszról írnak (pl. az FT). Saját barátaim, ismerőseim közül is többen fesztelenül és büszként beszélnek zsidó származásukról, tanulmányozzák a gyökereiket. A Tett és Védelem pár tucatnyi zsidókat ért inzultusról számol be Magyarországon évente, szemben a nyugati sok száz, egyre erőszakosabb és számosabb támadásokkal. Hülyék mindig is voltak, lesznek is, azért tendenciák mégis vannak. A tendecia pedig most nagyonis kedvezőnek látszik, ráadásul úgy, hogy ez nem kíván meg a zsidóktól teljes asszimilációt, ahogy az a múltban volt. Azt gondolom, hogy ma büszkén lehet magyarnak és zsidónak lenni (lásd pl. Maccabi játékok) egyszerre. Ha soha nem vesszük észre azt, ami jó, ami kedvező tendecia, ha csak a rosszra koncentrálunk, azzal nem engedjük érvényre jutni a jót.
ÍGY IGAZ.
Köszönöm. Remélem, hogy a kedvező tendenciák nemcsak a pesti belvárosra szorítkoznak, de megértem azokat is, akik pesszimistábbak.
Igaza van, kedves Balu, hogy a rezsimváltás után létrejött Pesten egy bizonyos kultúrzsidó „pezsgés”, bár az is igaz, hogy otromba túlzás lenne ezt vajmi magyar zsidó reneszánsznak tekinteni.
Azonban párhuzamosan a pesti „zsidónegyed” és más, erősen behatárolt kultúrzsidó megmozdulások viszonylagos pezsgésével, a rezsimváltás után a magyarországi antiszemitizmus is annyira fellendült országszerte, hogy mára már a magyar közbeszéd, média, oktatás, politika és történelmi emlékezet fősodrába került.
A liliputi jellegű kicsiny pesti kultúrzsidó jelenségekkel szemben tehát az antiszemitizmus – magyarán zsidógyűlölet – egy hatalmas horderejű országszerti jelenség, amit különböző fokozatokban és méretekben a magyar nép óriási zöme hagyományosan és ösztönösen magáévá tesz.
Közben az is igaz, hogy van egy maroknyi olyan zsidó származású ember is Pesten, aki az idők során ráébredt, hogy zsidó származása „szégyenbélyegkénti” elhallgatása és eltitkolása helyett lehet nyíltan is felvállalni az egyik vagy másik zsidó identitást, amennyiben készek vagyunk felvállalni ennek nyilvánvaló következményeit is egy töményen antiszemita közegben.
Azonban mindezen megnyilvánulások – zömükben tisztán csak pesti zsidó származásúak részéről – tehát a viszonylagos kultúrzsidó pezsgés és esetenként a zsidó identitás nyílt felvállalása, mind csak kivételes eseteket képeznek, amelyek csak erősítik a sajnálatos szabályt.
Ugyanakkor teljesen érthető, hogy egy optimista magyar ember hajlamos lesz úgy értelmezni ezeket a kivételes eseteket, hogy ime, a pohár már félig tele van, és nem úgy hogy még mindig félig, illetve teljesen üres lenne.
Mindenesetre, ha létezne minden feltétel és fenntartás nélküli befogadás és integráció a magyarok részéről, illetve minden magyar ember, vagy legalábbis az átlag magyar úgy viszonyulna a zsidókhoz, mint maga, kedves Balu, akkor én minden habozás nélkül és a legnagyobb örömmel azonnal visszavonnám az összes negatív általánosításaimat a magyarokról.
Sajnos azonban ettől a paradicsomi helyzettől még mindig olyan messzi van Magyarország, mint Makó Jeruzsálemtől.
.
Köszönöm a kedves, jóleső szavait. A jót kívánom mindannyiunknak, ha még messze is vagyunk tőle!
Kedves MikeB!
Szeretném, ha gyertyagyújtás előtt elolvasná az Ön véleményével szemben
megfogalmazott kritikámat.
ANTISZEMITIZMUS! HOL?
MAGYARORSZÁGON?
A XIII. században, a középkori Európában, Árpád-házi IV. Béla , Babenbergi Frigyes osztrák herceg 1244. évi ausztriai privilégiumának magyar adaptációjaként, elsőként bocsátotta ki 1251-ben a Magyarországra korábban behívott, majd megtelepedett zsidóknak szóló szabadságlevelét. Ez szabályozta jogviszonyukat, szabad vallásgyakorlatukat, pap és bíróválasztási jogukat, zsinagógatartási jussukat, társadalmi helyzetüket. Ezen privilégiumok, alapján és ennek jogbiztonsága mellett alakulhatott ki a
kor egyik legnagyobb zsidó közössége az ország fővárosában, a középkori Budavárban. Itt épült fel a középkori Európa Regensburg utáni második legnagyobb zsinagógája. Pesten található a világ legszebb és legnagyobb neológ zsinagógája. Itt működik a világ
egyetlen, egyben világhírű neológ Rabbiképző egyeteme, a Országos Rabbiképző –
Zsidó Egyetem.
Közép-Európában itt van a legnagyobb izraeli tőkebefektetés, ingatlan tulajdonlás. Működnek a Jesivák, az ortodoxia.
Kiválóan működik a zsidóság kulturális és szociális intézményrendszere. Sorra
újítják fel a korábban romos zsinagógákat. A zsidóság reneszánszát éli.
Nemzetközi ZSIDÓ fesztiválokat tartanak. A Spinoza zsidó kulturális és
gasztronómiai étteremben csak foglalással lehet asztalt kapni.
Magyarországon nincs antiszemitizmus! Ja! Hogy van zsidózás! Kérdezem,
az elmúlt kétezer év alatt mikor nem volt?
Tomás de Torquemada is halachikus értelemben zsidó volt mégis zsidózott!
Marx teljesen zsidó volt, mégis megírta a „Judenfrage” zsidókérdés című tanulmányát.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, minden idők legtöbb nyelvére lefordított és legolvasottabb orosz írója szintén zsidózott a „Jevrejszkaja Vaprosz”
(fonetikusan) zsidókérdés című írásában. De zsidózott Luther is a „Von den Juden und
ihren Lügen”, Zsidók és hazugságaik,1543-ban megjelent munkájában.
Nagy Péter nem titkolta zsidóellenes érzéseit. Egyik rendeletében ezt olvashatjuk: „Inkább akarom magam előtt látni a mohamedán és pogány vallások képviselőit, mint a zsidókat, akik egytől egyig csalók és gazemberek. Zsidóknak tulajdonában sem lakás, sem üzlet nem lehet, bármennyit próbálkozzanak is és még ha megvesztegetik hivatalnokaimat, akkor sem.”
és Fredrich Hörderlin is Wagnerről nem is beszélve, de nem sorolom mert hetekig írhatnám a neveket!
Bizony zsidóztak, de az a zsidózás inkább volt valamiféle „Judeokriticizmus”, mint antiszemitizmus!
A vészkorszak borzalmai mindig testidegen volt és maradt a magyar kultúrában. Bizonyíthatóan ez a német megszállás alatti nyilas rémuralom, magyarországi, magyarosított nevű nácibarát, sváb gyökerű tisztikarának bűntette volt. Olyan bűncselekmény, amelyért az egész magyarságnak fizetni kellett. A zsidóság magyar
nemzethez lojális része, és a diaspóra magyar érzületű zsidósága a nemzetközi
magyar lobbi egyik zászlóshajója. A magyar zsidóság a hazai társadalmi
fejlődésnek mindig értékes tagja de egyben motorja is volt, és remélhetően a
jövőben is az marad. A magyar történelemben, a hétköznapok történéseiben, a
történelem hétköznapjaiban mindig voltak idegen szívű magyarok és magyar szívű
idegenek.
KÉREM MOST
FIGYELJEN!
Ha Magyarországon és a magyarság körében valóban antiszemitizmus lenne, akkor nem élne és virágozna Magyarországon KÖZÉP-KELET-EURÓPA legnépesebb zsidó közössége- Legalább 150 ezer zsidó ember, vagy legalábbis, aki magát annak gondolja!
Nézzen oda! Van egy régi mondás: „Amilyen a goj, olyan a zsiddaja”. Ameddig valaki zsidó létére frusztrációját és egyéb fogyatkozását „antiszemitázással” oldhatja fel és
ameddig valaki magyar létére sikertelenségét „zsidózással” enyhítheti, addig nincs semmi baj! Ilyen a világ! Ilyenek vagyunk mi emberek!
A baj ott kezdődik, amikor valakit azért vernek agyon a nyílt utcán mert héberül/Iwritül vagy jiddisül beszél és azért dobnak ki az emeleti ablakából, mert zsidónak vélik, –ahogy ez nyugaton, most már szinte mindennapossá válik–.
Mára legyen ennyi elég!
Shabbat Shalom
https://www.youtube.com/watch?v=88pCBld3TVk&list=PL3F4A561D8AFF770B&index=64
HERZL TIVADARNAK VAN EGY MEGFONTOLANDÓ GONDOLATA!
Amelyet sokan elfelejtenek, ha egyáltalán ismerik a munkásságát!
Mert, ha ismernék, és még más cionista társadalomtudós munkásságát is tanulmányoznák, akkor az egész közösség javára bölcsebben gondolkodnának és nyilatkoznának!
„„Wer untergehen kann, will und muss, der soll untergehen. Die Volkspersönlichkeit der Juden kann, will und muss aber nicht untergehen. Sie kann nicht, weil äussere Feinde sie zusammenhalten.“
„Der Druck erzeugt bei uns natürlich eine Feindseligkeit gegen unsere Bedränger – und unsere Feindseligkeit steigert wieder den Druck. Aus diesem Kreislauf herauszukommen, ist unmöglich.“
Auszug aus
Der Judenstaat
Theodor Herzl
Három képpel válaszolok. Kifejte azt, hogy néhány dologban nem értek egyet.
https://i.imgur.com/QIbjC.jpg
https://i.imgur.com/urUS7.jpg
https://i.imgur.com/XTyVA.jpg
Azt azért lehet tudni, hogy miért szavaztak rá?
Az érvényben lévő törvény szerint a szavazás titkos! Honna tudod, – vagy Kósa! – hogy kik szavaztak és kikre?
Te jó ég, ilyen nick-kel hogy lehet ideírni?! Továbbá, gondolom, Kósa arra utalt, hogy az ellenzék összefogott az antiszemita Jobbikkal, és azt azért mindenki tudja, hogy az összefogást Heller Ágnes szorgalmazta a legjobban.
Szóval nem kell hozzá nagy ész, hogy kisüssük, hogy sajnos sok zsidó odaszavazott!
Van rengeteg zsidó Magyarországon is, Izraelben is, és Amerikában is, akik fő gondja és életük látszólagos célja a kört négyzetelni, vagy fából vaskarikát kovácsolni. Ma már engem semmi sem lep meg kedves sorstársaim részéről.
Igen, én is így látom. Sokszor fából vaskarikát akarnak gyártani! Teljesen jól látod!
Ja és könnyű itt írogatni arctalanul! :/
Egy zsidógyűlölő jobbikosra szavazni Orbán fóbia miatt, (vagy akármilyen okból)
elgondolkodtató egy zsidó részéről, nézzél már a tükörbe hogy hova tartozol!
Javasolom, hogy a fővárosi frusztrált és nonkonformista kripto-zsidók, az állandó destruktív magatartásuk leküzdésére olvassanak minden nap valamennyit a TANAKH-ból. Különösen a NEVIIM-ből! És szívleljék meg JIRMIJAHU nagy próféta intő szavait! Amely megtalálható Jeremiás könyve 29. fejezet 7. mondatánáL:
„וְדִרְשׁוּ אֶת-שְׁלוֹם הָעִיר, אֲשֶׁר
הִגְלֵיתִי אֶתְכֶם שָׁמָּה, וְהִתְפַּלְלוּ בַעֲדָהּ, אֶל-יְהוָה: כִּי
בִשְׁלוֹמָהּ, יִהְיֶה לָכֶם שָׁלוֹם. ”
Ez fonetikusan héber nyelven így hangzik:
(Askenázi) „V’Dirsu Esz Solajm hoir aser higlészi eszhem somo
vöhiszpállu báádo el – Adonaj ki bislajmo jihje lohem solajm”.
(szefárd)
V’darsu et salom hair aser higleti etchem sama v’hitpallelu baado el –
Adonaj ki beslomo jihijelachem salom.”
Vagyis magyarul: „És keressétek
azon város békéjét, ahova számkivettettelek és imádkozzatok érte az
Örökkévalóhoz; mert az ő békéjében lesz számotokra is béke.” Vagy más
fordításban: „És igyekezzetek a városnak jólétén, a
melybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak;
mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.”
Ha így tesznek, akkor a „kripto” is okafogyottá válik és békés polgárai lehetnek annak a társadalomnak, amelyben 1948. május 14-óta már kizárólag saját döntésük alapján élnek!