Biszku Béla a Mazsihisz Szeretetkórházában hunyt el – ezt nem mulasztotta el közölni számtalan hírportál, amely a veterán kommunista politikus halálról tudósított.
Nem igazán jellemző, hogy egy (hajdani) közéleti ember elhunytával kapcsolatban a média arról is tájékoztat, melyik kórházban kezelték élete utolsó napjaiban. A tények szintjén semmit nem lehet az ilyen híradás ellen felhozni, de miután ismerjük a „zsidók és kommunisták” kérdéskör kusza és robbanékony voltát, valamivel nagyobb újságírói körültekintés illendő lett volna.
Egyeseknek ez nyilván jó poén volt, másoknak összekacsintás (Biszku a zsidóknál? Lám, lám…), ismét másoknak nyílt bizonyíték a zsidók és kommunisták egylényegű voltára. Az biztos, hogy sokan felkapták rá a fejüket. „A Biszku zsidó volt?” – kérdezték meglepve sokan, még zsidó körökben is.
Pedig nem. Biszku Béla nem volt zsidó.
Biszku Béla dicstelen szerepét az ’56 utáni megtorlásokban ismerjük. Kínosnak tarthatjuk, hogy neve épp a zsidó kórházzal került összefüggésbe és gondolhatjuk, hogy ez a zsidó közösségnek kárt okoz. Tarthatjuk ezt bosszantónak és balszerencsésnek.
Vélhetjük, hogy személyes nexusok és politikai alkuk is húzódnak a háttérben, ezeket vizsgálhatjuk és kifogásolhatjuk.
Általában az ügyben sok minden kifogásolhatunk, csak egyet nem: nem várhatjuk el egy kórháztól, hogy egy rászoruló idős embert politikai okokból elutasítson. A zsidó kórháztól különösképpen nem. Akkor sem, ha a kórház konkrét működését korábban, más ügyben már bíráltuk. Mert itt elsősorban nem a kórházról van szó, hanem saját alapelveinkről.
A kórház csak szakmai szempontból mérlegelheti, hogy kit vesz fel és kit nem. Ha a hitközség vezetése, politikai megfontolásból, utóbbira utasítja a kórház vezetését, akkor ezt a kórház vezetője köteles elfogadni. De itt ilyen nyilván nem történt, a hitközség vezetése – saját elmondása szerint – az egész ügyről nem tudott, így a kórház, teljes joggal, szakmai szempontok alapján járt el.
Itt hibáztunk, amikor mérlegelést vártunk el tőlük.
Biszku Béla megítélésére jogosult a történész szakma, a bíróság, a közvélemény, az újságírók, a filozófusok és a sarki kocsmáros, de egy kórház nem. Sok kifogásolható mellékkörülmény merülhet fel, de az alapkérdésben nem lehet vita.
Egy zsidó közéleti lapnak azonban az is kötelessége, hogy az emberiesség szempontjai mellett felhívja a figyelmet arra, ha a zsidó közösség érdeksérelmet szenved el. Márpedig az emberiesség ellen vétő, nem zsidó Biszku Béla nevének összekapcsolódása hírportálok, újságok százaiban a Mazsihisz Szeretetkórházával a zsidó közösség érdekei ellen való – s az internetes keresők nemcsak ma, évek múlva is felkínálják majd ezt az összefüggést Biszku nevére rákeresve. Nem a Szeretetkórház emberiessége vésődik be az olvasókba, hanem a „kommunizmus és a zsidók” összefüggésének hamis sztereotípiája.
Az emberiesség szempontjai és a kínos érdeksérelem közti feloldhatatlan ellentmondásra is szerettük volna felhívni a figyelmet. Ez volt az oka indulatos fogalmazásunknak, amiben az arányokat elvétettük, s ezért elnézést kérünk.
Tanulság?
Biszku Béla történelmi szerepét vizsgálják a történészek és publicisták, a kórház végezze kifogástalanul szakmai munkáját, a hitközség vezetése hozzon minden szempontot mérlegelő, bölcs döntéseket, egy szerkesztő pedig legyen úrrá indulatain, amikor mégoly robbanékony témához szól is hozzá.
*
Kapcsolódó cikkek: Biszku, Mazsihisz, szegény, szegény zsidók
A Mazsihisz elnökének álláspontja a „Biszku, Mazsihisz, szegény, szegény zsidók című cikk kapcsán
Vélemény, hozzászólás?