A legfontosabb számok

• 39% – a megkérdezettek ekkora része mondta, hogy az elmúlt években a zsidókat érintő események miatt kevésbé vesz részt zsidó közösségi terekben, szelektívebben vesz részt, vagy teljesen visszavonult ezekből.
• ~75% – ugyanakkor a fiatal zsidó felnőttek mintegy háromnegyede rendszeresen csinál valamilyen zsidó dolgot. Vagyis a „visszahúzódás” nem egyenlő a zsidó identitás feladásával.
• A visszahúzódás egyik vezető oka az, hogy hogyan beszélnek Izraelről és a palesztinokról a zsidó intézményekben/közösségekben.
• 30% olyan zsidó élményeket tartana vonzóbbnak, amelyek inkább kulturálisak és kevésbé vallásosak.
• 26% számára vonzóbbak lennének azok a terek, ahol nem cionista és anticionista vélemények is megjelenhetnek anélkül, hogy automatikusan antiszemitának bélyegeznék őket.
• A zsidó életben ritkán vagy soha részt nem vevők között 38% azt mondta, hogy a zsidó közösségi élet „túl vallásosnak” érződik.

Mit érdemes ebből kiolvasni?

1. Nem egyszerű „asszimilációs” történet.
A kutatás több mint 2 000, 22–40 év közötti amerikai zsidó fiatal felnőttre épül, és kifejezetten azért készült, hogy a hagyományos „aktív/inaktív” vagy „zsidó intézményhez tartozik/nem tartozik” kategóriáknál árnyaltabb képet adjon. A kutatást a Jim Joseph Foundation megbízásából a Sense Worldwide végezte, a kvantitatív felmérésben a NORC at the University of Chicago vett részt.

2. A zsidó identitás és a zsidó intézményekhez való kötődés két külön dolog.
A ~75%-os rendszeres zsidó aktivitás és a 39%-os intézményi visszahúzódás első látásra ellentmondásosnak tűnik. Valójában azt jelzi, hogy sok fiatal nem a zsidóságtól távolodik, hanem bizonyos zsidó intézményektől vagy közösségi formáktól. A Jim Joseph Foundation maga is hangsúlyozza, hogy sok fiatal él intenzív zsidó életet a hagyományos intézményeken kívül.

3. Izrael a probléma egyik legfontosabb „illeszkedési pontja”.
A kérdés nem pusztán az, hogy valaki támogatja-e Izraelt. Hanem az, hogy van-e hely a zsidó közösségen belül az eltérő Izrael-képeknek. A kutatás szerint sok fiatal számára éppen az okoz problémát, amikor úgy érzik, hogy az Izraelről folytatott vita politikailag vagy ideológiailag beszűkült.

Ez egyébként összecseng más friss amerikai adatokkal: egy 2025-ös országos zsidó felmérésben 49% mondta, hogy az Izraelről és a gázai háborúról szóló közösségi beszélgetések nem elég árnyaltak, 29% pedig úgy érezte, hogy az amerikai zsidó közösség Izrael körüli megosztottsága miatt nehezen találja a helyét. 37% belefáradt az Izraelről szóló politikai beszélgetésekbe a zsidó terekben.

A nagyobb trend

Ez nem teljesen új jelenség. A Pew 2020-as adatai alapján az amerikai zsidók 58%-a érzett legalább valamennyire erős érzelmi kötődést Izraelhez, szemben a 69%-kal 2013-ban; a fiatalabb generációk kötődése alacsonyabb.

Ugyanakkor más kutatások arra utalnak, hogy az izraeli kapcsolat nem feltétlenül eltűnik, hanem átalakul. Például a Birthright Israel kutatása szerint a 18–46 éves amerikai zsidók körülbelül 20%-a vett részt Birthright-programban, és a program résztvevőinél mérhetően erősebb volt több, Izraelhez és a zsidó közösségi élethez kapcsolódó attitűd.

Egy mondatban

A kutatás legfontosabb üzenete szerint az amerikai zsidó fiatalok jelentős része nem a zsidóságot utasítja el, hanem olyan zsidó közösségi közeget keres, amelyben kulturális és személyes identitása, illetve az Izraelről vallott – akár cionista, nem cionista vagy anticionista – nézetei miatt nem érzi magát kizárva.

A forrásul szolgáló Times of Israel-cikk és a kutatás hátterét bemutató Jim Joseph Foundation – Project Prism alapján ez inkább a zsidó közösségi élet átalakulásáról, mintsem egyszerű „fiatalok elfordulnak a zsidóságtól” történetről szól.