Amikor az ember az izraeli választásokról szóló kommentárokat és tudósításokat olvassa, élesen elválik egymástól az izraeli és a nem izraeli (benne zsidó és más) média és közvélemény perspektívája.
Az európai és amerikai zsidó orgánumok egy részét uralja a Holokauszt traumája által létrejött, és nagyjából a Hatnapos Háborúig jogosan képviselt, ma azonban az izraeli jobboldal, jelesül Benjamin Netanjahu, illetve médiatanácsadói által folyamatosan életben tartott imázs, amely szerint Izrael továbbra is egy védtelen kis ország. Az Izraelen belüli valóságot azonban nem régi történelmi árnyképek és nem a diaszpóra lelki igényei, hanem a helyi valóság uralja: itt Netanjahu és ellenzéke (benne a baloldali-liberális média) valóságmagyarázatai körül forog a világ.
A „Nemzeti Egység Pártjával”, a Likuddal szemben – legalábbis Bibi szerint – mindenki arab vagy baloldali, esetleg mindkettő. Netanjahu válogatás nélkül bolsevikozta le nemcsak a valóban bolsevikokat, hanem mindenkit, aki ellene szegült. A Kék-fehér centrista formáció kiszolgált kemény vezérkari főnökei éppúgy “bolsevikok” lettek mint a baloldali pártok.
E belső dimenziót támogatja a diaszpora félős szegmense is: e szempont számára az izraeli arabok és a Palesztin Hatóság emberei egyfajta nagy náci megsemmisítő láger őreiként tűnnek fel úgy, hogy a jóindulatú külső szemlélők, illetve a kevésbé jóindulatú propagátorok Izraelt kicsiny, védekezésre alig képes underdog-nak kívánják láttatni, míg a támadó fél maguk az iszlám tömegek, a rengeteg ellenséges arab ország.
Ez az alapvetően féligazságokkal játszó – hiszen az iszlám világ nem barátságos Izraellel szemben –, de hamis kép elfeledteti azt a tényt, hogy a zsidó állam a világ egyik legnagyobb és leghatékonyabb haderejével és tömegpusztító fegyvereivel rendelkezik, azon kívül az Egyesült Államok vezetőjével intézi és intézteti közvetlenül a vitás ügyeit a régióban, szóval – és ez független a rá leselkedő valós veszélyektől – minden, csak nem underdog. S hogy jót is mondjunk Netanjahuról, az ő aktív külügyminiszteri szerepe és a siíta Irán elleni, az ő személyes imázsát és politikai globuszát is építő nemzetközi politikai hadjárata megteremtette Izrael diplomáciai kapcsolatait sok szunnita arab országgal.
Izraelen belül a helyzet azonban ennél szomorúbb.
A különféle korrupciós ügyekkel vádolt Netanjahu a választási kampányban – csakúgy mint politikai pályafutása nyomán – alapvetően megosztó és uszító retorikát alkalmazott, amely azonban mára külön iparággá nőtte ki magát.
A 2015-ös kampányt még csak verbálisan kísérte az uszítás, akkor az arabokat buszokkal az urnákhoz szállító civil szervezetek veszélyével szólította meg (vagy uszította?) a miniszterelnök a megbújó Likud-szavazókat.
2019-ben szintet lépett a dolog. A Likud 1200 kamerát helyezett el a választás napján az arab körzetek választóhelységeiben. A cél az volt, hogy megfélemlítve az arab szavazókat, 50% alá vigyék le arányszámukat, így megakadályozzák azt, hogy a centrummal és a baloldallal összefogva esetleg kormányzati vagy kormányzatot támogató tényezők lehessenek. A sátáni kísérlet jól sikerült, az egyébként is saját bojkott-felhívásaitól zajos arab közösség tagjai közül sokan visszariadtak a választástól.
Hangsúlyozom: Izrael legnagyobb kisebbségéről van szó, számuk a lakosság egyötödét teszi ki. Függetlenül attól, hogy az izraeli arabok mennyire lojálisak vagy nem Izraelhez, és hogy milyen biztonsági problémát jelentenek az országnak, ez a lépés nem csak illegitim, de politikai jogaiban korlátoz izraeli állampolgárokat. Jól mutatja, hogy a kormányzó Likud Ötödik Hadoszlopnak tartja őket, mellyel szemben megengedett a törvénytelen és nemtelen eszközök használata is, és ez az izraeli lakosság egy részének még tetszik is.
Ez az eljárás amúgy teljesen hiteltelenné teszi a jobboldali izraeli kormánynak a világ zsidósága érdekében tett (amúgy jelentősen megkopott) anti-antiszemita érdekvédelmét, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy a zsidó érdekvédelmet nem a demokrácia érdekében, hanem kizárólag aktuális politikai vagy etnopolitikai célok érdekében alkalmazzák. Nagyon veszélyes tendenciának tartom ezt egy olyan országban, amelyet ráadásul éppen az üldözések megakadályozása érdekében hoztak létre.
Az izraeli miniszterelnök ebben amúgy őszinte, Lengyelországgal kapcsolatosan nyíltan sutba dobta a hagyományos izraeli emlékezetpolitikát, és kizárólag a zsidó állam aktuális EU-val kapcsolatos politikája szolgálatába állította a lengyel-izraeli kapcsolatokat, melyek veszélyeire a Jad Vasem történészei is felhívták a figyelmet.
Netanjahu tehetséges politikus, érzi az idők szavát. Az alapvetően középosztályi tömegeket felvonultató Kék-Fehér párt sem tud kifogást találni azon a politikán, mely – amerikai segítséggel – kívánja megváltoztatni az eleddig követett status quo-t. Netanjahu a választások hevében, és fontos választási ajándékok után, miután Trump elnök biztosította Izraelnek a Golán-fennsíkot, majd Putyin elnök, szíriai közvetítéssel, visszaszolgáltatta egy az 1980-as években elesett izraeli katona földi maradványait, megígérte a választóknak Ciszjordánia zsidó településeinek annektálását. Bár a választási kampányban tett ígéretek igazából nem jelentenek sokat, e tény azt mutatja, hogy Izrael a külpolitikáját egy (vastag) szálra fűzte fel, Donald Trumpra. Az „udvari zsidó”szerepe működik tehát tovább – immár a nagypolitikában, ahol nem szimmetrikus viszonyok uralkodnak, hanem a földesúr és a Hofjude egymásra utaltságában tartják fenn az egyenlőtlen uralmi viszonyokat – az uradalomban, amely jelen esetben a Közel-Keletet jelenti.
Immár jöhet Ciszjordánia is, az ott lakó többszázezer telepes és a közéjük szoruló arab enklávék (autonómiák) immár nemcsak Izrael biztonságát, hanem uralmi helyzetét is biztosítják a régióban. Az uralmi helyzet nem arról szól, hogy Izrael jogos biztonsági igényei elégüljenek ki, hanem arról, hogy etnikailag és jogilag – immár az Egyesült Államok által is megtámogatva – kié a Föld… és kié nem. Ez a helyzet – az izraeli baloldal összeomlásával – előrevetíti egy mindennél retrográdabb szélsőjobboldali és vallásos politikai-társadalmi klíma megszületésének a lehetőségét, ahonnan a szekuláris középosztály először a vagyonát, később saját magát menekíti ki. Nem jó és nem pozitív ez a jövőkép, talán még lehetne valamit tenni, hogy ez az Izrael elemi érdekei ellen való apokaliptikus vízió ne következzen be, ne váljon valóra.
A soknemzetiségű, sok zsidó törzset és sok arabot is magában foglaló zsidó állam belső egyensúlyát veszélyezteti az, ha a status quot éppen abban mondják fel, amiben soha nem is lehet valódi konszenzus.
„A társadalmi béke záloga, ha az etnikum lefedi a nemzet fogalmát” (Zeev Jabotinsky)
Mindent ennek az elvnek megfelelve kell véghez vinni! Minden egyéb rózsaszínű illúzió!
Így van.
A diaszpora nem örül ezeknek az elveknek, mert arra tanítja őket, hogy rózsaszínű illúzióban élnek.
Legyünk nagyon őszinték! Milliók haltak hősi és mártír halált, azért, hogy végre 1948. május 14-től a „galut” a kényszerű diaszpóraélet okafogyottá váljon. Elveszítse értelmét és létjogosultságát! Ez a zsidó életben egy egészen más minőség. De nem csupán a zsidó életben, hanem magában a zsidó lélekben de egyben a zsidó személyiségben is. Sokan ettől a minőségi változástól vonakodnak. Az idegen nemzeti szellem által okozott frusztráltság. Az állandó nekifeszülés, a sértődöttség és ellenségkeresés, a folyamatos múltba révedés, már-már valami abnormális fiziológiás szükségletté vált, ezzel eltorzítva azt a személyiséget, amelytől már rég mentes a saját földjén élő öntudatos izraeli zsidóság! Ahogy ezt annak idején Dávid Ben-Gúrión megfogalmazta: a zsidó állami lét megteremtett, illetve megteremt egy egészen más zsidót. Olyan polgárt, amely öntudatában, értékrendjében, vágyaiban és jövőképében semmiben nem különbözik más történelmi nemzetállamok polgárságától. Mert végre van saját hazája! A régi-új Izrael!
Jelenleg és a jövőben is az izraeli zsidóság nemzeti pártját a LIKUD! Mert ez szolgálja törekvésében hiteles politikai személyi tényezőivel leginkább az izraeli zsidóság jelenét és jövőjét. A nemzet pártjának pedig nem lehet ellenzéke, csak ellensége!
Az országnak nincs stratégiai mélysége. Vajon a cikk írójának ez mond valamit?
Még nem vádolt.
Erre nem volt szükség mert már az előzetes felmérések szerint is kevesebben mint 50% ment volna el.
Többit már nem is elemzem olyan hajmeresztő. Ez egy rosszízű, a vereségét el nem fogadó baloldali ihletésű cikk.
Az a zsidó párt, amelyik araboktól gyűjt hatalomra kerüléséhez mandátumot, az –mondjuk ki bátran!- NEMZETÁRULÓ! Különös tekintettel az arab terrorizmus izraeli ártatlan zsidó áldozataira tekintettel. Itt nincs helye a vitának!
Cikk nem erről szól hanem a baloldal mentegetéséről.
A MAZSIHISZ sajnos (!) erősen az izraeli balra kacsingat, ezért is jegyeztem meg, azt amit megjegyeztem!
Shabbat Shalom – שבת שלום
https://www.youtube.com/watch?v=u5dO1m4HMCU
https://uploads.disquscdn.com/images/4e8a47c18aff7baef96d7f61d88fb484f7f116cccc1cf6b112b484fbb62214b8.png
A cikk végén kifejtett aggodalom az, mely az izraeli tanultabb középosztály tagjait, így engem is, a leginkább félelemmel tölt el! Sajnos magyarul nem érhető el Isaj Szarid nagyszerű antiutópiája A harmadik, mely ezt folyamatot játsza a végéig. Szerintem sürgősen magyarra kéne fordítani, más nyelveken, de héberül is újra és újra kiadni. Na meg Bibivel és támogatóival elovastatni.
nem olvastam a fentemlitett konyvet. De az internet jovoltabol, ahol nagyon szep csaladfa rajz van a szerzorol illetve felesegerol: o maga Joszi Szarid(יימח שמו )fia, a felesege
Jael Dajan(ugyanazt kivanom neki) lanya. Ez a csalad mar regen atment az anticionista –
antiszemita kategoriaba (tisztelet a kivetelnek : Uzi D.) jobb, ha eddig nem tette meg, ha
minel elobb elhuz innen Berlinbe, vagy mashova. Javaslom hogy Gabriella is tartson veluk
es ott forditsa a konyvet nemetre vagy szanszkritra, esetleg etruszkra.
Bibi tamogatoi az kb. az izraeli nep. 36 mandatum + egyeb partok = tobbseg. Ez a
helyzet, ez a demokracia, a tobbseg dont. Gabriella ugy latszik szeretne inkabb egy
diktaturat.
Ez így azért túlzás, a nép tud hülyén is dönteni és demokratikusan diktatúrát teremteni, lásd az orbáni országlást vagy Hitler megválasztását, de ben Gurion is vastagon diktátor volt az összes szabad választásával együtt, mondjuk ő jó diktátor volt, de Izraelben évtizedekig nem történt olyan, amit ő ne akart volna, pl. nem volt tévé, mert féltette a hülyüléstől az embereket, és nem alaptalanul. De a mostani helyzet még csak véletlenül se diktatúra Izraelben. Ugyanaz zajlik, mint Angliában, amikor Margaret Thatcher zsinórban nyerte a választásokat.
Rutikám drága! Tanuljon, művelődjön, aztán nyílvánuljon meg ily bátran!
A legvilágosabb mutató, hogy a nép milyen barom módon tud diktatúrát választani az az 2008-s amerikai választás volt Barack Husszein Obama rezsim hatalomra juttatásával.
Ez a hadsereg sokba kerül és sok pénzt von el hasznosabb célokról.
Az arabokat nem árt de jure mellőzni.
ez igaz, de mit javasolsz? Hadsereg nelkul egy napig nem tudnank itt letezni. Ez a leghasznosabb cel. Enelkul ua csinalnanak velunk az arabok, amit a nemetek, magyarok
stb. csinaltak a 40-es evekben.
Nem, ez nem igaz. A technológiai fejlődés alapja mindenütt a haditechnika, annak meg hadsereg kell.
Arra írtam, hogy Izraelnek számos olyan gazdasági gondja van amit sokan nem meltanyolnak
Nem mindegy?Fizeti az U.S.A.
Nem az USA fizeti,hanem az Izraeli adófizetők.
Az USA segélyből USA fegyvereket kell venni.
USA nélkül Izrael már réges-régen nem létezne.
Izrael nélkül az USA nem lenne tényező a Közel-keleten.
A legjobb arab-barátja Szaud-Arábia küldött 19 terroristát az USA lerombolására 2001.szept.11-én!
Válaszul romba döntötték, Afganisztánt..
Mert onnan küldték az Al-Kaida terroristákat 2001.szept.11-én az USA lerombolására.
Az előbb, nem ezt mondtad..
„A legjobb arab-barátja Szaud-Arábia küldött(!) 19 terroristát, az USA lerombolására 2001.szept.11-én!”
Ha nincs hadsereg,ma már nincs Izrael sem.
Nagyon szomorúan olvasom ezeket a hozzaszolasokat. Hogy lehet az hogy magyaroszagon mindenki(itt zsidokra gondolok) szidja Orban Viktor fasiszta politikajat de ha Izraelrol es Netanyahurol van szo akkor ot meg eltetik? Hogy van az hogy nem veszitek eszre hogy pont ugyan azt csinaljak es pont ugyan olyan gusztustalan gyulolet politikát folytatnak? Nem cseng hasoloan „Ez keresztenyek orszaga” es a „Ez a zsidok orszaga”? Antiszemitiymus- rasszizmus… Jah hogyha a „Ti oldalatokon” csinaljak az rendben van. Az osszes Bibit ajnarozo es Orbánt gyulolo magyar szerintem hipokrata es semmiben nem kulonbozik egy Jobbikostol vagy Fideszestol.
Kedves Sára!
Ha a zsidóság, a galuti zsidóság úgy gondolkodott volna, ahogy, most Ön, akkor nem létezne ez az oldal, amelyen ezt megbeszélhetnénk és Ön sem tudna zsidóságáról, mint etnikai és történelmi eredet és transznacionális sorsközösségről. Úgy, ahogy egyetlen ember sem, aki a Balkánon vagy Görögországban él. Egy sem teheti fel a kezét azzal, hogy „én dór vagyok és spártai, vagy hellén vagyok Athénból”. Mert bizony az eredet és sorsközösség megóvása mindenek előtt és mindenek felett!
Kedves Sára!
Ha a zsidóság, a galuti zsidóság úgy gondolkodott volna, ahogy, most Ön, akkor nem létezne ez az oldal, amelyen ezt megbeszélhetnénk és Ön sem tudna zsidóságáról, mint etnikai és történelmi eredet és transznacionális sorsközösségről. Úgy, ahogy egyetlen ember sem, aki a Balkánon vagy Görögországban él. Egy sem teheti fel a kezét azzal, hogy „én dór vagyok és spártai, vagy hellén vagyok Athénból”. Mert bizony az eredet és sorsközösség megóvása mindenek előtt és mindenek felett!
Általában a Bibit ajnározok nem gyűlölködnek Orbánra.
Ez pontosan így van! Miért? Mert ezeknek az embereknek politikai realitásuk van és nemzetben gondolkodnak! Ahogy Jabotinsky mondotta „mindig a nép az első” A történelmi eredet és sorsközösség primátusa mindenek fölött! Akik nem így gondolkodnak azok a megsemmisülés jövőbeli, de egyben történelmi zsákutcáját választották.
Kedves Sára. Orbán „fasiszta ” politikája leginkább abba merül ki, hogy nem engedi az országát elárasztani zsidó és keresztény gyűlölő mohammedán haramiákkal. A zsidók Magyarországon Orbán seggét kéne hólyagosra csókolják ezért minthogy ők lennének az első áldozatai ennek a multikulturálisan haladó áramlatnak. Ha Önnek furcsán hangzik Izrael a zsidó nép országa, Magyarország a magyar nép országa, mindkettőnek vannak törvények által védett kisebbségei. Mindkettő szeretne megmaradni a jelenlegi állapotában annak ellenére hogy az ellenzékeikben tevékenykedők szívesen összeszövetkeznének a fasisztoid jobbikkal Magyarország esetében, és a zsidógyűlölő arabokkal Izrael esetében. Szomorúsága jól megalapozott ,mert széplelkek szomorúságáért nem minden nép vagy ország hajlandó feladni az identitását és hazaárulókra szavazni.
Állt itt egy szép hosszú hozzászólás, adatokkal, tényekkel, cáfolatokkal, azt miért kellett kicenzúrázni? Nagyon gáz, ezt akármelyik Fidesz-lapnál csinálják.
Miért cenzúráztázok ki a hozzászólásomat? Én nem tehetek róla, hogy nb. szerző nem néz utána semminek, csak hasból ír hülyeségeket pl., a jeridáról vagy az arab választókról. Ezzel csak arra ingereltek, hogy részletes cikket írjak és telirakjam vele az összes vonatkozó csoportot. Te csináltad ezt, Novák? És más is tud róla, vagy csak suttyomban kitörölted?
Mit keres egy ZSIDÓ újságban cenzor?
Azért arra szükség van, hogy ne ömöljenek ide a nácik, na de nem velem szemben.
Az arabok nem zsidó államalkotó kisebbség.Hanem ott lakó külföldiek.Akik ha nem teszik le az Állampolgári esküt,meg lehet fosztani őket az Izraeli Állampolgárságtól.
Az 1948-as Függetlenségi Nyilatkozat is kimondta,hogy Izrael a Zsidó nép állama!
Lásd Ma Katar 2,6 millió lakosából mindössze 300 000 katari állampolgár
Szaud Arábia 33 milió lakosából 5,5 millió külföldi állampolgár.
Vagyis ez egy követendő példa,ha Izrael tényleg Közel-keleti ország kíván lenni!
A nemzet állam elve nem éppen az globalizmust támogató gálut zsidó ideálja.
A globalizmus nem azért létezik,mert a galut zsidó támogatja(vagy nem támogatja).
Egyáltalán nem furcsállom ilyen baloldali zsidó egyének nyávogását demokráciáról. „Nagyon veszélyes tendenciának tartom ezt egy olyan országban, amelyet ráadásul éppen az üldözések megakadályozása érdekében hoztak létre” ……….Izraelt nem ebből a célból „hozták létre” de még az is megtörténhet, hogy Novák Úr egyszer ott találja magát a multikulturális európai értékei ellenére.