Az egykori európai import, a muszlim országokban gyökeret vert antiszemitizmus időközben exportcikké vált az Európába tartó bevándorlás nyomán.
E határozott állítás bizonytalan pontja, hogy nem léteznek részletekbe menő reprezentatív felmérések az európai muszlim kisebbségek antiszemitizmusáról. Mint Klaus Holz és Michael Kiefer megállapítja:
Szaktudományos körökben évek óta követelnek ilyen tanulmányokat. Finanszírozókat eddig nem sikerült találni, mert azok láthatólag tartanak a politikailag kényes következményektől, amelyekre a – bármilyen eredményre is jutó – felmérések vezetnének. Ez a helytelen visszafogottság nem szolgálja sem a többségi népességben szélesen elterjedt iszlám-, török- és arabellenes előítéletek visszaszorítását, sem pedig az antiszemitizmus elleni küzdelmet, legyen az iszlamista, keresztény vagy szekuláris eredetű.[i]
E tartózkodás mindenekelőtt két félelmet tükröz: miként lenne képviselhető a muszlim kisebbséggel szembeni tolerancia, ha bizonyítást nyerne, hogy arra – Európában elfogadhatatlan – zsidóellenes nézetek jellemzőek, továbbá milyen felháborodást váltana ki az európai iszlám szervezetek részéről az itt élő muszlimok nem csekély részének antiszemitaként való azonosítása?
A szerzők 2010-ből származó figyelmeztetése ma is érvényes; ugyanakkor az utóbbi két évtizedben mégis jó néhány felmérés készült Nyugat-Európában, amelyekből töredékesen ugyan, ám ugyanaz a kép rajzolódik ki: a zsidóellenes nézetek jóval erősebbek a muszlim kisebbségben, mint a többségi társadalomban, de a muszlim közösség mégsem írható le egészében is antiszemitaként. Szintén feltűnő, hogy a zsidóellenesség mértéke eltérő a különböző etnikumok között: ez a beállítottság inkább jellemzi az Európában élő arabokat, mint az itteni törököket, perzsákat vagy afgánokat. További megszorításként említendő, hogy például a Németországba bevándorolt nemzetiségek közül nem feltétlenül a muszlimok a leginkább antiszemiták. Legalábbis egy iskolai tanulók között készült német felmérés arra az eredményre jutott, hogy az egykori Szovjetunióból érkezett bevándorlók között mutatkozik a legmarkánsabb zsidóellenesség.[ii]
„Az antiszemitizmus nem láz, amely mérhető egy hitelesített hőmérővel” – jegyzi meg egy interjúban Werner Bergmann szociológus.[iii] A szociológiai felmérések, már pusztán azért, mert számokban összegződnek, a valóságot szinte matematikai pontossággal tükröző igaz ismeret látszatát keltik; a valóság azonban a ráhelyezett mérőeszköztől függően jelenik meg a megfigyelő előtt, vagyis a felmérések eredménye attól függ, miként teszik fel a kérdéseket, és milyen mércét alkalmaznak. Ez magyarázza a német antiszemitizmus-kutató, Günther Jikeli által említett nyugat-európai felmérések eltérő adatait is.[iv]
Reprezentatív igénnyel, 13 ország 14 ezer lakójának megkérdezésével készült például 2006-ban a muszlim kisebbség és a többségi társadalom viszonyáról a Pew Global Attitudes Project felmérése,[v] amely azonban az antiszemitizmusra nézve csupán egy kérdést tett fel: „pozitív vagy negatív-e” a megkérdezettek véleménye a zsidókról. Nagy-Britanniában a muszlimok 47 százaléka és a maradék lakosság 7 százaléka látta kedvezőtlen színben a zsidóságot. Ez az arány 28 és 13 százalék volt Franciaországban, míg 44 és 22 százalék Németországban.
Egy 2012-es ugyancsak reprezentatív felmérés[vi] németországi muszlim és nem muszlim fiatalok között szintén csak annyiban érintette az antiszemitizmus kérdését, hogy a közel-keleti konfliktusról alkotott vélemények iránt tudakozódott. A 14 és 32 év közötti muszlimok mintegy 25 százaléka, a nem muszlim fiataloknak viszont kevesebb, mint 5 százaléka értett egyet azzal a két kijelentéssel, hogy „jobb lenne, ha a zsidók elhagynák a Közel-Keletet”, és hogy „egyedül Izrael felelős a közel-keleti konfliktusok keletkezéséért és fennmaradásáért”. Mindkét felmérésből kirajzolódik az imént említett két vonás: a muszlim kisebbség a többségi társadalomnál jóval erősebben, ám távolról sem egységesen képvisel antiszemita beállítottságokat.
Az antiszemita nézetek bemutatásához a továbbiakban két nem reprezentatív tanulmányból idézek részletesebben. Ezek mélyinterjúkkal igyekeznek fényt deríteni már Európában született vagy legalábbis itt nevelkedett muszlim fiatalok véleményére a zsidóságról. Előnyük az, hogy konkrétan ábrázolják, milyen meggyőződésekben és megfogalmazásokban jelenik meg a muszlim antiszemitizmus, és nem csupán helyeslik vagy elutasítják a zsidóellenesség szociológusok által megfogalmazott, készen tálalt jellemzőit.
„Persze, hogy a zsidók uralják a világot.”
Az Izraelben született, Londonban és Berlinben dolgozó antiszemitizmus-kutató, David Ranan 2018-ban megjelent könyve[vii] mintegy hetven Németországban élő, túlnyomórészt itt született, közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező muszlim fiatal interjúit tartalmazza.
Mint az interjúkból kiderül, értelmiségi beszélgetőpartnerei sem mentesek a családi tradícióként közvetített, az online közösségi oldalakon megjelenő hamis hírek által táplált, továbbá a hivatalos muszlim propaganda részéről terjesztett előítéletektől. A szociális státusz érzékelhető következménye viszont, hogy az interjúalanyok gyakran némi távolságtartással és kétellyel tolmácsolják a muszlim körökben keringő előítéleteket.
Egy húszéves, már Németországban született török származású egyetemista, leendő közgazdász szerint:
Semmi bajom a zsidókkal, nem is tudom, milyen zsidók támogatják Izraelt, ha egyáltalán. De megpróbálom bojkottálni azokat a márkákat, amelyek gyártói ártanak másoknak. Nem iszom Colát, és nem is vásárolok a cégtől semmit. […] Azt mondják, a Coca-Cola egy zsidóé, aki Izraelt finanszírozza, amiben nem vagyok biztos, de mégis rossz lelkiismeretem lenne, mert azt gondolom, lehetne úgy is. A Nike is ilyen (nevet, mert Nike tornacipőt visel), igen, de ez az utolsó pár, amit hordok…[viii]
Mint más megnyilatkozásokból is kitetszik, bizonyos cégek bojkottja markáns eleme a németországi muszlim kisebbség Izrael-ellenes magatartásának. Muszlimok között makacsul tartja magát a légből kapott nézet, hogy az Aldi és a Lidl tulajdonosai zsidó származásúak, és nyereségük egy részét átutalják Izraelnek.[ix]
Egy 22 éves egyetemista lány szavaiból is kiderül, hogy széles körben elterjedt meggyőződésről van szó, még ha ő maga nem azonosul is a híresztelésekkel:
Törökországi, de itteni barátnőim is távolságot tartanak a zsidókkal szemben. Szóval a zsidók nekik rögtön abszolút borzalmasak, abszolút rosszak, olyanok, akik az egész világot uralják, és egy ideig úgy volt: „Ne vásárolj szombaton az Aldiban, mert a nyereség Izraelbe folyik, ahol azon fegyvereket vesznek, és megölik a palesztinokat!” Miért az Aldi? Mert az Aldi egy zsidóé. És a Lidl is. És minden nagy márka a zsidóké és az egész világ a zsidóké! Hogy ezt elhiszem-e? (nevet) Én azt gondolom, jól utána kell nézni a dolognak, mielőtt az ember véleményt formál, és főleg, mielőtt terjeszti azt![x]
A kétely szellemétől érintetlen társadalmi rétegek felfogása jelenik meg viszont egy tizennyolc éves érettségiző muszlim diák szavaiban:
Azt mondják, a McDonald‘s a zsidóké… az egész világ a zsidóké. Azt mondják, ne menj a McDonald‘s-ba, ne vegyél Coca-Colát, mert az a zsidóké. Azt is, hogy a márkák hatvan százaléka Izraelé. Honnan származik ez? A muszlim testvéreimtől. Ezt mindenki tudja. Az összes pénz Izraelbe megy, és Izrael bombázza Palesztinát. Törökországban is észrevették, hogy a Coca-Cola pénze Izraelbe megy. Nem tudom, ez honnan ered, ezt egyszerűen mindenki tudja, tudja az anyám, az apám, a nagymamám, a nagypapám, mindenki tudja. Ezt csak úgy mondogatják egymásnak, úgy, mint az összeesküvés-elméleteket. Állítom, hogy a világot Rothschild és Rockefeller kormányozza. Nem tudom megmagyarázni, de hiszek benne. […] Ezek zsidók, akik a világot kormányozzák… fogalmam sincs, nem tudom, miért hiszek ebben…[xi]
Tiszta formában nyilvánul meg a mindent átható zsidó befolyásról vallott meggyőződés egy már Németországban született palesztin részéről is:
Persze, hogy a zsidók uralják a világot. Miért nem kritizálja senki Izraelt? Miért tesz Izrael azt, amit akar? […] És ha úgy is lenne, hogy Izraelt kritizálják, miért nem tesz senki semmit Izrael ellen? Az egész világ tudja, ha szándékosan megölnek négy gyereket a strandon, de senki nem tesz semmit. Izrael tovább bombázhat. […] Az izraeli külügyminiszternő szó szerint azt mondta, hogy nem a palesztin férfiakat kell megölnünk, hanem a nőket, hogy ne hozzanak kígyókat a világra. De ha ezt esetleg nem is mondta, ha ezt kitalálták, ő akkor is egy szélsőjobboldali politikus – miért nem kritizálják Izraelt ebben az összefüggésben jobboldali államként?[xii]
Mint az interjúkból kiderül, a világméretű zsidó befolyás populáris elképzelése már nem valamely „elméleti” alapvetésre, például a Ción bölcseire hivatkozik, hanem Izrael időszerű politikájához és annak támogatásához kötődik az állítólag zsidó befolyás alatt álló nyugati világ és média által.
A zsidó világösszeesküvés mellett – a középkori keresztény vérvád metamorfózisaként – megjelenik az interjúkban a muszlim antiszemitizmus azon jellemző meggyőződése is, hogy Izrael palesztinok belső szerveinek eltávolításával elégíti ki azokra irányuló szükségleteit. Az imént idézett palesztin erről a következőket mondja:
Azt nem említik, hogy nálunk naponta, óránként mészárlások folynak, hogy szervkereskedelem folyik palesztin foglyokkal. Az utóbbi nem mese! Nem képzelődés! Reggel felébred egy palesztin, és látja a sebhelyet, ahol kivették a veséjét. Ezt mindenki tudja! […] Azt hiszi, a szüleim, a nagynénéim és a nagybátyáim, akik ezt átélték, az anyósom, az egész rokonságom, tényleg azt hiszi, hogy ők hazudnak nekem? […] Elég történetet hallottam a szervkereskedelemről. És van elég ország, ahol beszámoltak erről. Láttam embereket, akiknek kivágták a belső szerveit.[xiii]
Az izraeli szervkereskedelem nem csupán népi legenda, terjesztésében szerepet játszanak egyes tévécsatornák is. Kiemelkedő példaként említhető a Zahra kék szemei című, 2004 végén, 2005 elején Iránban sugárzott hétrészes sorozat. Főszereplője, egy Jichak Cohen nevű izraeli tábornok már az első részben előadást tart a szervátültetés Izraelben elért eredményeiről. Mint baljós módon hamarosan kiderül, Cohen fiának, a beteg Theodornak új szemekre lenne szüksége. A problémát egy palesztin kislány, Zahra elrablása oldja meg: egy izraeli kórházban kiveszik a kislány szemét, és beültetik Theodornak. Időközben Zahra tanára és annak testvére tudomást szerez a gaztettről, s így a történet megnyugtatóan zárulhat a muszlim nézők számára: a testvér, egy bizonyos Iszmail robbanóanyaggal megrakodott teherautóval a tábornok házába hajt.
A sorozatot bemutató Sahar TV1 fogható volt Európában, és az intézkedés, hogy a csatornát levették a hálózatról Franciaországban, csak oda vezetett, hogy attól kezdve egy másik, ezúttal török adó vetítette a filmet szinkronizált változatban Európa-szerte. A sorozat népszerűségét mutatja az európai muszlimok körében, hogy 2006-ban nehézségekbe ütközött a kereslet kielégítése a belőle készült DVD iránt.[xiv]
David Ranan interjúinak feltűnő vonása, hogy nem jelennek meg bennük a muszlim antiszemitizmus vallási gyökerei. A szerző így összegzi tapasztalatait:
Az általam készített interjúkban sokan osztották a zsidókkal kapcsolatos előítéleteket, hittek az összeesküvés-elméletekben, és gyakran nyilvánítottak heves Izrael-ellenes véleményeket – de egyikük sem nevezte meg a Koránt zsidóellenes érzelmei eredeteként vagy magyarázataként.[xv]
(Részlet a szerző készülő, az európai muszlim kisebbségekről írott könyvéből. 2. rész.
Az 1. részt lásd itt.,
a 3. részt lásd itt.)
Jegyzetek, hivatkozások:
[i] STENDER–FOLLERT–ÖZDOGAN 2010, 137.
[ii] STENDER–FOLLERT–ÖZDOGAN 2010, 218–219.
[iii] https://www.nzz.ch/judenfeindliche_haltungen_nehmen_kaum_zu_wohl_aber_straftaten-1.1940432
[iv] Günther Jikeli: Antisemitismus und Diskriminierungswahrnehmungen junger Muslime in Europa. Klartext, Essen, 2012 (= JIKELI 2012), 37–42.
[v] https://www.pewresearch.org/global/2006/06/22/the-great-divide-how-westerners-and-muslims-view-each-other/
[vi] https://www.phil-fak.uni-duesseldorf.de/fileadmin/Redaktion/Institute/Sozialwissenschaften/BF/Lehre/SoSe_2015/Islam/Lebenswelten_junger_Muslime.pdf
[vii] David Ranan: Muslimischer Antisemitismus. J. H. W. Dietz, Bonn, 2018 (= RANAN 2018).
[viii] RANAN 2018, 131.
[ix] https://de.alt.fan.aldi.narkive.com/e9hjz1Zt/wo-kaufen-sie-ein-bei-aldi-lidl-spar-metro-tengelmann-oder-otto
https://www.mimikama.at/allgemein/wird-aldi-den-halben-gewinn-nach-israel-schicken/
[x] RANAN 2018, 139.
[xi] RANAN 2018, 140.
[xii] RANAN 2018, 129–130.
[xiii] RANAN 2018, 130.
[xiv] STENDER–FOLLERT–ÖZDOGAN 2010, 132.
[xv] RANAN, 113.
Vélemény, hozzászólás?