Mit gondolnak a fekete dél-afrikaiak a zsidókról?

A Fokvárosi Egyetem keretében működő Kaplan Zsidó Tanulmányok és Kutatások Intézete március 21-én, a dél-afrikai emberi jogok napján mutatta be legfrissebb felmérésének eredményeit a Johannesburgi Holokauszt és Genocídium Központban.

A reprezentatív felmérés során, melyet három, jelentős zsidó kozösséggel bíró városban, Durbanben, Jonannesburgban és Fokvárosban végeztek, összesen 800 feketebőrű lakost kérdeztek meg a zsidósággal kapcsolatos érzelmeikről, ismereteikről, illetve hasonlították ezeket össze az ország más vallási és etnikai közösségeivel.

„Az utóbbi években számos ismert fekete személyiség szájából hangzottak el klasszikus, antiszemita megjegyzések” – indította előadását Prof. Adam Mendessohn, az intézet igazgatója. Zsidó közösségi vezetők és kutatók azonban eddig nem tudták megállapítani, mennyiben voltak ezek a gyűlölködő megnyilvánulások személyes nézetek, vagy szélesebb körben elterjedt vélekedések, melyek akár a dél-afrikai zsidókat veszélyeztető megmozdulásokba csaphatnak át.

A megkérdezetteknek mindössze 37 százaléka állította egyérteműen, hogy találkozott már zsidó emberrel,

de csak töredékük tudott bármit az ország zsidó közösségeiről és azok problémáikról. Tekintettel azonban arra, hogy az 55 millós ország lakosságának mindössze 1-2 ezreléke vallja magát zsidónak, a viszonylagos alacsony ismertségi fok nem meglepő.

A kérdezettek 38 százaléknak volt kedvezőtlen véleménye a zsidóságról, amivel hasonló kategóriába kerültek a muszlimokkal, indiaiakkal és külföldi feketékkel. Ezzel szemben a fehérekről a válaszadóknak 78 százaléka pozitívan vélekedett.

A válaszadók leginkább öltözetük alaján (19%) vélték a zsidókat felismerni, míg hét százalékuk elmondásból tudta őket azonosítani. Mindez annál is érdekesebb, mivel sokan nem tudtak a ruházat alapján különbséget tenni zsidó és muszlim között, ami vélhetően a kipa és muszlim fejfedő (kufi) közti hasonlóságából eredhet.

A másutt elterjedt vélekedéssel szemben a megkérdezetteknek csak tíz százaléka gondolta úgy, hogy túl nagy a befolyásuk a gazdaságban, médiában és politikában. Meglepő felismerés volt az is, hogy a dél-afrikai médiában is gyakran szereplő izraeli-palesztin konfliktus ellenére a kérdezettek nem hozzák összefüggésbe a zsidókat Izrael Állammal, sőt nagy részük (72%) nem is tudott ilyen kapcsolatról.

Az antiszemitizmus mérésére használt szokásos sztereotípiák nem működtek.

(Pl. a zsidók erősebben kötődnek Izraelhez mint hazájukhoz; zsidók irányítják a világpolitikát és az amerikai politikai életet; a zsidók csak magukkal törődnek stb.) Ezek a vélekedések nem vagy csak alig vannak jelen a dél-afrikai fekete lakosság körében.

Külön kérdéssorozat foglalkozott a zsidók szerepével az apartheid idején és azután. 82 százalék nem hozta összefüggésbe a zsidókat a rasszista rezsimmel, de csak két százalékuk gondolta úgy, hogy küzdöttek ellene. Hasonlóan alacsony számban vélték, hogy a zsidók segítenek a nyomor enyhítésében. Ezek szomorú eredmények, hiszen annak idején számos zsidó a fekete szabadságharcosokkal karöltve lépett fel az apartheid ellen (Mandela fehérbőrű börtöntársai zsidók voltak). Ma pedig számos zsidó szervezet és magánember végez karitatív tevékenységet a színesbőrű lakosok körében.

Mendelsohn szerint a tanulmány eredményei csak egy vonatkozásban csüggesztőek: a dél-afrikai zsidóság nagyobb elismerésre számított az ország közéletében betöltött szerepe miatt. Ha azonban antiszemitizmus kérdését nézzük, az eredmények inkább megnyugtatóak. A Szombat kérdésére az alábbi magyarázatot adta: itt leginkább gyenge és nem megalapozott véleményekről van szó, melyek pl. a keresztényeknek

a bibliai Júdásról alkotott negatív képével hozhatók öszzefüggésebe,

vagy pedig a jól ismert régi sztereotípiákkal, miszerint a zsidók kapzsik, önzők, raszisták stb. lennének (20%) – holott ezekre vonatkozóan valószínűleg nincs is személyes tapsztalatuk.

Összeségében tehát elmondható, hogy a vizsgálatban résztvevők körében nem mutatkoztak erős zsidóellenes érzések. A zsidó közösségnek nincs különösebb félnivalója országa fekete lakosságától. Azonban a jelenleginél erősebb jelenlét a médiában hozzájárulna ahhoz, hogy a társadalomban betöltött szerepüket jobban megismerje az ország többségi lakossága.