Mese a neológ hagyományról és a nőkről

Aki nem értené, annak még egyszer leszögezzük: a neológia, alapszabálya szerint, a Sulhán Áruh nevű, 16. századi törvénygyűjtemény alapján áll. Amelyik teljesen mást mond, mint, például, Radnóti Zoltán. És Kardos Péter is mást mond, mint a Sulhán Áruh és ahhoz képest, amit Radnóti Zoltán szerint mond. Aminek az a tanulsága, hogy mondjon és tegyen mindenki nyugodtan bármit, amit jónak lát és hagyjuk élni egymást.

Az alábbi, elkerülhetetlenül körülményes fejtegetés veleje annyi csak, hogy az, ami most, a nők Tórához hívása kapcsán a Budapesti Zsidó Hitközségen folyik, merő önkény, amelynek nem sok köze van az áhítattal emlegetett hagyományhoz. És a tanulság mindebből annyi, hogy jobb lenne és még hasznosabb is, ha nem egymás terrorizálásával töltenénk az időnket.

Hosszú napok óta uralja a zsidó sajtót a téma, hogy mit érdemel az a bűnös, aki neológ rabbi létére nőket hívna a Tórához. Ebben a tárgyban nyilatkozott Radnóti Zoltán főrabbi, az ügy egyik főszereplője is hétfőn a mazsihisz.hu-nak: Radnóti Zoltán főrabbi: A zsidóság nem performanszok sorozata / Mazsihisz.

A kérdező, Kácsor Zsolt felvetette, hogy mire most ez a nagy zaklatottság, amikor egy másik főrabbi, Kardos Péter is tett már egy lépést a nők bevonása felé, amikor öt éve azt javasolta, számítsuk be a nőket a zsinagógai közösségbe, a minjánba. És itt kezdődött meg igazán a buli, annak a nagyon alapos megmagyarázása, hogy ki szerint ki, mikor, mit mondott, nem lesz könnyű kihámozni, de megéri, maradjanak velünk.

Radnóti főrabbi szerint Kardos Péter nem azt mondta öt évvel ezelőtti cikkében, hogy a nőket általában véve számítsuk be a minjánba, hanem azt mondta, „hogy ha a káddis elmondásához nincs meg a kellő tíz zsidó férfi, akkor ő a nőket is bele fogja számolni a minjenbe, de ez csak a káddis elmondására vonatkozott”.

Radnóti főrabbi téved, Kardos Péter szó szerint azt mondja a hivatkozott írásban, amit szerinte nem mond. Idézzük: „Ha csak úgy van sábbáti istentisztelet, kádis, tóraolvasás stb., ha a jelen lévő nőket is beszámítjuk, legyen!: (A neoneológia már a spájzban van – A zsidó jövő letéteményeseiről | Magyar Narancs).  Általában mondja, az istentisztelet mindegyik csak minján jelenlétében mondható elemére, példának hozza a kádis mellett a tóraolvasást is. Meglehetősen félreérthetetlen a dolog.

Jó, kérdezheti a tisztelt olvasó, miután idáig elverekedte magát a szövegben, de kit érdekel ez, mi a jelentősége? Nos, az, hogy Radnóti főrabbi az interjú elején kíméletlenül leszögezi,„a Mazsihisz, és annak legnagyobb taghitközsége, a BZSH az alapszabályában azt vallja, hogy a Sulchán Áruch talaján állva gyakorolja a hitéletet”, amit a Sulhán Áruh ír, az van, más meg nincsen, ez a neológia legfőbb törvénye, és akik viszont nőket hívnának a Tórához, azok nem csak állnak, hanem taposnak a Sulhán Áruhon.

Csakhogy az, amit Kardos Péter javasol – az is, ahogy Radnóti főrabbi érti, és az is, amit Kardos valójában írt – tényleg tételesen szembemegy a hivatkozott törvénykódex, a Sulhán Áruh e ponton egyértelmű rendelkezésével, vagyis, ha komolyan vennénk a fentebbi szavakat, a neológia teljes szigorának kéne lesújtania a rabbikar korelnökének ősz fejére. A Sulhán Áruhban az áll ugyanis, hogy „nem mondunk kádist kevesebb mint tíz felnőtt férfi jelenlétében” (Oráh Hájim 55). Nem más, mint Schőner Alfréd hivatkozott egészen pontosan erre a mondatára a Sulhán Áruhnak e lap hasábjain 2016-ban, éppen azt indokolva, miért nem lehetnek a nők semmiképpen tagjai soha, semmilyen körülmények között a neológ minjánnak: „A Sulchán Áruchon alapuló ortodox és neológ álláspont azonban: a minjanhoz 10 férfi szükségeltetik”. Schőner Alfréd: „Tisztában vagyok a hölgyek felbecsülhetetlen szerepével” | Szombat Online.

Tehát: az, aminek a tiltása 2016-ban még a neológia megváltoztathatatlan alapja volt Schőner Alfréd szerint, az 2017-re Kardos szerint már belefért, mára pedig Radnóti főrabbi szerint is belefér, és közben mindenki ugyanazon a Sulhán Áruhon áll, szorosan egymás mellett. A Sulhán Áruh évről-évre, visszamenőleg, dinamikusan változik, együtt ingadozik a neológiával. Radnóti az interjú szerint „igazat tud adni” Kardos Péternek, a kádisnál megengedhetőnek tartja – „speciális esetben” – a nők beszámítását.  Kardos cikke ugyan semmilyen speciális esetről nem beszél, évekkel a Covid-járvány előtt született, de akárhogy is, a Sulhán Áruh, ahogy Schőner Alfréd főrabbi helyesen megjegyzi, egyértelműen fogalmaz. Nem mondunk kádist kevesebb, mint tíz felnőtt, szabad férfi jelenlétében. Ha a neológia, bármit is jelentsen ez, alapszabálya szerint a Sulhán Áruh alapján áll, akkor mind Kardos Péter javaslata, mind Radnóti Zoltán egyetértése, mivel ellentétes a Sulhán Áruhhal, ellentétes az Alapszabállyal, ott kell térdepelniük a kukoricán a nőket kihívni készülő kollégáik mellett. Aminek az a tanulsága, hogy a Sulhán Áruhot nem szabad bunkónak használni hatalmi küzdelmekben, illetve az, hogy a Sulhán Áruh nagyon fontos törvénygyűjtemény ugyan, de az Alapszabály komolyan nem vehető hülyeség.

Radnóti rabbi „speciális” esetekben tartja a kádis mondásához beszámíthatónak a nőket, Kardos főrabbi általában is. Jól teszik, hadd csinálhassák. És hadd csinálhassák a kollégáik, Fináli és Radvánszki rabbik azt, amit ők akarnak csinálni. Annyira egyszerű az egész. Csak hagyjuk békén egymást és minden rendbejön. Élni és élni hagyni. Take it easy, főrabbi urak.