Rasszistákat a Kneszetbe?

Benjamin Netanjahu meggyőzte a vallásos cionista Zsidó Otthon pártot, hogy lépjenek partnerségre a kahanista Otzma Yehudit párttal. A választási matematika szempontjából ez hasznos lehet a jobboldalnak, amely így begyűjtheti azokat a szavazatokat, amelyeket a bejutásra esélytelen kis pártok ra adnak le. Viszont sokan nyíltan cinikus lépésnek tartják, amely nem Izrael, hanem Netanjahu érdekeit szolgálja.

A Zsidó Otthon párt – az egykori Nemzeti Vallásos Párt (NVP) utóda – szerdán megszavazta azt, hogy választási szövetségre lép az Otzma Yehudit-tal, amely a Meir Kahane rabbi által alapított, és később betiltott Kach párt eszmei örököse. Kahane 35 évvel ezelőtt jutott be a Kneszetbe; programjában szerepelt az izraeli arabok megfosztása állampolgárságuktól, és azok eltávolítása az országból, akik ezt nem akarják elfogadni. Betiltotta volna a zsidók és nem-zsidók közötti nemi kapcsolatot és házasságot. A legfelsőbb bíróság rasszistának minősítette a pártot, amely már nem vehetett részt a négy évvel későbbi parlamenti választásokon. A Kach és utóda, a Kahane Háj terrorista szervezetként van nyilvántartva Izraelben és az USÁ-ban ezért működésüket betiltották.

Kahane utódai/tanítványai azonban létrehozták az Otzma Yehudit (Zsidó Hatalom) pártot, amely azt hirdeti, hogy Izraelnek nem zsidó államnak és demokráciának kell lennie, hanem „zsidó demokráciának”. Határait a Földközi-tenger és a Jordán folyó jelölnék ki, és az itt lakó arabokat kitelepítenék. Az izraeli szuverenitás kiterjedne a Templom-hegyre, amit jelenleg a muszlimok tartanak vallási ellenőrzés alatt.

Michael Ben Ari pártvezér, korábbi Kneszet képviselőt egy szerdai interjú során arra kérték, hogy határolódjon el Kahane rasszista ideológiájától. Ő a kérést nevetségesnek tartotta, mondván, hogy Kahane volt tanítómestere, rabbija. A párt másik arca Itamar Ben Gvir, aki a Jichák Rabin Cadillacjáról lelopott szimbólumot felmutatva jelentette ki 1995-ben: „ahogyan ezt megszereztük, úgy Rabint is elkapjuk”. Baruch Marzel Kahane egyik közeli embere volt, és ünnepségeket rendezett Baruch Goldstein emlékére, aki a pátriárkák sírjánál mészárolt le 29 palesztint 1994-ben. Benzi Gopstein is Kahane-tanítvány és Kach aktivista volt; az általa vezetett Lehava mozgalom azon van, hogy minden kapcsolatot tiltsanak be zsidók és arabok között.

A Zsidó Otthon vezetése nehezen állt rá arra, hogy szövetségre lépjen a kahanistákkal, mivel az eredeti Nemzeti Vallásos Párt a vallásos cionistákat képviselte, akik a szekuláris cionista pionírok szövetségesei voltak. Centrista álláspontjukat 1967 után fokozatosan feladva sodródtak jobbfelé, míg végül sokféle frakció egyesülésével mintegy tíz évvel ezelőtt létrejött a Zsidó Otthon (Bájit Hajehudi). Amikor múlt decemberben Naftali Bennett pártvezér és minisztertársa Ayelet Shaked kilépett és létrehozta az Új Jobboldalt, a Zsidó Otthon már a csőd szélén állt. Az új vezető, Rafi Peretz, a Cahal egykori tábori főrabbija egy 3.25%-ös parlamenti küszöb körüli pártot kapott örökségül, de kezdetben elhárította a nyomást a választási egyesülésre az Otzma Yehudit-tal… egészen addig, amíg Netanjahu kampányba nem fogott – telefonhívásokkal, miniszteri posztok beígérésével. Végül személyes találkozóra került sor a két politikus között. (Az ügy fontosságára való tekintettel a miniszterelnök még Putyinnal tervezett megbeszélését is elhalasztotta.)

Az, hogy a Likud riválisának számító Zsidó Otthon – elvei ellenére – engedelmeskedik Netanjahunak, jelzi, hogy balközép ellenességük még a rasszizmustól való irtózásukat is túlszárnyalja. A „technikai” partnerségi viszonyt szerda este hagyták jóvá, mert a pártok jelölőlistáit az április 9-i választásra csütörtökön kellett nyilvánosságra hozni.

Benny Gantz, az újonnan alakult Izrael Ereje párt vezetője a választási lista bemutatása alkalmából mondott beszédében élesen támadta Netanjahut. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen a miniszterelnök és hívei korábban kétségbe vonták vezetői képességeit, gyönge balosnak titulálták. Gantzot azzal vádolták, hogy a 2013-2014-es béketárgyalások idején – vezérkari főnöki minőségben – terveket dolgozott ki a Nyugati Partról történő kivonulásra. miközben erre maga Netanjahu adott utasítást. A közösségi médiában terjedő anonim rágalomkampány is Likud körökből indult.

Az éles fogalmazás az egyenruhás korszakában nem volt jellemző Gantzra; januári zászlóbontó beszédében is szelíd húrokat pengetett. Most viszont nekirontott ellenfelének:

„A 2015-ös választások napján – tisztességtelen és félrevezető módon – Netanjahu a Likud választóit azzal igyekezett mozgósítani, hogy az arab választók elárasztják a szavazófülkéket. Most a 2019-es választások előtt igyekszik a rasszistákat behozni a fősodorba – azokat, akik az arabokat megfosztanák a választójogoktól.”

Gantz szerint a miniszterelnök „az országot uszítással, csalással és félelemkeltéssel kormányozza, belső megosztottságot kelt”. Amikor az ellene indított három vádemelési eljárás ellen hadakozik, az izraeli demokrácia tartóoszlopait döntögeti. Gantz Avichai Mandelblit főügyészt említi, aki hihetetlen nyomásnak van kitéve, annak ellenére, hogy a miniszterelnök nevezte ki. Roni Alsheich rendőrfőnök ugyancsak az ő választottja volt, de amióta a nyomozást vezeti, áruló és balos lett belőle. Mindez azért, mert az államjogot képviseli, és nem engedelmeskedik az uralkodónak.

A kahanisták Kneszetbe való visszatérésének támogatása Netanjahu cinikus politikai lépése. A Zsidó Haza – Otzma Yehudit közös lista legalább négy parlamenti széket biztosít, míg külön az Otzma Yehuditnak esélye sincs a küszöb megugrására, de még a Zsidó Haza bejutása is kétséges volna; így ezek a szavazatok elvesznének. Ben Ari ötödik a közös listán, Ben Gvir pedig a nyolcadik.

Izrael értékei, jellege és érdekei szempontjából a miniszterelnök taktikája elítélendő.

A valószínű kimenetelt illetően a két párt képviselői – köztük talán a kahanisták is – ott lesznek a Kneszetben, és Netanjahu koalíciós kormányában – amennyiben létrejön. A zsidó állam pedig – amely bojkottálja a szélsőjobb pártokat Ausztriában, Németországban és Franciaországban, és folyamatosan felhívja a figyelmet rasszista politikusok veszélyes előretörésére külföldön, a miniszterelnök makacs és öncélú kezdeményezésének eredményeként olyan szintre süllyed, ami ellen másutt tiltakozik.

*

A Times of Israel időközben meginterjúvolta az Otzma Yehudit egyik vezetőjét, Itamar Ben Gvirt. A politikus úgy nyilatkozott hogy – szellemi elődjükkel Meir Kahanéval ellentétben – nem pártolják az izraeli arabok kitelepítését az országból. „Akik lojálisak az államhoz, azoknak ahlan wa sahlan” (nagyjából a „welcome” arab megfelelője). „De akik nem lojálisak, azoknak menniük kell.”

A Times of Israel cikke nyomán Bassa László