Június 13. és 15. között Bécsben tartották az első anticionista zsidó kongresszust, amelynek célja az volt, hogy hangot adjon a ’cionista elfajzás’ heves ellenzőinek. Az osztrák fővárosból, a Soá emlékének nevében, a „Sem Herzl, sem Hitler” jelszót skandálták uniszónóban, mintha a kettő egy és ugyanaz lenne.
Alább a francia/angol nyelvű K magazin tudósításából olvasható néhány részlet.
Az első szónok, Dalia Sarig palesztinpárti aktivista nyitotta meg az első zsidó anticionista kongresszust. A küldöttek – mondta – „abban az országban gyűltek össze, ahol Herzl elindította a cionizmust, mint rasszista gyarmatosító ideológiát”. Ausztria és politikai elitje továbbra is úgymond „szándékos szövetségben áll a cionizmussal” – egy „rasszista, nacionalista és gyarmatosító ideológiával”, amely „népirtást hozott” -, és amely Ausztriát „a történelem rossz oldalára löki”.
A néhány száz fős közönség szinte teljesen megtöltötte a termet, amelyet általában esküvőkre, valamint török közösségi és kulturális összejövetelekre használnak. Az öltözet kiegészítők közé tartozott a vállakra vetett fekete-fehér keffiyeh, a görögdinnye fülbevaló és a zöld színű, hamis MAGA-sapkák olyan feliratokkal, mint „Make Palestine Whole Again” és „Make Palestine Free Again”. A színpadot két nagy olajfa keretezte, a szónokok fekete bőrszékei előtti asztalokat pedig a náciellenes ellenállási csoport emlékére fehér rózsákkal és a varsói gettófelkelés jelképének számító sárga nárciszokkal díszítették.
A kongresszus küldöttségének egy részét hazai és nemzetközi zsidó anticionisták alkották. Köztük volt néhányan abból a 36 bécsi anticionista zsidóból – a mintegy 10-12 000 fős zsidó közösségből -, akik a kongresszus előtt, 2024 decemberében közzétett bécsi zsidó anticionista nyilatkozatot aláírták. Az írás a felhívással zárul: „A zsidóság nem egyenlő a cionizmussal!”
A nemzetközi anticionista mozgalom hősei is jelen voltak – személyesen vagy a Zoom segítségével: Roger Waters zenész, Francesa Albanese, az ENSZ megszállt palesztin területekkel foglalkozó különmegbízottja, valamint Rima Hassan, a szélsőbaloldali La France Insoumise európai parlamenti képviselője, aki a júniusi gázai „szabadságflottilla” résztvevője volt Greta Thunberg svéd éghajlatvédőből lett Izrael-ellenes aktivistával együtt.
Hassan egy párizsi kávézóból Zoom-on keresztül mesélt arról, hogy – ahogy ő fogalmazott – „elrabolták” és fogva tartották az „izraeli megszálló erők”. Miközben beszélt, egy virághagymát tartott a kezében, ami nyilvánvalóan óriási jelentőséggel bírt számára, mert könnyekig meghatódott, amikor erről beszélt. Elmagyarázta, hogy a történelmi Palesztina földjéről szedték le a deportálása előtt, amit az egyik fogvatartója engedélyezett neki.
Hassanhoz hasonlóan a kongresszus politikai képviselete is kizárólag a szélsőbaloldalról érkezett. A kongresszus támogatói között voltak a Forradalmi Kommunista Párt utolsó megmaradt trockistái, akik újságjuk, a Funke példányait árulták. A szervezeti struktúrába beágyazódtak a Gázai Lista prominens tagjai is, amely pártként a 2024 szeptemberi országos választásokon is indult és a szavazatok 0,4 százalékát szerezte meg. Vezető jelöltjei között volt Sarig – aki magát úgy állítja be, mint aki „sok évig” Izraelben élt, mielőtt visszatért Ausztriába Izrael „strukturális rasszizmusa” miatt – és Astrid Wagner, aki leginkább arról híres, hogy Josef Fritzl gyermekmolesztáló ügyvédjeként tevékenykedett.
A terem két végén két nagy transzparensen a kongresszus fő jelszavai voltak olvashatók: „Stop Zionism ” és „Never Again for Anyone„. Ez utóbbi, a német és osztrák antifasiszta credo „soha többé” jelszavának világos elorzása.
Az I. Bécsi Zsidó Cionistaellenes Kongresszus egyértelmű kísérlet volt arra, hogy a holokauszt emlékét és az antifasizmus örökségét elorozva erkölcsi legitimációt adjanak a cionistaellenes ügynek. A történelem és az emlékezet manipulálása lett az esemény vezérmotívuma.
