Szakadozó Mazsihisz, nyomuló EMIH

Kétfelé szakadt a neológ rabbiság. Vallási, politikai, gazdasági és erkölcsi kérdések egyaránt szerepet játszottak a történésekben. A helyzeten kapva-kap a megroggyant pozícióit erősíteni kívánó EMIH.

A Mazsihisz

Hat rabbi lépett ki a Rabbitestületből, egy pedig felfüggesztette csatlakozási kérelmét,, így nagyjából valóban kétfelé szakadt a neológ hazai rabbikar.

Több forrásból fakad a konfliktus. Legyünk elegánsak, és vegyük először az eszmei vitákat, bár a konfliktusok mélyén legalább ennyire személyes érdekek, ambíciók és sértettségek húzódnak. A külvilág számára átlátható egyik meghatározó tényező a Mazsihisz modernizációjához, vallási pluralizmusához, illetve a nemzetközi zsidó világon belüli orientációjához való viszony. Ennek elemei az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (OR-ZSE) pár éve rektorválasztással kezdődött megújulása, illetve az ezzel kapcsolatos, személyes ambíciókat és érdekeket is érintő viták, valamint a reformzsidó hitközségek felvétele társult tagként a Mazsihiszbe (utóbbiról itt és itt olvashatnak), illetve a viszonylag friss hír, hogy a Mazsihisz külföldi rabbit szeretne alkalmazni egyik hazai zsinagógájába.

Feltehető a kérdés: vajon ha a Mazsihisz a rabbikarból választ rektort az OR-ZSE élére, elkerülhető, vagy tompítható lett volna-e a konfliktus. Kérdés az is, hogyha a rabbikar súlyosabb szerephez jut a Mazsihisz vezetésében, meghagyják-e a jelenlegi OR-ZSE vezetést, vagy a rabbikar térnyerése fordulatot idézhet elő a magyar zsidóság első számú tudományos és oktatási központjában. Mérlegelendő, vajon érdeke-e ez a magyar zsidóságnak, hiszen a magyar rabbikarban ma nincs nemzetközi akadémiai teljesítménnyel rendelkező tudós, az OR-ZSE viszont már nem csak rabbiképző, hanem – minden nehézségével és hiányosságával együtt – egyetem.

Az is tisztázásra vár a szervezeten belül, hogyha a Mazsihisz legfőbb döntéshozó testülete, a közgyűlés – melynek a rabbik hivatalból tagjai – igent mondott az OR-ZSE vezetésére és a reform-közösségek csatlakozására, és a rabbikar akkor nem tiltakozott a nyilvánosság számára is érzékelhető módon a folyamat és a döntés ellen, utólag milyen érvekkel lehet megmagyarázni akkori álláspontjukat, a döntés tudomásulvételét, illetve annulálni a korábbiakat.

A koronavírus-járvány megtépázta a Mazsihisz költségvetését. A turisztikai bevételek milliárdos tételt jelentő kiesése miatt fizetéscsökkentésekre került sor. Az előző évi turisztikai bevételek utáni sikerdíj kifizetése az ágazat vezetőjének felerősítette az egyébként is meglévő belső feszültségeket. Nyilvánvaló, hogy e konfliktust és a többit tovább erősíti a járványhelyzet miatti távmunka, a nehézkes kommunikáció, a személyes találkozások megritkulása, a járvány és a politikai közállapotok miatti feszültség. A létbizonytalanság is ráerősít a helyzetre, hogy az idei év is a válságköltségvetés jegyében telik el, mert még jó ideig nem nyithatnak ki a turisztikai bevételt hozó intézmények, nem tervezhető részleteiben az idei bevétel, bár a Mazsihisz igyekszik lépéseket tenni a forrásbővítéshez. A feszült helyzet és a korlátozottság még hozzávetőleg az év közepéig fennáll, míg az átoltottság a remények szerint lehetővé teszi a visszatérést a normális élethez.

A Mazsihisz mostani vezetése a szervezet diktatúra alatti, illetve korábbi vezetése idejébe gyökerező hagyományával, az államhatalomhoz való túlzott lojalitás emlékével igyekszik ma autonóm szereplőként viselkedni, melynek politikai identitásában nemcsak a tradicionális zsidó vallási hagyomány, hanem a szabadságelvű modern zsidó gondolkodás és a szélesebb zsidó közeg elvárás-horizontja is szerepet játszik.

Vannak azonban a Mazsihisz-BZSH szervezetében olyan tényezők a rabbikarban és a világi vezetésben is, akik nem helyeslik a Mazsihisz vállalt konfliktusait a jobboldali kormányzattal és az EMIH-hel, és simulékonyabb viszonyt szeretnének. Úgy gondolkodnak, mint az EMIH vezetői: a vallás törvényei számítanak, az aktuálpolitikai véleménynyilvánítás kevésbé, a durvuló politika okozta válsághelyzetben nem kell zsidóként kockáztatni. Ráadásul az ellenzéki oldalon is van kínos szereplő (Jobbik), kár a zsidó közösségnek felesleges kockázatokat vállalni, csak akkor kell fellépni, ha a zsidó vallást, közösséget élesebb antiszemita támadás éri, vagy a holokauszt emlékezetét sértő megnyilvánulást tapasztalnak. Bár ez a kormány illiberális, és nem egyszer megsérti a jogállam eszméjét, politikája főiránya nem antiszemita, amikor pedig antiszemita, vagy a holokauszt emlékezetét sértő jelenségek merülnek fel, eredményesebben tud a zsidó érdekképviselet tiltakozni, ha más esetekben nem kormánykritikus.

Bizonyos Mazsihiszen belüli erők tartanak attól, hogy a Mazsihisz erőforrásai a kormánnyal való emlékezetpolitikai konfliktusok miatt veszélyben vannak, illetve veszélybe kerülnek, és a jelen helyzetben, amikor a Mazsihisz, más egyházakhoz hasonlóan rászorul az állami segítségre, más stratégiát tartanának követendőnek. Vannak olyan hangadók is ezek között, akik a konfliktushelyzetben, valamint a fizetéscsökkenés teremtette elégedetlenségben lehetőséget látnak a jelenlegi vezetés destabilizálására/eltávolítására, új vezetés választására. Ehhez bizonyos kormányzati támogatást is igénybe vennének, sőt, a rivális EMIH-hel összefogva távolítanák el a jelenlegi Mazsihisz vezetést.

Az EMIH

Mindeközben az EMIH is súlyos nehézségekkel küzd. Nagyszabású projektjeik (Sorsok Háza, kóser húsfeldolgozó, Zsilip közösségi ház, az európai antiszemitizmus-kutatás publikálása és az európai antiszemitizmus monitoring központ létrehozása) lefékeződtek. Nem hozták a várt eredményt, amire számítottak, és ami a folytatás megnyugtató garanciája lehetne.

Az EMIH veszteséges médiabefektetései a nehezedő magyar politikai környezetben sem voltak tovább fenntarthatók, ahogy megnehezedett az EMIH pávatánca a zsidó nyilvánosság és a kormány fokozódó elvárásai között. Az előrelátó vagy jól informált vezetők világos üzenetként megszabadultak baloldali médiumaiktól, és megmaradt médiájukat valamint kommunikációjukat a kormánnyal barátiabb irányba fordították. Az EMIH és médiájának éles, néhol viszolyogtató hangütése a Mazsihisszel szemben ugyanakkor nem csupán egy tradicionálisabb vallásfelfogás következménye, hanem a zsidó közösségi szolidaritás, a „kol jiszrael arevim ze la ze” elvének feladása. Eszmei és politikai viták mellett immár hamis vádakat és rágalmakat is megengednek maguknak, alig titkolva, hogy a Mazsihisz jelenlegi vezetésének megdöntésére, középtávú célként pedig a szervezet felszalámizására és forrásai egy részének megszerzésére törnek. A Mazsihisz vezetésének belső ellenzéke rövidlátó módon ehhez szolgáltat folyamatosan gyúanyagot a kiszivárogtatott levelekkel, információkkal, a hatalom kegyeiért való versengéssel és a szatirikus abszurddal határos rágalmazó online lappal, melynek szerzői ellen sokasodnak a feljelentések, és amelynek közleményeit rendre az EMIH médiája hangosítja fel.

A neológ rabbikar

A Mazsihisz neológ rabbikarán belül beállt szakadás mögött ott húzódik a fent említett valahány tényező. A tavaly nyár óta nyilvánossá vált csatában, amikor a Mazsihisz vezetése megkísérelt megfékezni külön utas politizálását, a Heisler András elleni hadakozás vezéralakja a korábbi Mazsihisz elnök, Feldmájer Péter vezette Közép-Magyarországi regionális csoportjának rabbija: Róna Tamás. Róna az elmúlt hónapok során Magyarhoni Zsidó Imaegyletet néven még egy Mazsihisszel konkuráló szervezetet is alapított.

Mögötte ott állnak azok a rabbik, akiket sérelmeik vagy érdekeik fordítanak szembe Heisler Andrással, valamint vélhetően azok, akik úgy vélik, nem tanácsos ujjat húzni a hatalom kegyeltjével. Kiléptek a testületből azok a rabbik (szám szerint heten), akik számára ez a háborúskodás visszatetsző volt. Ők azonban nem léptek föl együttesen és nem alakítottak ki semmiféle elvi álláspontot. A kombattáns stílusáról ismert Radnóti Zoltán, a Budapesti Rabbiság igazgatója feltűnően hallgat.

A rabbikar belső vitái, ami mögött a Mazsihiszen belüli érdekcsoportok körvonalazódnak, számos kínos vádat felszínre hoztak és átpolitizáltak, például a 90%-ban jelöletlen idézetekből álló szakdolgozat ügyét az egyik hangadó rabbi esetén, a rabbihoz méltatlan magánéletet két ellenoldali szereplőnél – megkérdőjelezve ez által az egész élete példájával is tanító rabbi-feladatra való alkalmasságukat. A helyzet nem könnyű. Még ha igaznak bizonyulnak is a vádak, akkor sem hozható olyan, erkölcsileg egyébként indokolható verdikt, hogy rabbiként ne funkcionáljanak a későbbiekben. A posztholokauszt és posztkommunista viszonyok miatt, a vallásos közösség drámai utánpótlás-hiánya közepette a közösség rászorul szolgálatukra. Az azonban elvárható, hogy ha a vádak igazak, jó időre háttérbe húzódjanak, rabbinikus feladatukat alázattal lássák el, semmiféle választott funkciót ne tölthessenek be, és ne legyenek a széles nyilvánosság előtti arcai a vallásos zsidó közösségnek.

Akik a konfliktus éleződésére játszottak a Mazsihiszen belül, talán nem sejtették, milyen mély válságba kerülhet lépéseik révén szervezetük. (Az EMIH megérezte, azért avatkozik be elfogultan és egyoldalúan a viszályba.) Talán azt sem sejtették, hogy az évek, talán évtizedek óta gyűlő elvi nézetkülönbségek, vallási irányzatok vitája és a politikai nézetkülönbségek hogyan kuszálódnak össze rabbik – a vádak szerint – erkölcsi tabukat sértő lépéseivel, és hogyan írják át a belső érték- és érdekcsoportok határait a koronavírus-járvány okozta anyagi és mentális nehézségek idején.

A belső vitákat gátlás nélkül kiteregetőknek, bizalmas anyagokat a rágalmazó honlaphoz kihordóknak azonban immár számot kell vetniük, hogyan szolgáltatják ki a Mazsihiszt és a zsidó közösséget destabilizáló törekvéseknek, amikor személyes érdeküket és ambícióikat a közösségi érdekkel takargatva és mentegetve immár a politika és a média világában keresnek saját védelmükben, és szervezeten belüli ellenlábasaikkal szemben megoldást.