Furcsálkodást, értetlenséget vagy elutasítást váltott ki Ilan Mor, izraeli nagykövet minapi fellépése
aki az eurovíziós dalfesztiválon magyar színekben induló énekesnőt, Csemer Boglárkát arra kívánta rábírni, hogy változtassa meg videoklipjének egyik háttérfeliratát. A nagykövet a Nemzeti Hírközlési- és Médiahatóságot is megkereste ezzel a kéréssel.
(Jegyezzük meg zárójelben: ha nem az izraeli nagykövet, hanem egy honi zsidó szervezet szólal föl az ügyben, talán kisebb lett volna a berzenkedés. De a honi zsidók elaludtak.)
A háború értelmetlenségén lamentáló dal (Wars for nothing) feliratai közt a diplomata ezt sérelmezte: „2014 július, Gáza, az áldozatok kétharmada civil, köztük 500 gyerek”. A nagykövet beavatkozására számos magyar újság és hírportál – jobb- és baloldali egyaránt – csodálkozással vagy elutasítással reagált. Mi köze egy külföldi diplomatának egy magyar énekesnő produkciójához? A sok felirat közül miért pont ezt az egyet kifogásolja? És miért kifogásol puszta tényeket? Talán nem halt meg az ötszáz gyerek?
Más és más érveléssel, de éppúgy nehezményezte a nagykövet fellépését a kormány szócsövének számító Fricz Tamás és Bayer Zsolt, mint a radikálisan kormánykritikus 444.hu szerzője, Bede Márton. A Mandiner részéről Stumpf András villáminterjút készített a nagykövettel, s ebben oda lyukadt ki, hogy a diplomatát talán a paranoia motiválja. Utóbbi viszont egyoldalúnak, politikailag motiváltnak nevezte a Gázáról szóló feliratot, és hiányolta az izraeli áldozatok említését.
*
A magam részéről a kommentátorok értetlenkedését nem tartom feltétlenül jóhiszeműnek. Nincs még egy éve, hogy a legutóbbi gázai konfliktust szinte percről percre követhettük a tévében és az Interneten, s a tudósításokban a halott palesztin gyerekek kulcsfontosságú szerepet játszottak.
Bármilyen tragikus: a halott palesztin gyerek Izrael-ellenes propaganda-fegyver egy végtelenül cinikus játszmában, ahol egy halálkultuszban tobzódó rezsim, a Hamasz, mindent megtesz a civil áldozatok maximalizálásáért, míg a másik oldal mindet megtesz ennek minimalizálásáért. A Hamasz kórházak, iskolák, mecsetek közeléből indítja – civil célpontokra irányított – rakétáit, míg a válaszcsapásra készülő izraeliek telefonon, röplapokon, valamint robbanófej nélküli bombákkal figyelmeztetik a célba vett épületben tartózkodókat: azonnal távozzanak.
Mindezt már sokszor leírtuk, csakúgy, mint megannyi zsidó és nem zsidó újság és honlap. A zsidó katona által megölt gyerek képe a nyugati civilizáció lelkének lelkében gyökerezik; a vérvádakon át egészen a betlehemi gyerekgyilkosság mítoszáig visszavezethető: ezekből az archaikus mélységekből származik elementáris ereje.
Hogy tehát mit jelent a halott gyerek Gázában (akárcsak egy puszta felirat erejéig), azt az újságírók, publicisták nagyon jól tudhatják – ha akarják. De többnyire hivatalból nem akarják tudni, mert e bonyolult játszma szabályai szerint a fent említett, s őket mozgató archaikus indulatokról nem vesznek tudomást, s ragaszkodnak ahhoz a fikcióhoz, hogy Gáza csupán egy konfliktus a sok közül.
(A videoklipen más áldozatok – így például a szíriai gyermekek is megjelennek: „Szíria, 2011 óta 10000 gyerek vesztette életét”. Ám az átlagos hírfogyasztónak nincs sok fogalma arról, hogy az ottani polgárháború káoszában, a számtalan fegyveres csoport közül mindezért kit kellene okolni. Ennek a bűnnek tehát nincs gazdája, éppúgy, mint a feliratokon szintén olvasható afrikai ebola járványnak vagy az amerikai iskolai lövöldözéseknek.)
Csemer Boglárka és a fellépését szervező csapat nyilván nem provokálni akart, amikor a gázai gyerekekről szóló szöveget beillesztette a videoklipbe. Együttérzést kiváltó, ártatlan áldozatokat akartak felsorolni, s az elsők között találtak rá a palesztin gyerekekre.
Ráadásul az énekesnő jelezte: a dal egész hátterét kicserélik, szöveg helyett képeket láthat majd a néző a háttérben.
A miniatűr, ámde jellemző konfliktus ezzel lezárult.
Vélemény, hozzászólás?