Zsidó gengszterek a nácik ellen

Az 1920-as és 30-as évek a szervezett bűnözés virágkorát hozták el Amerikában. A mára legendássá vált olasz maffiózók (Al Capone és társai) mellett zsidók is jelentős szerepet játszottak a bűnbandák irányításában. Meyer Lansky, Bugsy Siegel, Longy Zwillman, Moe Dalitz a hagyományos bűnözési ágazatokból profitáltak, mint amilyen az alkohol- majd kábítószer-csempészet, a prostitúció, az illegális szerencsejáték és az uzsora.

Tevékenységüknek volt azonban egy másik oldala is: a nácizmus elleni harc, majd az alakuló Izrael állam elkötelezett támogatói voltak.

A 30-as években Amerikában is megjelent a náci mozgalom és az antiszemitizmus. Charles Coughlin, a detroiti rádióban szónokló lelkipásztor nyíltan uszított a zsidók ellen. New Yorkban barnaingesek, Minneapolisban szürkeingesek vonultak az utcákon, ami döbbenetet váltott ki az amerikai zsidókból.

A leplezetlen erőszak láttán számos zsidó vezető úgy gondolta, hogy ezzel csak hasonlóan erőszakos eszközökkel lehet felvenni a harcot, és a zsidó gengszterekhez fordultak. Robert Rockaway, amerikai történész írta meg az American Jewish Historical Society folyóiratában, hogy Nathan Perlman New York-i bíró személyesen lépett kapcsolatba Meyer Lanskyval, az amerikai szervezett alvilág „bankárával”, kérve, hogy vegyék föl a harcot a barnaingesek ellen, akiknek felvonulásai – a gyülekezési és szólásszabadság értelmében – törvényesek voltak. Perlman csak annyi feltételt szabott, hogy emberéletben nem eshet kár. Lanskynak e feltétel nem tetszett, de azért örömmel fogadta el a megbízást, pénzt sem kért.

A következő hónapokban a Lansky által irányított bandák rendszeresen szétzavarták a barnaingesek gyűléseit. Rockaway szerint „a nácik keze, lába, feje és bordája törött, de haláleset nem történt.” Lansky később így emlékezett: „Zsidó voltam és együtt éreztem az Európában szenvedő zsidókkal, akik a testvéreim voltak.”

Egy Manhattanban, Yorkville körzetben zajlott akcióra így emlékezett Lansky: „A színpadot horogkeresztek és egy Hitler-kép díszítette. A szónokok elkezdtek őrjöngeni. Mi csak tizenöten voltunk, de akcióba léptünk… Volt, akit az ablakon hajítottunk ki… A legtöbb náci bepánikolt és futásnak eredt. Mi üldöztük és elvertük őket… Meg akartuk mutatni, hogy a zsidók nem mindig ülnek ölbe tett kézzel és nem mindig viselik el a sértéseket.”

Minneapolisban William Dudley Pelley szürkeingesei jutottak hasonló sorsra, akiket a helyi zsidó gengszterfőnök, David Berman emberei tanítottak móresre. Pelley a „zsidó fattyúk” kiűzésére buzdított a városból, amikor Berman emberi betörtek a terembe, és tízperces verekedés után megfutamították őket. További két hasonló eset után a szürkeingesek nem tartottak több nyilvános összejövetelt.

A zsidó gengszterek Izrael alapítása idején is segítséget nyújtottak. 1945-ben Bugsy Siegel, egy ismert bűnöző és Reuven Dafne, a Hagana (a palesztinai zsidók fegyveres szervezete 1948 előtt) képviselője találkoztak New Yorkban. Dafne fegyvereket akart vásárolni a Hagana számára. Siegel több alkalommal adott át neki bankjegyekkel teli táskát – összesen 50 ezer dollárt juttatott a születő félben lévő zsidó államnak.

Az amerikai zsidó gengszterek kora a hatvanas években lezárult. Olasz kollégáikkal ellentétben ők nem örökítették tovább e mesterséget gyerekeikre. A következő nemzedékek már a törvényes keretek közt keresték boldogulásukat.

forrás: Jewish Virtual Library