Megbánunk mindent

míg csak ki nem fehérednek csontjaink,

a megbánás száraz, akár a por

és nem hallatszik a sírásunk, jajgatásunk.

Megbánásunk eltart

a dédunokákig, az ükunokákig,

megbánásunk repedezik, akár a fal,

de nem rengett meg belé a föld, a város sem égett le.

Mindent szánunk-bánunk,

és már nem is tudjuk, nem is érezzük.

És a lelkünk fabatkát sem fog érni

és a testünket elfelejti a föld.

Jólesz László fordítása