A Szentek Szentjét elválasztó függöny vastagsága tefáh és hetvenkét sodort fonálból (érből) szőtték. Minden érben huszonnégy fonál volt. A hosszúsága negyven könyök volt, a szélessége húsz könyök, és összesen nyolcszázhúsz ezer fonalat tartalmazott. Minden évben két ilyen függönyt szőttek, és a vízbemártásnál háromszáz pap segédkezett.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A Ros Hasana traktátus után, most a Skalim traktátust közöjük.

A skálim a moed rend negyedik traktátusa és 8 részből áll. A fejezet az évi FÉL SEKEL templomi adományról szól, amelyet a Szentély fenntartása és az ott folyó kiadások céljából fizetnek be Mózes törvényhozása óta. A skálim fejezetéhez a Babilóniai Talmudban nem tartozik gemara. Az első fejezet ide, a második fejezet ide, a harmadik ide, a negyedik ide, az ötödik ide kattintva olvasható.

Misna, MOED RENDJE

SKÁLIM traktátus, 8 rész

 

8/1

Jeruzsálemben minden (ember) nyála tisztának tekinthető,[1] kivéve azokét, akik a felső piacon vannak, ezek Rabbi Meir szavai. Rabbi Joszi hozzáteszi: az év egyéb napjain az utca szélén lévő nyál (köpet) tisztátalan, a szélén lévő tiszta. Zarándokünnep idején az utca közepén tiszta, és a szélein tisztátalan, mert (a tisztátalanok) arra kevesen járnak, és a szélére szorulnak.

 

8/2

Jeruzsálemben, a mikvá felé vezető lejtős úton minden edény tisztátalan. A felfelé vezető úton lévők tiszták.[2] A lefelé vezető út eltér a felfelé vezetőtől, ezek Rabbi Meir szavai. Rabbi Joszi szerint, minden szerszám tiszta, kivéve a kosarat, a gereblyét és a csontgyűjtőt (héb. mericá),[3] melyet a síroknál használnak.

 

8/3

Kés, amely (niszán ) hónap tizennegyedikén kerül elő, azonnal használható (a pészah áldozat levágására és feldarabolására). Ha tizenharmadikán kerül elő, megmártja újból. Bárd,[4] amely tizennegyedikén vagy tizenharmadikán került elő, újra megmártja. Ha tizennegyedike szombatra esik, azonnal használja vágásra, és ha tizenötödikére esik, azonnal használja vágásra.[5] Ha (a bárd) a késhez volt kötve, ugyanaz a szabály vele is, mint a késsel.

 

8/4

Párochet (függöny), mely tisztátalan lett a vlád hátumáá-tól,[6] azonnal megmártják (a szentély udvarán lévő mikvében) és azonnal visszaakasztják (a helyére). Ha tisztátalan lett az áv há-tumáától mikvébe mártják (a szentély udvarán kívül), [7] és kiakasztják a szentély alacsony kerítésére[8] (száradni). Ha új volt, az oszlopcsarnok tetejére terítik, hogy az emberek lássák a szépségét.

 

8/5

Rábán Simon ben Gámliel, Rabbi Simon ben háSzgán nevében azt mondta: a párochet vastagsága tefáh[9] és hetvenkét sodort fonálból (érből) szőtték. Minden érben huszonnégy fonál volt. A hosszúsága negyven könyök volt, a szélessége húsz könyök, és összesen nyolcszázhúsz ezer fonalat tartalmazott. Minden évben két ilyen függönyt szőttek, és a vízbemártásnál háromszáz pap segédkezett.

 

8/6

Ha a szentek szentjének húsa[10] tisztátalan lett, akár áv há-tumáá vagy vlád há-tumáá által, akár a szentélyen belül, vagy azon kívül, Bét Sámáj iskolája szerint mindent bent kell elégetni, kivéve azt, amely kívül lett tisztátalan az áv há-tumáá által. Bet Hilel iskolája szerint mindent kívül kell elégetni, kivéve azt (a húst), amely a vlád há-tumáá által lett tisztátalan, azt pedig belül.

 

8/7

Rabbi Eliezer szerint azt (a húst), amely az áv há-tumáá által lett tisztátalan, akár belül akár kívül, kívül kell elégetni. És az, amely a vlád há-tumáá által lett tisztátalan, akár belül, akár kívül (történt), belül égetik el.[11] Rabbi Ákiva szerint: ahonnan a tisztátalanság ered, ott kell elégetni.

 

8/8

A támid áldozat darabjait [12] a rámpa[13] alsó fele mellé helyezték, a keleti oldalon, a muszáf áldozat darabjait pedig a rámpa alsó feléhez, a nyugati oldalon. Az újhold áldozat darabjai az oltár karimája alatt foglaltak helyet. A skálim és a bikurim hozatala,[14] csak akkor szükséges, ha a szentély (újra) áll. A gabona tized és a jószágbeli tized és az (állat) első szülött áldozata akkor is érvényes, ha a Ház (a szentély) áll, vagy nem. Aki felajánlja, (együtt) a sekelt és az első gyümölcsöt (bikurim) azok felszenteltnek tekinthetők. Rabbi Simon szerint, aki felajánlja az első gyümölcsöt, az nem tekinthető felszenteltnek.[15]

[1] Tiszta: rituális szempontból, vagyis a köpet gazdája nem záv és nem zává, (genitális folyás).

[2] Két út volt a rituális fürdő (mikvá) felé: egy, amelyet a tisztátalanok használtak (lefelé vezető) és egy, amelyet a tiszták. Ez utóbbi volt a felső út.

[3] A mericá mai jelentése talicska. Régen a temetőben lévő csontok gyűjtésére és feldarabolására szolgált, ún. csontszerszám.

[4] Bárdot nem lehet pészahi áldozatra használni, mert az eltöri a csontokat, és ez tilos. (Ld. János evangéliuma).

[5] A bárdot. Azonnal használja: ünnepnapon nem mártanak a tisztitó vízbe.

[6] Parochet itt: a függöny mely a szentek szentjét eltakarja. Vlád há-tumáá : másodfokú tisztátalanság.

[7] Áv há-tumáá – a legsúlyosabb fokú tisztátalanság.

[8] Az alacsony kerítésen belül nem léphetett tisztátalan ember.

[9] Tefáh: tenyérnyi

[10] Égő, bűn és vétek áldozat.

[11] Belül: a szentély udvarában.

[12] Támid: a nap-napi égő áldozat.

[13] Rámpa (héb. keves) az oltárhoz vezető feljáró.

[14] Bikurim: első gyümölcs.

[15] Mivel nincs szentély, Ld. Kiv (23, 19).