A Köves Slomó által vezetett zsidó felekezet (EMIH) immár hivatalosan is felügyeletet gyakorol a Holokauszt emlékezete felett – legalábbis ami annak hivatalos, állami változatát illeti.
Megegyezés született a témában az államot képviselő Schmidt Mária illetve a zsidóság képviseletében fellépő Köves Slomó között: a Holokauszt történetét bemutató Sorsok háza intézményt záros határidőn belül megnyitják. A munkamegosztás világosnak tűnik: Schmidt Mária és a hozzá lojális történészek írják (vagy már megírták) a forgatókönyvet, Köves Slomó és munkatársai pedig figyelemmel kísérik a fejleményeket, és ha a végén előállt a mindkét fél számára elfogadható változat, akkor ráütik a kósersági pecsétet.
Az ügyből kimaradt Mazsihisz először rosszkedvű, de higgadt közleményben nyugtázta a fejleményeket, később azonban már közvetve „a magyar zsidóság elárulásával” vádolta meg az EMIH vezetőjét. Válaszában Köves Slomó a sérelmeken való felülemelkedésre és együttműködésre bíztatott mindenkit, de semmit nem mondott arról, hogy ezt hogyan képzeli el.
Nem akármilyen fejlemény ez: immár a magyar kormány hivatalos történésze határoz arról, hogy miről szól a magyar Holokauszt, és a magyar zsidók viszonylag szerény hányadát[1] képviselő, ámde politikailag egyre nagyobb befolyású felekezet adja rá az áldást. Kikerült a megegyezésből a magyar zsidók legnagyobb szervezete (Mazsihisz) az összes többi zsidó civil organizációval együtt. Szóhoz sem jutottak a magyar zsidók nagy többségét kitevő asszimiláns rétegek hangadói, akik kevéssé érdeklődnek a zsidó hagyományok iránt, de a Holokauszt kérdésében nagyon is érzékenyek és nagyon is van véleményük. (Ld. a Szabadság téri emlékmű elleni tiltakozást.) A most készülőben lévő kiállításról semmilyen nyilvános szakmai vita nem folyt. A magyar zsidók számára kulcsfontosságú szimbolikus kérdésben az EMIH mindenkit lesöpört a pályáról.
*
A Schmidt csapat forgatókönyvét nem ismerjük, de szellemiségét – egy dimenzióban legalábbis, a Szabadság téri szobor ideológiai irányát látva – sejthetjük. A mai magyar hivatalosság álláspontját kell valahogy érvényre juttatnia, úgy kell a történteket bemutatnia, hogy a magyarok önképe ne sérüljön számottevően. Vagyis a magyar állam és a magyar társadalom súlyos felelősségéről máshová kell helyeznie a hangsúlyokat. Ezt sejteti Köves Slomó fent idézett levele is: „Azt akarjuk elérni, hogy a holokauszt emberi tragédiájából, családi, vallási, nemzeti kötődéstől függetlenül mindenki képes legyen a legmélyebb emberi következtetéseket és tanulságokat levonni.
Ez a játszma tétje és nem más, a többi kérdés ehhez képest másodlagos. Ezért kell egy új intézmény a Holokauszt reprezentációjához, mert a meglévő, a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ (HDKE) kiállítása egyértelműen elmarasztalja a magyar államot és a magyar társadalmat is, 1945 előtti magatartásáért.
A HDKE építése körüli fejleményekről annak idején sokat írt a Szombat, nagyon sok szempontból bíráltuk az intézményt és főleg azokat, akik átláthatatlan módon kezükben tartották a tervezést és kivitelezést. Leszögeztük, hogy sok szempontból nem tartjuk igazán jól sikerült mementónak. Ám a Holokausztért viselt felelősség kimondása evidencia volt számunkra is, noha a múzeum pedagógiai hatékonyságát illetően akkor is voltak kételyeink.
Az egykori szovjet blokk nemzetei, amelyek a kommunista hatalom lehanyatlása után romantikus, 19. századi önképüket szeretnék feltámasztani, mind újra és újra beleütköznek a Holokauszt történetébe. Nem tehetnek mást, elismerik ennek mindent felülmúló szörnyűségeit, de próbálják ezt valahogy saját áldozati önképükkel összeegyeztetni, a németekre hárítván minden felelősséget.
A nemzeti szellemiségű Orbán kormány is ezen dolgozik, és ebben tűnik partnernek a Köves Slomó vezette zsidó felekezet. Nyilván nem elvtelenül, de jóval nagyobb hajlékonysággal, kompromisszumkészséggel, mint a témában megszólaló magyar zsidók döntő többsége, akiknek identitásában meghatározó szerepet játszik a Holokauszt emléke és ennek történelmi, politikai vonatkozásai.
*
A kulcskérdés e sorok írója számára most már az, hogy mi okból mutat jóval nagyobb kompromisszumkészséget egy lubavicsi rabbi azon hatalom iránt, melynek nacionalista és antidemokratikus törekvései egyértelmű viszolygást váltanak ki a magyar zsidók többségében. Utóbbiak közül sokan azt a következtetést vonják le a huszadik század tapasztalataiból (nem biztos, hogy a 21. század körülményei között helyesen), hogy az antidemokratikus nacionalizmus a fasizmus előszobája.
Egy lubavicsi rabbinak viszont szemmel láthatóan teljesen más a viszonya a hatalomhoz, hiányzik belőle a honi zsidók többségére jellemző zsigeri ellenszenv.
*
Hosszú a története az 1945 után Magyarországon maradt zsidóknak, könyvtárnyi irodalom tárgyalja útjukat. Szorítkozzunk most egy aspektusra: a Holokauszt után javarészt elvesztették vallásos hitüket, elvesztették hagyományos magyar öntudatukat és az egyetemes humanizmus vallásához csatlakoztak. Ez először kommunista, majd ennek erkölcsi bukása után liberális, emberjogi, kisebbségvédő, antirasszista formájában ragadta magával őket.
Az egyetemes humanista vallás legfőbb vonatkoztatási pontja a nyugati világban ma a Holokauszt. Nagyobbrészt egyetértés van abban, hogy az emberi történelem során a Holokauszt elkövetői intézték a legnagyobb kihívást a humanizmus ellen, ezek jutottak a legmesszebbre a nyugati gondolkodást mélyen átható humanista szellem lebontásában, kilúgozásában. A humanista vallásnak ezért Auschwitz a – negatív – vonatkoztatási pontja, mint a zsidóságnak a törvényadás a Szináj hegyén, vagy mint a kereszténységnek a Golgota. (Kertész Imre ír erről esszéiben.) Ez az abszolút mélypont, innen kell újrakezdeni az építkezést, máshonnan nem lehet. Ennek része a beismerés, hogy egész erkölcsi rendszerünk törékeny. Egyszer már darabjaira tört, s ezért csak ennek beismerésével lehet új rendszert építeni, szüntelenül kutatva, hogy mi volt az erkölcsi bukás oka. Aki ebben nem partner, az a humanista vallás hívei szemében mélységesen gyanús, hiszen nem akar a történelmi tapasztalatokból tanulni, tehát újra képes lehet a bűn útjára lépni.
*
Ettől teljesen eltérő szellemi utat járt be a Chabad Lubavicsi haszid közösség. A rajongó istenhit világában élő haszidok értelmezésében a Holokauszt az Örökkévaló által rájuk mért megpróbáltatás volt, s az ő feladatuk az, hogy a rettentő csapás után – az Örökkévalóhoz és parancsolataihoz még jobban ragaszkodva – újjáépítsék közösségüket és még nagyobb odaadással járják a Tóra útját.
A rettentő csapás okáról a haszid világban nem alakult ki egységes vélekedés. A szatmári rebe, Joel Teitelbaum, és nyomában a szatmári haszidok közössége a cionizmust tette felelőssé a Holokausztért, mondván, hogy ezzel a zsidók beavatkoztak az isteni tervbe, amely csak a messiás eljövetelekor engedi meg a zsidók országának újjáépítését.
A lubavicsi rebe, Menachem Mendel Schneerson másként értelmezte a zsidó népet ért tragédiát. Szerinte a Holokauszt a messiás eljövetelét megelőző korszak megpróbáltatásainak része. A rebét közösségében nagyon sokan magával a messiással azonosították, de halála után a többség ezt a tételt elvetette. Viszont fennmaradt a messiásváró hevület, hiszen maga a rebe jelentette ki, hogy a messiás „még ennek a nemzedéknek az életében” elérkezik. (A magyar zsidók számára nyilván könnyen érthető mindez, hiszen a messiásváró hevület sokukat szintén átjárta 1945 után, csak éppen szekuláris változatban, a kommunizmus vagy a cionizmus formájában.)
A lubavicsi szellemben felnövekedett fiatal rabbik ennek megfelelően roppant küldetéstudattal látnak munkához Hong Kongtól Buenos Airesig, a világ bármely pontján. Küldetésük az, hogy az elvilágiasodott zsidókat visszatereljék a Tóra útjára, szép szóval rávegyék őket a parancsolatok megtartására, méltóvá téve őket ezáltal a messiás fogadására. A hagyomány szerint soha nem lehet tudni, hogy a sors roppant mérlege, az egyre halmozódó jócselekedetek (micvák) súlyánál fogva, melyik pillanatban billen el végleg az üdvös irányba. Soha nem lehet tudni, hogy melyik az a micva, amelyik a kívánt hatást eléri. Ezért a jócselekedetekből sosem lehet elég.
Ilyen szellemi háttérrel érthető, hogy a lubavicsi haszidoknak az a partnerük, aki ebben a munkában őket támogatja. Az ő szemükben nem a Holokauszt a végső viszonyítási pont, hanem a Messiás érkezése. Ezt a Tóra szellemének terjesztésével lehet előmozdítani. Ha a magyar kormány ebben partner, ők is partnerei lesznek a kormánynak.
Hogy akkor miért fontos számukra egy Holokauszt emlékhely? Mert úgy vélik, minél inkább kiterjesztik szellemi befolyásukat a magyar zsidóságra, annál több esélyük van a Tóra szellemével is megismertetni őket. És mert a „Holokauszt-vallású” magyar zsidóságot ily módon átnevelhetik az igazi vallás parancsainak megtartására.
Köves Slomó nyíltan hangoztatott álláspontja az, hogy a fiatalabb nemzedékek számára a Holokauszt egyre kevésbé fontos identitáselem. Egy minapi – nagyon vitatható, de nagyon koncepciózus – interjújában egyértelműen leszögezte: politikai döntés kérdése az, hogy a Holokausztot állítjuk-e történelemszemléletünk középpontjába és úgy vélekedett, a zsidóknak nem szerencsés ezt az áldozati szerepet továbbra is elvállalni.[2]
Messianisztikus küldetésüknél fogva a lubavicsiekben nincs különösebb érzékenység a többi zsidó felekezet hagyományai iránt: ezek – eltérő felfogásukkal és eltérő működésükkel – inkább csak akadályozzák a messiási munkát. (Mint ahogy a messianisztikus alapon álló kommunisták sem tisztelték a munkásmozgalom más irányzatait, sőt, néha éppenséggel fő ellenségnek tekintették őket.)
*
Ilyen háttérrel érthető, miért kedves a mai magyar hatalom számára a lubavicsi mozgalom. A mai magyar kormány 19. századi nemzeti romantikus önképből, eszerint értelmezett történelemből, ennek alárendelt keresztény vallásból, mítoszokból és sérelmekből épít eklektikus identitást. Az önreflexió, a másnak okozott sérelmek beismerése ettől a szemlélettől távol áll. Nyilván örömmel fogadnak egy olyan zsidó partnert, akinek világában a Holokauszt szintén nem elsődleges és partnernek kínálkozik abban, hogy ezt az eseményt valamiképpen „helyre tegyék”.[3]
A HDKE kiállítása keményen a látogatók szemébe mondta a magyar állam és társadalom felelősségét a honi zsidóság elpusztításáért. Ennek következménye az lett, hogy a jelenkori magyar állam és társadalom ignorálta az intézményt. A nagyközönség nem óhajtott magyar felelősség kérdésével megismerkedni, inkább látogatta a Terror házát, ahol megtudhatta, hogy a magyarok valójában idegen hatalmak: a német nácik és az orosz kommunisták áldozatai voltak.
A feladat tehát világos: a nagyközönség számára úgy kell a Holokauszt történetét befogadhatóvá tenni, hogy az ne a magyarok felelősségére tegye a fő hangsúlyt.
*
A túlnyomórészt vallástalan, illetve humanista vallású asszimiláns magyar zsidóság, illetve a hagyományos valláshoz mélyen ragaszkodó haszidok között félúton helyezkedik el a magyar zsidók képviseletét régóta ellátó neológia szervezete, a Mazsihisz. Míg a két előbbi közösség egyértelműen képes történetfilozófiájában elhelyezni a Holokausztot, a Mazsihisznek erre nincsenek kiforrott válaszai. A 19. századi neológia abban a szellemben fogant, hogy a zsidók a magyar nemzet részei, illetve, hogy tudomány és vallás összeegyeztethetők. Az előbbit összetörte a 20. század, az utóbbin túlhaladt az idő.
A Mazsihisz szellemiségét meghatározó személyek, a rabbik nem próbáltak/próbálnak ezekre a kihívásokra választ adni, így ez a szervezet történelmi dimenzióban a levegőben lóg. A fiatalabb rabbik elismerésre méltó közösségépítő munkát végeznek, igyekeznek a neológia vallási és kulturális hagyományait ápolni, de ennél tágabb horizontok felé ritkán tekintenek. Nem keresnek választ arra a kérdésre, hogy a Holokauszt után, a 21. században miért érdemes magyar zsidónak lenni. Hűségesen megtartják a Holokauszt megemlékezéseket, de nem teszik fel a kérdést, hogy a tragédiából számukra mi következik. A szervezet üzeneteiben azt hangoztatja, hogy nem akar „Holokauszt-központú” zsidóság lenni, de nem tesz kísérletet, hogy a saját identitásában megtalálja a Holokauszt helyét. A Holokauszt kutatását rábízzák a velük jó viszonyt ápoló, asszimiláns szellemben nevelkedett történészekre, akik szakmailag igen felkészültek, de nem keresnek a vallásos ember számára elfogadható válaszokat.
Így a Mazsihisz, jobb híján, az asszimiláns történészek történetértelmezését fogadja el, amit a HDKE kiállítása tükröz. Így a kormánnyal egyáltalán nincs közös tárgyalási alapjuk.
*
Korábban már írtam róla, itt csak megemlítem: az izraeli kormány jobboldali fordulata, közös politikai platformja a visegrádi országok nacionalista kormányaival szintén a Chabad mozgalomnak kedvez, amely beszállt ennek a politikának a támogatásába. A Mazsihisznek e téren is inkább (amúgy érthető) sérelmei, mint víziói vannak, így ebből a folyamatból sem tudott semmit profitálni.
*
Mindezek után érthető, hogy miért szabad a pálya a nagyon is céltudatos, minden szempontból stabil világképpel rendelkező és offenzív haszid rabbi előtt. Aki számos nyelven beszél, de legfőbb előnye, hogy kifogástalanul beszéli az asszimiláns, humanista vallású magyar zsidók nyelvét – lévén, hogy maga is ilyen családban nevelkedett. Ebben egyedülálló: a Pesten szolgáló Chabad rabbik mind legalább három nyelven beszélnek (angolul, magyarul, héberül), de csak a vallásos hit nyelvén tudnak megszólalni. Humanistául egyedül Köves Slomó beszél. Nem mindenkinek adatik meg az a képesség, hogy a más fejével is tud gondolkodni.
Így nyilván nem okoz neki gondot egy harmadik „nyelv” megértése: könnyen belehelyezkedik a magyar nacionalisták leegyszerűsítő, önigazoló, bűnbakkereső világképébe is. Képes politikáját ehhez a szellemiséghez igazítani, ért ezen a nyelven is.
A magyar nyilvánosság felé ezért ő a mozgalom egyetlen arca.
Az asszimiláns zsidók sokáig kebelbelinek vélték, és csak akkor kezdték átlátni, hogy más célokat követ, amikor a kormány közreműködésével kiépítette hatalmas intézményrendszerét. Emiatt most sokan árulónak nevezik, pedig ő mindig is a saját útját járta.
Fenti cikkünkre számos válaszcikk érkezett. A Sorsok Háza körül vita alakulását nyomon követheti a Szombat archívumában.
Jegyzetek
[1] 2017-ben 2572 fő, a zsidó célra adakozók 23.7 százaléka ajánlotta adója 1 %-át az EMIH-nek.
[2] „Mi belgák hová álljunk?” Egység, 2018. augusztus, 10. oldal.
„Cinikus módon a II. világháború után a Holokauszt túlélőire hárult az a szimbolikus áldozat-szerep, amely az új rend legitimációját adta Európa nyugati és keleti féltekén egyaránt.”
[3] „Szerintem nekünk, zsidóknak nem az a feladatunk, hogy ezt a foltot mindig megpróbáljuk ’visszavasalni a ruhájukra’”… (uo. 12. oldal)
Nagyon intelligens, tájékozott és lényeglátó szerzőre vall a fenti cikk. Nagyon sok igazságot tartalmaz. Ám fő mondanivalója szempontjából mégis téved: Magyarország ugyanis tényleg a nemzetiszocialista Reich áldozata, vagyis a Német megszállás emlékműve igazságot közöl. Ugyanis az asszimiláns és a Mazsihiszhez kötődő zsidóság nem látja a fától az erdőt, vagyis nem látja be történelemszemléletében, hogy Horthyéknak tényleg az volt az egyetlen opció, amelyet ténylegesen követtek is: nevezetesen az időhúzás politikája. Mindössze néhány hónapon múlt a pesti zsidóság megmentésének sikere – ám végül sikerült. A fentebb említett zsidóság tehát igazságtalan a magyarsággal szemben, s ez rossz politika. Szintúgy igaza van Köves Slomónak a Holokauszthoz való zsidó viszonyulást illetően, nem egészséges dolog az örök áldozati szerep súlykolása és totális felvállalása a zsidóság számára, hiszen, 1. a lúzereket nem szeretik, 2. a keresztények a zsidóság negatív sorsában amúgy is tradícionálisan Uruk büntetését látják.
Én így gondolom.
Horthynak elég sok opciója volt. Pl. amikor a németek a kassai vasútvonalat kérték Lengyelország lerohanásához, simán beintett, holott azt a vasutat Hitlernek köszönhette. Azt csinált, amit akart, erre utal a deportálások leállítása is. Simán kimaradhatott volna a zsidóüldözésből is meg a háborúból is, csak hát nem akart.
Nos, nagyon nem értünk egyet. Koncentráljunk a konklúziódra, hiszen az a lényeg. Ami a zsidóüldözést illeti, odáig egyetérthetünk, hogy az 1920-as magyar numerus clausus az első, a zsidóságot törvényileg diszkrimináló hivatalos intézkedés volt globális viszonylatban, ám Horthyék a maguk részéről meg is álltak volna ezen a ponton. Sőt, külföldi nyomásra Bethlen 1928-ban vissza is vonta a törvényt. Ami a zsidóüldözést illeti tehát, abból nagyrészt ki is akartak volna maradni. Ami pedig a háborút illeti, nyilvánvaló, hogy abból még inkább. Ám az utolsó német csatlósként ez eleve nem sikerülhetett. Max annyi, hogy némiképp vitatott a doni katasztrófa néven elhíresült magyar katonai részvétel kényszerűsége, ám nem lehet biztosan tudni, hogy Hitler ezt milyen szigorúan várta el Horthytól… Hogy mennyire nem azt csinálta, amit akart, azt pedig mindennél ékesebben bizonyítja a sikertelen kiugrási kísérlete, majd az ennek okán bekövetkezett német katonai megszállás, és aztán az egyébként csak ez utóbbi esemény miatt meginduló deportálás is. Amelynek végleges (!) leállítása szintén nem Horthy miatt (már nem is volt ekkor hatalmon), hanem a Szövetségesek közelsége miatt következett be.
Hoppa baj van! Az idorend nem stimmel! Igy a kovetkeztetesek sem helytalloak.
a nemet megszallas 44 marc 19-en volt, a deportalas peszach utan
kezdodott,(majus kozepetol juli kozepe), kb ket honapig. a kiugrasi kiserlet (majd a Szalasi uralom) okt 15.
Ok, a német megszállás előbb volt, de ez a lényegen nem változtat.
Nem álltak meg az 1920-as zsidóüldözéssel Horthyék.Hiszen 1938-ban senki sem követelte a zsidókat kirekesztő és kirabló törvények meghozatalát Horthytól! 1939 és 41-ben sem követelték ezt a nácik!
Miután Hitler őrjöngve nevezte ’44-ben „zsidóparadicsomnak” Magyarországot, alig hiszem, hogy ne lett volna köze a magyarországi zsidótörvények bevezetéséhez… Mellesleg a SZU elleni hadbalépéshez (a doni katasztrófához) is biztosan volt. Az az igazság, hogy a történelemmel óvatosan kell bánni, hiszen nem egzakt tudomány… Mindig lehetnek titkai, s ha tud is tényeket felmutatni, azokat is mindig értelmezni és magyarázni kell.
Nincs itt semmiféle titok. A nácik csak 1944.márc.19-én szállták mag Magyarországot. Addig az összes zsidóllenes törvényt önállóan maguktól fogadták el.És ezt folytatták a nácik ide települése után is.
Számos ok miatt nem szeretem Horthyt, de 39 nyarán kicsit más volt az európai geopolitikai helyzet mint 44-ben. 44-ben pl. a némethez képest amúgy is elenyésző harcértékű magyar csapatok zöme az országon kívül tartózkodott.
Ráadásul a németek kb. 41 nyarától durvultak be.
A háborúból meg Magyarország helyzetéből adódóan nem maradhatott volna ki. Még ellenzékinek tekinthető történészek – pl- Ungváry Krisztián – szerint is max hónapokig húzhattuk volna a SZU elleni hadbalépést. Így is utolsóként csatlakoztuk.
A SZU elleni gyors hadüzenet értelmetlen volt.Hiszen a nácik ezt akkor nem követelték meg Horthytól!
Horthy nem szerette azokat a zsidókat, akiken látszott, hogy azok, és értük nemhogy nem húzta az időt, hanem néhány hét leforgása alatt „megvált tőlük”. Horthy mögött ott áll az egész keresztény középosztály a saját mentalitásával. Horthy őket képviselte elsősorban. Szerintem sántít az az érvelés, amikor a hatalom csúcsán álló személyről azt mondjuk: nem tehetett semmit. Kérdés, hogy akart-e tenni valamit a magyar zsidókért egyáltalán, amikor a rendszere egyik ideológiai alapvetése az volt, hogy 1919-ért a zsidók a felelősök? A Budapesti zsidóság nagy részének megmenekülése egy erős nemzetközi diplomáciai nyomásgyakorlásnak is köszönhető. Heltai Jenő naplójában 1944 szeptemberében már arról ír, hogy nő a kereslet a sárga csillag után (mert a háború vége felé már mindenki inkább zsidó akart lenni). Tehát ez összefüggött a veszni látszó háború lélektanával is. (Igaz, még ezután jött a nyilas uralom néhány hónapja újabb emberirtás fenyegetésével.)
A lényeg itt az, hogy a pesti zsidóság lényegében megmenekült…
Igen, részben, mert azért azt tudjuk, h. még a csillagos házakból is előrángatták a zsidókat, kivezették a Duna-partra és végeztek velük. Amikor Wallenberg felháborodottan kérdőre vonta a nyilas pribékeket, az volt a válasz: ” Hadd ússzanak a piszkos zsidók!” Szóval nem részletezem, de a tény tény marad: Horthyt felszólította az USA elnöke, a svéd király és a pápai nuncius ( Angelo Rotta) fejezze be a zsidók deportálását, mert a háború végén gyilkosként fogják bíróság elő állítani. „Így ” mentette meg a pesti magyar zsidóságot a maga „dicső” vezére.
A lényeg itt szerintem Horthy és Bethlen személye, vagyis nem a csendőrség, vagy a lakosság hozzáállása. Horthy nem akarta a Holokausztot, még egyszer hangsúlyozom: nem akarta a Holokausztot. Horthy a magyarlakta elszakított területeket akarta visszaszerezni, de Hitlerrel való viszonya ’36-tól fogva folyamatosan romlott. Magyarország antiszemita ország volt akkor is, és most is az – méghozzá két okból kifolyólag: 1. kereszténység, 2. etnonacionalizmus. Ez így szükségszerű – sajnos. Először ezt kéne belátni. Ám Horthy így is azt mondta – s erről történelmi írásos dokumentumok vannak, hogy nem akarta sem az árjásítást, sem pedig a deportálást. Maga mondta személyesen Hitlernek: „Vajon okos dolog levágni az aranytojást tojó tyúkot?”, ill. azt is, hogy „azért mégsem üthetem agyon őket!” Úgy gondolom, hogy nem véletlen, hogy Horthy nem ült Nürnbergben a vádlottak padján, s itt nem pusztán „Sztálin szeszélyéről” volt szó… Ennek az egész kérdésnek nem elhanyagolható a politikai jelentősége, ugyanis úgy gondolom, hogy a magyar zsidóságnak komoly érdeke a magyarsággal való megbékélés. Legalább Horthy szerepét lássuk már reálisan, végtére is ő volt a főhatalom birtokosa.
a tibeti lama volt mo kormanyzoja amikor a numerus clausust torvenybe iktattak( 1920!) majd a 38, 39, 41-ben a harom zsidotorvenyt, ezek intezmenyes antiszemita torvenyek voltak. Ki a felelos ezekert?
Persze a tibeti lama. horthy-nak semmi koze az egeszhez.
Én itt a Holokausztra koncentráltam. Amúgy pedig Horthy – aki persze maga is antiszemita volt – egy erősen antiszemita országot vezetett, nem mellesleg pedig akkoriban egész Közép- és Kelet-Európára ez volt a jellemző.
Az ország azért volt antiszemita,mert a MÉDIA és a vezetők ezt sulykolták évekig.
A gyilkosok utódainak nak kell nap mint nap bocsánatot kérni áldozatai családjától.
Akkor lehetséges a megbocsájtás.
Ezt hazug Szabadság téri emlékművekkel nem lehet elérni.
Ez nem ilyen egyszerű, az antiszemitizmus ugyanis az antijudaizmusból ered, amely utóbbi pedig a kereszténységből. Ha a magyarok úgy értelmezik a ’44-45-ben történteket, hogy éppúgy áldozatai a nemzetiszocialista Németországnak, mint izraelita honfitársaik, abban kétségkívül van igazság. Annak ellenére mondom ezt, hogy egyébként érthető a magyar zsidóság ellenérzése, hiszen abban az időben egy lényegében ellenséges ország volt a hazájuk – ám a helyzet komplex volt, s az is biztos, hogy Horthyék ki voltak szolgáltatva Hitler önkényének. Klessheimben, 1944. március 18-án Horthy lényegében Hitler fogja volt, miközben a Wehrmacht éppen megszállta országát.
A Rubicon ezt írja a történtekről:
„1944. október 15-én tett sikertelen kísérletet a második világháborúból való kiugrásra Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. A román mintára eltervezett akció a Magyar Királyi Honvédség egyes tisztjeinek ellenállása, a szervezés hibái és a náci titkosszolgálat megelőző akciói miatt végül kudarcba fulladt, ennek következtében Horthy lemondásra kényszerült, a németek pedig zsarolás útján azt is elérték, hogy a kormányzó legitimálja az ország élére állított Szálasi Ferenc uralmát.
Bár Horthy az 1944 márciusában bekövetkező német megszállás után gyakorlatilag csak a törvényesség látszata miatt maradhatott pozíciójában, a félreállított kormányzó – és híveinek köre – később igyekezett visszaszerezni az irányítást. Az első ilyen kísérlet a Koszorús Ferenc vezérkari ezredes által júliusban meghiúsított csendőrpuccs, és a budapesti zsidóság deportálásának megakadályozása volt, a front eseményei folytán azonban Horthy mozgástere a nyár végére még tovább növekedett. 1944. augusztus 23-án Románia – majd néhány nappal később Bulgária is – kiugrott a háborúból, a német hadvezetésben bekövetkező káoszt pedig a kormányzó arra használta fel, hogy Sztójay Döme helyett a hozzá lojális Lakatos Géza vezérezredest nevezze ki miniszterelnöknek.”
Tévedsz.A nem zsidó magyarok nem érezték magukat a nácik áldozatának.Lelkesen támogatták a háborút. Kiigényelték az elhurcolt zsidók vagyonát,lakását,bútorait.
Egy stáció a megmenekülés lélektanából: „Mindezek után Lilla meghozta a mentesítést. Semmi örömöm nincs benne, elsősorban Médi miatt, akit itt kell hagynom, mert nem mer velünk jönni. Lakásunk nincs, és ezeken a személyi okokon fölül a „kivételezés” csúnya és megbélyegző lelki csillaga! Hogy nem kell elviselnem azt, amit más türelmesen elvisel. Úgy sem tart sokáig. Nándi is megkapta a kivételezést, jobban örültem neki, mint a magaménak. Le akarták rólam tépni (a csillagot), de nem engedtem.”
(Heltai Jenő 1944. 08. 26-i naplójegyzete.)
Talán nem kellene elfelejteni az 1920-tól érvénybe léptetett zsidótörvényeket. Akkor Hitler és a nácik fasorban sem voltak. Magyarország viszont már megkezdte a zsidók elleni fellépést. Azt se feledjük, hogy a 44 március 19.-i megszállás után a németek által ideküldött zsidótlanító csoport parancsnoka szerint is, meglepte őt, hogy milyen aktívan segítették őket a zsidók elhurcolásában. Nem kell elhallgatni, hogy az ország vezetői és lakosságának jó része önként és dalolva küldte a haláltáborokba a saját állampolgárait.
Bocsánat, fentebb már írtam erről. De még egyszer, nem kéne összemosni Horthy etnonacionalista és keresztény mérsékelt (!) antiszemitizmusát a nemzetiszocializmus elvtelen és lelkes kiszolgálásával, hiszen ez utóbbi egyértelműen nem igaz. Itt ténylegesen volt egy immanens dichotómia – nevezetesen az, hogy Horthy antiszemitizmusa ellenére tudta, hogy az országnak nem, hogy javára van a zsidóság, de egyenesen nélkülözhetetlen a magyar nemzet számára. Ekképpen – miután nem látott más kiutat – a vidéki (gazdaságilag, kulturálisan és politikailag jelentéktelenebbnek tartott) zsidóság beáldozása révén próbálta megmenteni a pesti zsidóságot. Erről vannak írásos dokumentumok is. Na és az sem releváns a fentebbi szempontból, hogy a csendőrség, illetve a vidéki lakosság hogyan viszonyult a deportálásokhoz.
„A keresztenyek a zsidosag negativ sorsaban amugy is
tradicionalisan Uruk bunteteset latjak…”
Mit szolnak Izrael „feltamadasahoz” 2000 ev utan –
egyedul alloan a vilagtortenelemben?
Ezert is- maig- a „zsidosag felelos?”{Judas- az „arulo”?}
https://mult-kor.hu/cikk.php?id=13193&fb_comment_id=10150633120255150_35913624&fbrkMR=desktop&print=1
1. A prófécia szerint azokban az időkben támasztja fel Adonáj Izraelt, amikor eljön a Messiás. Eszerint közeleg a Felkent eljövetele…
2. Ismertem ezt az iratot. Bár ez egyrészt az újszövetségi evangéliumokból is kiolvasható, másrészt pedig logikus is – hiszen ha nincs keresztre feszítés, nincsen kereszténység sem. Márpedig Jézus célja éppen a vallásalapítás lehetett.
1. Bar tobb zsido profeta beszelt errol,en legszivesebben
Ezekielt {i.e 623-571} idezem- a latomast a kiszaradt
csontokrol-es eletre kelesukrol.
Bar o a babyloni fogsagban vigasztalta nepet,aki latta
a halaltaborok menekultjeit-akik kozul tobben
resztvettek Izrael Fuggetlensegi Haborujaban,(1948}
mikor az arab allamok megtamadtak az eppen
kikialtott os/uj allamot- erti mirol szolt a profeta.
Ezekiel 37/12
„Annak okaert profetalj,es mondjad nekik: Igy szol
az Ur : Ime megnyitom a ti sirjaitokat,es kihozlak
titeket sirjaitokbol,en nepem! S beviszlek
titeket Izrael foldjere.”
2.Nem tudom,mennyire volt Jezus vallasalapito
{talan inkabb a tarsusi Saul}- hiszen ezt mondta
{Mate{5}17
„Ne gondoljatok,hogy azert jottem hogy megszuntessem
a torvenyt,vagy a profetakat. Bizony mondom nektek,
mig eg es fold elmulik,egy i betu vagy egy vesszocske
nem marad el a torvenybol,hanem beteljesedik
az egesz.
Aki tehat csak egyet hagy is el a legkisebb parancsok
kozul es igy tanitja az embereket,az igen kicsi lesz
a mennyek orszagaban.”
Hat- nem tudom. Mivel a Torveny- a Tora {Tan} =Biblia
mi lehetett a celja?
Kulonben- a Roma uralma alatt levo Provincia Judeaban-
tobb zsidot {foleg lazadokat} feszitettek keresztre.
Mivel a zsido nep tobb szabadsagharcot folytatott
fuggetlensegeert[ i.u 70,73, 132-135}- ez nem volt ritkasag.
Ez nem eppen felelt meg a tanitasnak- „odatartani
a masik orcat” vagy „megadni a kiralynak ami a kiralye”.
„Egy rendkívüli szövegrészben Abulafia azt írja, hogy a »görög keresztények« a Messiást »anti-Krisztusnak« nevezik. Számára fordítva van, amint jelzi is mindenkinek, hogy Jézus kijelentése a keresztényekhez – miszerint ő Isten és az Isten fia – teljes hazugság; (Jézus) számára nem érkezett meg az egyetlen név hatalma, hanem az ő hatalma inkább a Teli képétől függ, a kígyó konstellációtól, amely a jó és rossz tudásának fájától függ. Az igaz Messiás ellenben az élet fájára van függesztve. […] Ugyanebben a kontextusban Abulafia szatirikusan mutatja be a kenyér és a bor eucharisztikus képeit, Krisztus teste és vére (tipologikusan a fáraó pékjének és kupahordozójának álmára vonatkoztatva, amelyet József értelmezett). A kenyér mint a corpus daemones van azonosítva, amelyet (Abulafia) a démonok testeként magyaráz, a dominus ellentéteként, amely utóbbinak anyaga pedig spirituális és isteni. Jézus nem igazán Isten teste (corpus domini), hanem Jézus olyan kenyér, amely a Démon teste, a Sátán ereje, amely utóbbi Abulafia számára a csalás tehetségének imaginatív képességét jelenti.” (Elliot R. Wolfson: Abraham ben Samuel Abulafia and the Prophetic Kabbalah; in. Jewish mysticism and Kabbalah, szerk. Frederick A. Greenspahn, 73. o.)
mi ez a marhasag, es mi koze van ennek a cikk temajahoz? Teves helyre
kuldte a megjegyzest. Mellesleg kabalarol altalaban olyanok beszelnek akik nem ertik (ez is idezet, bar nem emlekszem ki mondta)
Nem a Kabbalához kell érteni, hanem a filozófiához.
Valoban,on nagyon eltert- es elteritett- az eredeti tematol.
Talan csak annyit,hogy ha Jezus es anyja eltek volna
a 20-ik szazadban, valoszinu,mindkettojuket vonatra
raktak volna. Meg valamit- „messias voltat” „emberi” apjatol
Jozseftol „orokolte”, aki David hazabol szarmazott.
A Kabbalarol nem vitazom onnel, mert ehhez nagyobb
felkeszultseg kell { a zsido vallasi irodalom es magyarazatok teljes
ismerete, es egy eleten at tarto tanulas}- ha csak nem
Madonnarol {es mas} „szagertok”rol van szo.
Viszont -es bocsanat,hogy en is elterek a tematol-kivancsiva
tett- Abraham ben Shmuel Abulafia-t illetoleg,mivel
nagyon erdekel a ZSIDO TORTENELEM.
Utana neztem a Wiki-ben es igyekszem az erdekesebb
reszeket- magyarul-kozolni.
„Abraham ben Shmuel {1240-1291}Spanyolorszagban,
Zaragozaban szuletett.
Az elso utazasa 1260-ban volt-Izrael foldjere.Ott akarta
elkezdeni a kutatast a legendas Szambation folyo es
az elveszett Tiz Torzs utan. Nem jutott messzebb
Akko-nal, az elkulonites , a torvenyek hianya ,
es a kaosz miatt, amely a Szentfoldon
uralkodott az utolso Keresztes Haboruk utan.”
„1280-ban Romaba ment- „beteriteni” a Judaizmusba
III-ik Nicolas papat.
A papa Suriano-ban volt,amikor hallott rola,es
parancsot adott „elegetni a fanatikust”,ahogy megerkezik.”
” Messina-ban maradt(1281-1291} ahol „profeta”nak
es „messias” nak hirdette magat.
Palermo-ban is voltak tanitvanyai.
Palermo zsido kozossege erelyesen ELUTASITOTTA
Abulafia iranyitasat.”
Amit en ertettem ebbol,hogy egyike volt az al-„messias”oknak
a tortenelem folyaman.
Ezert- mai napig-jobban ertekelem Ezekielt,es azokat
a zsidokat, akik tettekkel jarultak hozza a zsido otthon
ujraepitesehez Izraelben.
Ajánlom szíves figyelmébe az alábbi linken elérhető tanulmányomat, kedves hölgyem. Érdekes olvasmány lesz.
https://www.academia.edu/32804972/Vall%C3%A1s_%C3%A9s_metafizika_-_M%C3%ADtosz_%C3%A9s_logosz_viszonya_%C3%A1tdolgozott_%C3%A9s_kib%C5%91v%C3%ADtett_verzi%C3%B3_
Amikor jobboldali kormány van hatalmon, mindig felmerül az igény, hogy a kormány és a társadalom ismerje el a felelősségét a Holokausztért. A mostani kormány, a mostani társadalom. Teljesen mindegy, hogy a köztársasági elnök, a kormányfő és miniszterek már elismerték, ismerjék el százszor, mert semmi nem elég. Amikor baloldali kormány van, ez a kérdés fel sem merül, hiszen a baloldali kormány megválasztásával a társadalom lerótta minden adósságát, olyankor eleve helyes a történelemszemlélete.
A haszid mozgalom régi jellemzője, hogy van benne valami Jézus-közeliség. Arra gondolok, ahogy például Jézus megvédte a megkövezéstől a prostituáltat. Ahogy ráébresztette a vádlót a saját bűnösségére, hogy bizony ő sem különb annál, akit vádol. (Bibó István ezekért a a lefegyverző gesztusaiért tartotta Jézust a legjelentősebb történelmi személynek.) Ezért nem csodálkozom, hogy akad éppen egy haszid rabbi, aki „ezen a nyelven” is tud beszélni.
Jézus szofista volt, vagyis erkölcsrelativista és nihilista. Na és még ez a legkevesebb… A haszidizmus tényleg hasonlít némiképp a kereszténységre, de ez csak látszólagos hasonlóság. Az Adonájról való igazságot pedig a Zóhár írta meg.
Kissé megleptek ezek a Jézusra vonatkozó jelzők. Játékból az én változatom: prófétai, lényeglátó, hiteles. És ez elég…
A tárgyhoz azonban visszatérve: nem hangzik túl jól ebben az országban a Mazsihisz nemzetközi grémiumról szóló javaslata (politikai nyomásgyakorlás reflexből), miközben azt állítják, hogy ez az egész magyar társadalmat érintő ügy. Akkor talán hazánkban kéne, hogy pattogjon ez a labda. Köves rabbi hozzáállásából látszik, hogy ő is így gondolja.
Itt az igazság Jézusról:
„In the same context, Abulafia satirically renders the eucharistic images of the bread and wine, the body and blood of Christ (related typologically to the dreams of Pharaoh’s baker and cupbearer, which were interpreted by Joseph). The bread is identified as the corpus daemones, which he glosses as the bodies of demons, the opposite of dominus, whose matter is spiritual and divine. Rather than being the body of God (corpus domini), Jesus is bread, which is the body of the demon, the force of Satan, which, for Abulafia, connotes the imaginative faculty that has the capacity to deceive.”
Abulafia a XIII. századi kabbalista tudóssal azonos?
Az evangéliumok és egyéb apokrifek szerint Jézust már kortársai is megvádolták azzal, hogy alvilági erőkkel operál. Ezekre a vádakra Jézus választ adott a vádlók észjárását tükörként tartva eléjük. Jézus nem spekulatív tudós volt, hanem egy gyógyító erővel bíró vándorprédikátor, aki inkább tapasztalataiból szűrte le mondanivalóit, mint olvasmányélményeiből. Épp az olvasott és spekuláló teológusok nyitottak ajtót az egyházba észrevétlenül lopakodó démonikus hajlamoknak. Jézus viszont gyakran gyógyított a démonok kiűzésével. Tetszetős gondolat József álmát párhuzamosítani az utolsó vacsorán elhangzottakkal, de van ennek egy evangéliumi kontextusa is: én és az Atya egyek vagyunk. Ezt persze félre is lehet érteni és magyarázni.
Igen, XIII. századi kabbalista volt. Mellesleg Jézus a keresztények szerint azonos (egylényegű) Istennel, nem? Legalábbis a niceai hitvallás szerint, s benne a theória homousziosz szerint (az egylényegűség-tan szerint), azaz a Szentháromság-tan szerint. Ez utóbbi alapján viszont Isten három személy (Atya, Fiú, Szentlélek (Szent Szellem)), egy lényeggel. Ez utóbbi kitételt pedig ugyebár úgy értelmezik, hogy mivel Istent illetően azonos a lét és a lényeg, ezért a három személy egyetlen létezőt jelent. Ám a keresztények Urukként mégis a „megváltó Jézus Krisztust” látják be közvetlenül – vagyis szerintük Jézus Isten (mint istenember), s ugyanakkor azonos az Ószövetség által profetizált Messiással (Felkent), vagyis Dávid király férfiágú leszármazottja, a Mag, vagy Csemete, ki „eljövel”…
abulafia az egy arab pekuzlet neve jafon.
Nem szabad elfelejtkezni a munkaszolgálatosok sorsáról. Talán öket is a német nácik küldték ki a 2. magyar hadsereg kötelékében a frontra ? A sok tízezer zsidó férfi sorsáért az akkori magyar állam és végsö soron Horthy a felelös. Ezek tények, ezeket nem lehet elhallgatni.