Turbulens Mazsihisz közgyűlés 

A Mazsihisz 2016. december 11-i küldöttgyűlése bizalomvesztés miatt visszahívta alelnöki tisztségéből Horovitz Tamást, elfogadta a 2017-es költségvetést. Frölich Róbert országos főrabbi megindokolta, hogy miért szünetelteti tagságát a Mazsihisz rabbitestületében. Suchman Tamás szenvedélyes beszédben jelentette be, hogy lemond a Mazsihiszben viselt minden tisztségéről.

Markovics Zsolt főrabbi nyitóimája után rendhagyó gesztusnak lehettek tanúi a megjelentek: Izrael Állam nagykövete első ízben jelent meg a közgyűlésen. Az állomáshelyét nemrégiben elfoglaló Joszi Amrani rövid beszédében hangsúlyozta: a múlt tanulsága, hogy felelősek vagyunk egymásért, hogy a diaszpórának is érdeke az erős Izrael, a zsidó emberek történelmi otthona. A nagykövet elárulta, személyes választása volt, hogy Budapesten képviselhesse hazáját, és megjegyezte: az izraeli diplomáciai testület nyitott, és szándéka, hogy ő személyesen is mindenki számára elérhető legyen.

Az ezután munkához látó közgyűlés nem szűkölködött viharos jelenetekben. A küldöttek egy része nehezményezte, hogy többen kezdeményezték Horovitz Tamásnak, a Debreceni Zsidó Hitközség elnökének visszahívását a Mazsihisz alelnöki tisztségéből. A Mazsihisz jogásza azonban elutasította dr. Kurucz Ákos érvét, aki szerint az alapszabállyal ellentétes lenne, ha a közgyűlés ez ügyben vitát kezdene és szavazna. Kurucz szerint erről csak rendkívüli közgyűlésen lehetne dönteni. Az eljárásbeli kifogás elutasítása után több felszólaló is kiállt Horovitz mellett, azonban a közgyűlés 43-8 arányban (17 tartózkodással) megszavazta, hogy az alelnök visszahívását napirendre tűzzék.

A témában folytatott vitára azonban még várni kellett, mert ügyrendi határozattal az időközi választás lett az első napirendi pont – attól tartottak ugyanis, hogy a közgyűlés az idő előrehaladtával esetleg már nem lesz határozatképes.

Ezért a lemondások miatt megüresedett elnökségi helyekre pályázók voksainak összesítése közben került sor

a Mazsihisz elnökének beszámolójára.

Heisler András kiemelte, hogy a szövetség ernyőszervezet, amely közjogilag megtestesíti az egyik – a legnagyobb – magyar zsidó felekezetet. A szövetség a szolidaritás elve alapján működik, vagyis a taghitközségek számára az elvégzett munkájuk szerint próbálják a forrásokat elosztani. A Mazsihisz pártoktól független, értékalapú politizálást folytat – Heisler megjegyezte, hogy a hatalomtól függő szervezetek lassan hitelüket vesztik.

Szembe kell nézni azzal – folytatta az elnök – hogy a mintegy 100 ezernyi magyar zsidónak csupán mintegy 15 százaléka ápol kapcsolatokat zsidó szervezetekkel, sok a vegyes házasság, problémák adódnak a betérésekkel, s gondok vannak akörül is, hogy ki jogosult végső nyugalomra a zsidó temetőben. Ezek megoldásában meg kell tartani a neológia és (ortodox közösségekben) az ortodoxia hagyományait.

Az elnök a szövetség stratégiájában fontosnak nevezte a magyar társadalom felé való nyitást, erre példaként említette a zsidó fesztivált, melyet első ízben 17 évvel ezelőtt rendeztek meg. Azóta számos olyan program indult, amely szem előtt tartja a szélesebb nyilvánosságot. A Mazsihisz részt akar vállalni a magyarság gondjainak megoldásából – melyek közül a szegénység problémáját említette első helyen.

Fontos a Mazsihisz szociális hálója, vidéken és a fővárosban egyaránt törődnek a holokauszt túlélőkkel és a rászorulókkal. Foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy

a Mazsihiszen belül létrejöjjön egyfajta szeretetszolgálat.

A szövetség nyitni kíván a tradíciót kevésbé vállaló zsidók felé. Jobban be kellene vonni őket a hitéletbe – hangsúlyozta Heisler – legalábbis, ha az a cél, hogy az említett 15 százaléknál többen kapcsolódjanak a zsidó szervezetekhez. Több figyelmet érdemelnek a fiatal zsidó családok, hiszen ők alapozzák meg a jövő zsidóságát – és a cél a büszke zsidó közösség kialakítása. Jó irányba tett lépés lehet az úszásoktatás, vagy éppen a kiskunhalasi gyermektábor, amelyek taktikai elemei egy szélesebb stratégiának.

Az egész országban jó ütemben folyik a zsinagógák, és a zsidó infrastruktúra fejlesztése, korszerűsítése – a Mazsihisz égisze alatt.

A kárpótlásokról elmondta, hogy az egyéni kárpótlások valamint a jogtalanul elvett közösségi ingatlanok kárpótlása lezárult, azonban megoldatlan az úgynevezett uratlan vagyonok sorsa. (A Holokauszt során meggyilkolt zsidók gazdátlanul maradt ingatlanvagyona, melynek felmérése évek óta húzódik – a szerk.) Heisler hivatkozott a kérdés szerbiai, Európában is egyedülálló rendezésére, és jelezte: szeretné, ha a magyar kormánnyal is ebbe az irányba sikerülne előrelépni.

Az elnök kitért a többi zsidó felekezethez való viszonyra, ahol is – vélte – a rendezetlen helyzet megoldásra vár:

a „Chabad mozgalommal nem jó a kapcsolatunk,

akár kimondjuk, akár nem, és a két reformközösségtől elzárkózunk”. Biztos azonban, hogy a jövőben előre kell lépni és tiszta helyzetet kell teremteni.

Heisler felhívta a figyelmet a holokauszt-túlélők második generációjának szociális problémáira, amelyek egyre sürgetőbben jelentkeznek: ennek finanszírozására esetleg forrást biztosíthatna, ha sikerülne egyezségre jutni az uratlan vagyon kérdésében.

Az elnök bírálta a rabbiképzés utánpótlásának minőségét, s hivatkozott az ORZSE rektorával folytatott beszélgetésére: „az egyik rabbit nem lehet konfliktusos helyre tenni, a másikat nem lehet odatenni, ahol építeni kell a közösséget, mert ő magába forduló rabbi…” Összességében

a rabbiképzés kritikus helyzetben van,

keresni kell a megoldást.

Kunos Péter ügyvezető igazgató prezentálta a 2017-es költségvetést. A tervezett bevétel 5,3 milliárd forint, amelyből 42,9 százalék állami támogatás, 26,2 járadék, 13,9 százalék működési bevétel (turisztikai) és 10 százalék tartalék bevonása. Ezzel kapcsolatban a Mazsihisz elnöksége hangsúlyozta, hogy 2018-tól már nem számolhatnak tartalék bevonásával, ami azt jelenti, hogy kevesebb pénzből kell gazdálkodni. A közgyűlés a költségvetést nagy többséggel elfogadta.

Az időközi választás első fordulójában Goldmann Tamás, a pécsi hitközség elnöke elegendő voksot szerzett, Mester Tamás csak a második fordulóban érte el az elnökségbe jutáshoz szükséges számú szavazatot. A számvizsgáló bizottságba beválasztották Budai Lászlónét.

Heves vita előzte meg Horovitz Tamás alelnöki tisztségből való visszahívását. A Debreceni Zsidó Hitközség elnökével szemben azért csappant meg a bizalom, mert – Heisler András szavaival – amorális magatartást tanúsított. Az ügy röviden: a debreceni zsinagógák és az infrastruktúra helyreállításához a Horovitz vezette hitközség 600 millió forintos EU pályázati támogatást nyert el. Horovitz azonban – előre nem látható költségekre hivatkozva – 2015 decemberében további 95 millió forintos hitelt kért a Mazsihisztől, amelyet meg is kapott, ám, mint később kiderült,

félrevezette a testületet,

s a kölcsön visszafizetésére, állításával ellentétben, nem volt meg a fedezete. A kölcsönnek csupán egy részét törlesztette, 35 millióval továbbra is adós, a visszafizetés menetrendjéről jövő januárban szeretne megállapodni. Az elnökség egy része egyetértett 21 küldött visszahívási kezdeményezésével, Heisler maga is lemondásra szólította fel Horovitzot.

A közgyűlésen többen firtatták az elnökség felelősségét: miért nem vizsgálták tüzetesebben a hitel visszafizetésének esélyét? Heisler azzal védekezett, hogy szorított az idő, fennállt a veszély, hogy a debreceni hitközség az (utólagos elszámolásra kifizetendő) teljes pályázati pénzt elveszíti, ha kifizetetlen számlái maradnak. Ám a hitel fedezetéül kellő jelzálog szolgál, így a Mazsihiszt nem érheti kár – érvelt Heisler. Más kérdés, folytatta, hogy a Horovitz által most lobogtatott dokumentum a rendelkezésre álló forrásokról – amely az alelnök szerint jóhiszeműségét bizonyítja – állításával szemben jóval később került elő. (Az állítólagos források végül nem bizonyultak használhatónak, de erről ő nem tehet – védekezett az alelnök – vagyis nem csapott be senkit, amikor reálisnak vélte a törlesztési vállalást.)

A közgyűlés végül – 42 igenlő szavazattal, 28 ellenében – megszavazta Horovitz Tamás visszahívását az alelnöki tisztségből.

Mivel híre ment, hogy Frölich Róbert országos főrabbi a Mazsihisz-BZSH csütörtöki rabbitestületi ülésen bejelenteni szándékozik kilépését, a közgyűlés magyarázatot kért a főrabbitól.

Frölich elmondta, hogy felfüggeszti tagságát,

mert olyan „bulvárosodási” folyamatok indultak el a zsidó hitéletben, amelyek megosztják a rabbitestületet, és ő „nem tud olyan testületben működni, amely nem azonos értékek mentén él, amely megosztott”. (A főrabbi a furcsa kifejezéssel feltehetőleg a temetések körüli vitákra utalt.) Frölich Róbertet több felszólaló is marasztalásra, döntése megváltoztatására kérte. Frölich nem változtatta meg döntését, de jelezte, hogy az országos főrabbi tisztet továbbra is betölti.

A Mazsihisz egykori alelnöke, Suchman Tamás szenvedélyes beszédben kelt ki Heisler András ellen, akit, mint mondta, ő több ízben is megválasztásra javasolt és támogatott. Állítása szerint azonban az elnök, úgymond, becsapta, amikor azt ígérte, hogy a Mazsihisz mindent elkövet, hogy életútinterjút kérjen a még meg nem szólalt holokauszt túlélőktől. Ez szerinte nem történt meg, így Suchman bejelentette, hogy tiltakozásul lemond minden megbízatásáról. Ezután távozott az közgyűlésről. Heisler elmondta, nem rajta múlt a sikertelenség: valóban komolyan vették Suchman javaslatát, de csupán két olyan túlélő jelentkezett, akiknek a történetét még nem jegyezték le. Ennek oka, hogy Magyarországon az oral history régóta hatékonyan működik és több intézmény is van, amely lejegyzi a túlélők visszaemlékezéseit.